Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.
1906-08-19 / 33. szám
KÖZERDEK Ü FÜGGETLEN HETILAP. Á MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELOFIZETESl ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : IB^fis. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Vasúti állomásunk bajai. Mindenki tudja Pápán, hogy a m. kir. államvasutak volt üzletvezetője sohasem viseltetett jó indulattal Pápa város iránt. Igy ismertük mi Potyondy volt üzletvezető urat és a mikor láttuk, hogy városunk óhajtásai iráut teljesen érzéketlen marad, —• annyi borsot törtünk az orra alá, — hogy végre is az ő nagy szomorúságáig de a mi örömünkre kénytelen volt megválni állásától. Ennek igy kellett történni. Az olyan állami hivatalnok, a ki egyikmásik városnak, más városok rovására előnyt nyújt, vagy biztosit, — az olyan ember nem naradhat állami szolgálatban, az olyan állami hivatalnoknak pusztulni kell, — mert igazságtalanságot az állam nem tűrhet meg alkalmazottai körében. Örömmel vettük tehát tudomásul Potyondynak nyugdíjaztatását, helyesebben mondva menesztését és örömmel üdvözöltük az uj aerát az uj üzletvezető személyében, mert meg voltunk győződve, hogy rendet fog teremteni mindenütt, de különösen minálunk a vasúti állomáson, a hol annyi a mizéria, hogy azokból kilábolni nem lesz könnyű dolog. Innen-onnan két esztendeje már, hogy az uj üzletvezető ur elfoglalta hivatalát, azt hisszük ez az idő elegendő arra, hogy a hiányokat felismerve, azoknak orvoslásáról most már gondoskodjék is. És ez az oka, hogy lapunkban vezércikkben adjuk közre a nagyközönség legsürgősebb óhajtásait, meglévén győződve arról, hogy azoknak' teljesítését az üzletvezető ur amenynyiben módjában állatid teljesíteni is fogja. Lássuk tehát egyenkint azokat a kívánalmakat, melyeknek teljesítése Pápa város közönségére nézve igen fontosak. Elsőhelyen kell megemlítenünk a vasúti indóház másod- és harmadosztályú várótermeinek kibővitését. Az évnek 365 napjából, 350 napon át a harmadosztályú utasok sohasem férnek meg a váróteremben. Nyáron csak tűrhető ez az állapot, de télen engedelmet kérünk mégsem volna szabad az utasokat a szabad ég alatt hagyni. Nagy szerencséje a m. kir. államvasutaknak, hogy nincs konkurrens ellenfele, mert elhihetik a m. kir. államvasutaknak urai, hogy akkor az utazó közönség nem az államvasutakat venné igénybe, a hol semmi kényelmet nem talál fel, — hanem a másikat. A második óhajtása a város közönségének a lerakodó helynek alkalmas kibővítésében pontosul össze. Igaz, hogy ezen kérdésben javulás állott be vasúti állomásunkon akkor, mikor lerakodó helynek a vasúti főnöknek kerjét e célra átalakították. De hát ez még mindig nem elég. E tekintetben még igen sok panasz van mindig, azt hisszük ezen kérdésnek a megoldása sem ütközik nehézségekbe, csak erős akarat kell hozzá o^ TÁRCZA. Pillangóyadászat, Hárman voltak tulajdonképen. Tnsnádi, a bogarász, Som, a gyikkergetö ós Sigmond, a lepkevadász. Mind a három ur a filozófia doktora, mind a három tanár és mind a három szenvedélyes természetvizsgáló. Együtt jártak gimnáziumba, együtt frekventálták az egyetemet, együtt avatták őket doktorrá s huszonhét éves volt mind a három. Különbségek is voltak azonban közöttük. Sigmond például a bölcsész tudorságon felül a vegyész-tudorságot is megszerezte — csak ugy, időtöltésképpen, ami azonban egy csöppet sem akadályozta abban, hogy megüsse az egy ölet s olyan széles vállai ne legyenek, mint a nagy Kristófnak. Tasnádi ellenben czingár vala s nem több százötvenhárom czentiméternél, hanem ha birokra került a sor, rendesen legyűrte a Góliát Sigmondot — pedig a dupla-tudor sem ment a szomszédba egy kis erőért. Som körülbelül a középút volt a két véglet között s talán éppen azért, mert nem versenyezhetett velük a testi erőt illetőleg, ő képviselte az úgynevezett röpke elmésséget. Eiválhatatlanok voltak. Együtt jártak bogarászni, gyikászni s ha jól agyon fáradtak a szabad levegőn s gazdag zsákmányii) al tértek haza, együtt itták meg az áldomást, amit ők kissé tanáriasan sympozionnak neveztek. Tulajdonképpen nem kötötte őket semmi fogadalom vagy ígéret egymáshoz, s csak egyetlen egy közös elhatározásuk volt, hogy nem nősülnek meg soha. — A természetet szeretjük és egymást — szokták volt mondani, — már pedig a feleség éppen csak két dologra szokot féltékenykedni, a jóbarátokra és a szabadban való csatangolásokra. Délután öt óra volt s éppen az erdőszélen hevertek boldog semmittevésben. Som a világ legrettenetesebb szójátékaival iparkodott súlyosítani az amúgy is elviselhetetlen hőséget, inig a másik két tudós csöndes megadással pihent a teje alá gyűrt kabátján s fölbámult a tropikusán kék égre. Sigmond egyszerre fölugrott s hevesen kapott a mellette heverő lepkefogó után. — Hollá — kialto,tta So^i — i—"^ődik a hajsza. — Csak szójátékot ne mondj, mert attól igazan megbokrosodik ez a csodalepke — mondta meglehetős nyugodtan Sigmond s néhányat szökött jobbra s azután egy bravúros kanyaritással utána csapott a lepkefogóval a lepkének. Jóformán oda sem nézett. Az ő kapása biztos. Ellenben a lepke, egy igazán ritka példány, amennyiben négy szárnya helyett öt szárnya volt, ügyesen kikerülte a zöld hálót. — Betyár ! —- mondta kedélyesen Sigtnond s utána iramodott a lepkének. Futtában kiáltott csak vis°za: —• A kabátomat be ne igyátok — és azzal ment, mint a szélvész, mert az a bolondos, sokszárnyu pilllangó ugyancsak nekiiramodott. Malicziózus jószág volt. Le-Iesuhant, szinte az arczába csapva Sigmondnak, azután szépen lőtávolon felül emelkedett s onnan a magasból nézett le az ingujban levő tudósra, azután egy kis keringőzés után szállott tovább a verőfényben. Sigmond csak mosolygott. — Engem pajtás M nem fárasztasz. Van nekem n'ópu pillangóm is. Csak méltózt o r-~ ífcxingeni, utazni, henczegni, a vé"'' -.égis csak idekerülsz a zöld kóterbe. A pillangónak ugy látszik, más volt a véleménye. Fölt-éílenü! tud« ^lanHy pompás rejtekhelyet, np rt ir^st már egyenesen egy határozott irány felé iópit'í,. — Nekem is éppen ott lesz egy kis dolgom, ha nincs ellenedre — ingerkedett a fiatal tudós és hol lépésben, hol ügetve ment a pillangó után. A rétek elszaladtak mellette, a domboldal szépen leereszkedett a völgybe. Sigmond Endre dr. mindezt nem vette észre, de nem is vehette, mert mind a két szeme odatapadt a különös pillangóhoz.
