Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-01-28 / 4. szám

KÖZERDEK U FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : IM&YES, HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Utóhangok a választásokról. Városunkban a városi képviselők választása megtörtént és ezen körülmény kötelességünkké teszi hogy a közérdek és közjó nevében az újonnan megválasztott képviselők figyelmét egyre-másra felhívjuk és hivatásukra figyelmeztessük. Mi már a választások előtti hetekben és azokat közvetlenül megelőzőleg több izben reá mutatottunk és nézetünknek kifejezést adtunk, hogy mi a hivatása egy városi képviselőnek és mit kívánunk tőle kötelességszerüleg. Most miután már a választási lista kész, újólag is kijelentjük, hogy igenis az újonnan megválasztott városi képviselőktől lankadatlan és odaadó munkálkodást várunk, mert uj szellem, nagyobb agilitás szükséges abba a testületbe, mely Pápa város ügyeinek vezetésére a jelen körülmények között döntő és irányitó befolyást gyakorol. A mostani lezajlott városi képviselőválasztások általánosságban azon impressiót gyakorlatok reánk, hogy a képviselői mandátumra sokan aspiráltak és ezen aspiránsok között többen teljes tudatában voltak annak, hogy ezen tisztség mily kötelezettségekkeljár. El kell ösmernüuk, hogy az újonnan megválasztott és a szaporítás folyamán megválasztott képviselők között több érdemes taggal szaporodott képviselőtestületünk és reméljük is, hogy nem fogunk bennök csalatkozni. Előlegzett bizalommal fordulunk tehát hozzájuk, azzal, hogy nemcsak névvel, de tettel is igazolják a városi képviselői állásra való rátermettségüket. Elvárjuk tőlük, hogy a képvi selőtestületi közgyűléseken, nyiltan> férfias bátorsággal, tárják elő városunk helyzetéről való véleményüket. Tegyék széleskörű és alapos megbeszélés tárgyává azokat a kérdéseket, melyek városunk közérdeket érimik. Erre pedig lesz alkalmunk, mert városunkban jelenleg számos terv és üdvös eszme van napirenden, amelynek megvalósítása az újonnan megválasztott [képviselőtestület hatáskörébe lett utalva. A számos és városunk közérdekét nagyon is érintő fontos kérdések és tervek között emiitjük a Kossuth Lajos-utca meghosszabitását, a vágó: híd építését, a barakk-kaszárnya kérdését stb. mindoly kérdések, melyek városunk haladását és fejlődését van. nak hivatva biztosítani. Tessék ezen tervek iránt melegen érdeklődni es előzetesen magukat tájékozni és ne csak akkor vegyenek tudomást róla, amikor ezen tervek a közgyűlés napirendjére lesznek kitűzve. Ezen közönbösség, hogy a képviselők nagy része csak a közgyűlési teremben tájékoztatja magát egyes fontosabb ügyekben, már számos vitális érde| keinket meghiúsították. Igenis tisztelt városi képviselő urak, akik oly nagy súlyt fektettek arra, hogy Önöket megválasszák, értsék meg, hogy a közgyűlési teremTÁRCZA. Marcsa esete. Nagy zenebona volt Szekeres Mihók Jánoséknál. Az ember szörnyen káromkodott. az asszony óbégatott, átkozódott, a leány sirt, csakúgy omlott a könnye, mint a záporeső. De hiába omlott, apja, anyja nem irgalmaztak neki. — Agyonütöm azt a cudar teremtést, — fenyegette az apja. Tán meg is tette volna, de az asszony mégis azt gondolta: — Amiatt a leány miatt ne jusson kend a baja. Kergessük el inkább. Pusztuljon, soha házunk tájékára se merjen jönni. — Soha ebben az életben, — erősítette a férfi. Mert nagy szégyen volt az, arait ez a leány a házukra hozott. Hiába mentegeti magát azzal, hogy Tót Andris elvette volna őt az Isten törvénye szerint a pap előtt is, ha az úristen máskép nem végez s az a szerencsétlenség nem esik, hogy a Tiszába ful a legény. De az elkeseredett szüléknek nem lehet meglágyítani a szivét. Akár a kő, olyan az a kevély ember. Csak azt az ő nagy becsületét sajnálja, ami most már odalett. S emiatt a leány miatt. Jaj de jó lett volna megfojtani már kicsi korában, hogy föl ne nőtt volna szégyenükre. Vagy ugrott volna a nyomorult a Tiszába a legény után. Az egész falu nem mutatna ujjal reájuk. Mennél jobban hánytorgatja elméjében ezt az ő keserves sorsát Szekeres Mihók János, annál dühösebb lesz. Takarodjék az a leány az ő becsületes házából. Kösse össze a cókmókját, aztán ki innen. Egy jó szót sem adtak neki az útra, még csak annyit sem, hogy no hát az Isten áldjon meg. Az anyja hátat fordított, az apja elment hazulról, hogy ne is lássa. A leány a kertek alatt kullogva hagyta el a falut. A temetőnél megállt egy kicsit imádkozni. Ott volt eltemetve az ő kis megzata, nem bent a szentelt földben, csak idekint az árok szélén. Csak ugy ásták el, mert hát halva született szegényke, meg sem volt keresztelve. Talán nem is jut az Isten országába. De azért Mihók Marcsa mégis imádkozott érte. Onnen a dülőutra fordult a Fekete Tamásék földje mellett. Erre nem jár most senki. Csak egypár gyereket talált, akik pipacsot- szedegettek. Amint lesütött fejjel elment mellettük, csúfolódva öltötték ki reá a nyelvüket. Még azok is. Még az a csöppség is, aki apró lábacskáival ott botorkál a többi után. Bizony jobb volna neki is a Tisza fenekén. Rágnák inkább holttestet a halak, mintsem élő lelkén rágódnak az emberek. Az egész falu szidja, szapulja. Egy barátságos pillantást sem kap senkitől most, mikor bujdosásnak indul. Hát hiszen ha vétkezett, megbűnhődött érte. Ki van teszitva a szülei házból, mehet a világba. Azt se bánják, ha éhen hal. Mikor a szomszéd faluhoz ért, megint körül került a kertek alatt, nem mert egyenesen végigmenni a falun. Sokan ismerték itt a Szekeres Mihók János kényes leányát. Látták buesun, lakzikon s mindig első volt a leányok közt, ne lássák most ilyen nyomorúságában. Ahogy a napról látta az égen, már dél lehetett, mikor kissé megpihent. Olyan fáradt volt. Édes Istenem, hát hová lett a régi ereje, ha már most is kifáradt? Pedig még messze kell menni, nagyon messze, olyan messze, hová már nem jut el senki, aki őt ismerné. Fölszedelőzködött hát, s folytatta útját. Estére már ugy elfáradt, hogy szinte összeroskadt, Éhes is volt nagyon, reggel óta nem ev> tt semmit, de kérni nem mert, pénze nem volt, s a fáradtság mégis nagyobb volt, mint \z éhség. Leheveredett egy szénaboglya aljába, s el is aludt. Lázas, nyugtalan álma volt, de mégis aludt valamit, s az kissé megerősítette. Reggel tovább mehetett. De nemso-