Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-06-24 / 25. szám

hámos fejlődésnek indul, és több ujabb intézmény felállítása van küszöbön melynek nyomába a népesség szaporodása jár. Már pedig a népesség szaporodásának helyt is kell csinálnunk. Városunk érdeke tehát sürgősen követeli, hogy ezen lakás mizériákon segítve legyen. Elvárjuk tehát a városi hatóságtól, hogy első sorban is a mulasztást fogja helyrepótolni és a kormánynál a lakbérszabályzat felemelését fogja kérvényezni. Ennek elnyerése esetén nézetünk szerint az első lépés meg lesz téve arra, hogy városunkban az építkezési kedv fejlesztessék. Mi megmutattuk az utat, hol bizhatunk az orvoslásba, most már a városi hatóságtól várjuk a kötelesség teljesítését. Szakvélemény Mimiinkről, Városi vízmüvünknél tudvalevőleg a forrás és vízmedence között lefektetett csőhálózatban zavarok fordultak elő és ennek elhárítására kéretett ki Kajlinger Mihály a fővárosi vízmüvek igazgatójának szakvéleménye. A szakvéleményt aktuális voltánál fogva közöljük egész terjedelmében a következőkben : , Nagyságos polgármester ur ! Amidőn Nagysádod folyó hó 11-én látogatásával szerencséltetett, Pápa r. t. város vízvezetékén tervbe vett változtatás tárgyában méltóztatott tanácsomat kikérni, amaz óhajának nyilvánításával, hogy az akkor szóbelileg előadottakat írásban foglalva bocsássam Nagyságod rendelkezésére. — Arra is el vagyok készülve, szólt meggyőződéssel az apja. Eljátszottad a szerencsédet örökre. A testvéredből ember lett. Te lesülyedtél. Rád költöttem vagyonom felét, iskoláztattalak : kidobtak i.z ország minden iskolájából . . . mesterségre adtalak, hogy kenyered legyen : ott se tartottak meg. Az iparos ember intelligens nép. Ma más a felfogás. Ma iparos sem lehet az, aki semmitse tud. S ami fő : nem is akar tudni. Amig tehettem, léhaságaidat elpalástoltam, elfizettem, hogy ne kerüljön a világ szájára. Szégyent, gondot, but, bánatot okoztál, amióta csak vagy e világon. — Az ilyen ember, aki elmúlt életében nem tud fölmutatni egyetlen hasznos cselekedetet, aki előtt nem áll más jövő. mint a gazemberség utja, annak ha még meg tudja ítélni céltalan életét: legjobb főbbe lőnie magát! Takarodj á házamból! Nehogy én lőjjelek keresztül, mint egy kutyát! Takarodj, egy épkéz láb életerős férfit nem tűrök mellettem lézengeni. Ugy élj ahogy tetszik, nekem már csak egy fiam van. Az Öreg ember ellágyult az erős felindulás következtében, Sokat szenvedett elzüllött fia miatt. Nagyon fájt apai szivének, hogy igy kellett szólnia, de azt gondolta, hátha Istenhez tér. Doktor juris fia, odaszaladt apjához, erősítgette, biztatgatta, miközben testvére mellett elhaladva mély megvetéssel szólt oda hozzá : — Nyomorult gazember vagy! Megölted apámat! ígéretemnek ezennel eleget teszek s a kérdés lényegét illetőleg következőket van i szerencsém Írásban előadni: A város vízvezetékének az a része, amely a forrásfoglalást a szolgálati medencével köti össze, a mű aránylag rövid fennállása óta már másod izben foglalkoztatja a város közönségét. Eredetileg az az 1093 méter hosszú vezeték, a Tapolca patak vasbuktatójának kivétele vél 350 mm. átmérőjű kőagyegcsövekből épült meg és pedig ugy, hogy a forrásfoglalásból kilépő viz emez egyenletes eséssel fektetett vezetékben mind csatorná! ban, gravitálva jutott a szolgálati medencébe. Ily elrendezés mellett a szelvény csak bizonyos magasságig lévén nedvesítve, belső nyomás, az ennek legyőzésére nem alkalmas kőagy .g vezetékben nem állhatott elő. Jelentkezett azonban a kőagyag vezetékeknek nem ösmeretlen az a hátránya, hogy a karmatyuk tömítései megrepedtek, meglazultak. Ebből azután vízveszteségek származtak, sőt gyökerek is hatoltak a vezetékbe. Ezen a bajon segítendő, a város közönsége a forrásfoglalás és a Tapolca pataki buktató közötti G13 méter hosszú kőagyagvezetéket egy pár év előtt 250 m/m. átméretü öntött vasvezetékkel cserélte fel s miután ezt ugyanabban a feuékmagssságban fektette, a viznek vezetésében változás nem állott elő s igy ez az uj rész is gravitátiós vezeték. Ebben a vezetékben a Nagyságodat kisérő városi mérnök ur adatai szerint a viz fél magasságban folyik. A fentebb vázolt bajokat jelenleg a kérdéses vezetéknek még ki nem váltott 480 méter hosszú szakaszán is megállapítván, a helyettesítés mikéntjére nézve, a városi mérnök módozatot mutatott be. Ennek értéke felől óhajtott látogatása alkalmával Nagyságod tájékozódni. E javaslat értelmében, tervező a nem régen és tekintélyes költséggel megépített szakaszhoz alkalmazkodva, a mégezidőszerint kőagyagcsövekből álló vezeték helyett is, ugyan ily fenékmély. égü és esésű gravitátós vezetéket tervez, de azzal az eltéréssel, hogy itt már nem vascső, hanem mászható betoncsatorna kerülne i kőagyag vezeték helyére. Az előirányzott vízmennyiség levezetését természetszerűen nem érintő ennek az eltérésnek a városi mérnök ur okát is adja következőkben : A helyszínén döngölt betonvezeték egy darab csőből állónak tekinthető s- ezért a kőagyagcsöveknek a karmantyúkból eredő •hátránya kiküszöböltetnék. A mászható vezeték könnyen hozzáférhető s ezért kényelmesen (tehát gondosan) volna megtisztítható az erős és gyors mészkő lerakodásoktól. Ez a javaslat tehát eddig ugyan figyelemre nem méltatott, de igen a komoly következményekkel járó jelenséget is számba veszi, t. i. a forrásvíznek erős és gyors mészkő lerakodását, melynek keletkezését az ügy érdekében fel kell derítenünk. Nagyságtok elég jellemző tünettel ösmertettek meg arra nézve, hogy a mész lerakodások okát megállapíthassam, ezek a következők : A városi csőhálózatban, mint ez a csőtörések és cső csatlakozások alkalmával konstatálható volt, lerakodások nincsenek. Ha pohárban vagy edényben áll a viz, egy idő múlva a fenekén megjelenik a mész. A már kidobott kőagyagcsövekben tekintélyes lerakodások észleltettek. Minden oly helyen tehát ahol a viz levegővel érintkezik, lerakodások történnek, amiből teljes bizonyossággal oda következtethetünk, hogy itt a cseppkövekhez hasonló képződéssel, jelenséggel állunk szemben. A viz szénsavat bőven tartalmaz s ez a forrás rétegeiben feloldja a meszet. Ha már most a rétegből igy kikerült viz szénsavja elillan — s ez megtörténik, ha a levegő érinti a viz színét — akkor az általa addig lekötött mész szabaddá válván, lerakodásokat képez. Gravitátiós vezetékben, amilyen a már üzemben álló vascső vonal s amilyen lenne a tervezett mászható betoncsatorna is, ezek a lerakodások mindig jelentkezni fognak s ha nem lesznek eltávolíthatók, a szelvényt mindaddig fogják szűkíteni, amig a szelvény teltté nem válik. Hogy az igy keletkezett telt szelvény nagy ellentállást fog kifejteni s hogy ez a körülmény a vezetett viz mennyiségét erősen csökkenteni fogja, talán említenem sem kell, s ezért máris igazolva látom azt, hogy a tárgyalt esetben •HHÜ5S E viharos napon a züllött fia eltűnt. Senkitől se búcsúzott, senkinek se szólt, hogy hová megy. Lelkileg nem is volt romlott ez az ember, csak határtalan könnyelműsége sodorta annyi szerencsétlen dologba. A pillanat embere volt. ülni is tudott volna tán, lopni is. A következő percben gyermekes félénkség fogta el. Gyenge jellemű, megbízhatatlan ember volt, akinek nincs ereje egy cél felé törekedni. Viszont meg volt benne az az érthetetlen ellentét, hogy a sötét, bűnös makacsságig ragaszkodott valami oktalansághoz. Azután, hogy ilyen nyomtalanul eltűnt a szülei háztól : ott már csak a kedvelt, becézett, istenitett, törekvő, jó Kálmán lett a szeretet rárgya. A másikat halottnak. A nevét se ejtette ki senki. Mikor Kálmán a látogatás után készülődött vissza a fővárosba, öreg, elszomorodott szívű apja kétségbeesetten ölelte magához. Szinte beteges rajongással vette körül fiát és sirva adta a jótanácsokat. — Beleőrülnék, belehalnék, ha te nem volnál. Ugy féltlek. Az a főváros, a nők, a nók. Többet nem tudott szólni a zokogástól. A rajongva szeretett fiu elutazott. A fényes, az édes, a bűnös, a szép fővárosba. És élt ugy, ahogyan egy fényes, édes, bűnösen szép fővárosban élhet egy élni vágyó fiatalember. Egy napon különös meglepetés érte Kálmánt. Délfelé járt már az idő, ő még lustálkodott az ágyban, félig ébren, félig alva. Alig is akarta elhinni, hogy valóság amit lát. Csak a hang győzte meg, hogy nem álmodik. — Kálmán ! Fölkerestelek. Nyomorultabb vagyok, mint ez a te kutyád itt, mert ennek te kosztot adsz. Nekem nincs mit ennem. En akarok dolgozni, de nem kapok, munkát. Még nem loptam, de attól se riadok majd vissza. Segits rajtam. Könyörgöm. Én nem vagyok rosz, csak szerencsétlen. Megbűnhődtem a régi könnyelműségemet. Éjjel-nappal üldöz az a kép, mikor az apám összeesett otthon és fülemben cseng a tehangod, hogy gazember vagyok, megöltem apámat! Két éve már ennek. Azóta még a táján se jártam a szülői háznak. Ott hányódtam azokban a szemétlebujókban, amiket te ezekből ra cifra kötésű könyvekből ismersz csak. És nem jut eszedbe, hogy ezekben én vagyok megírva. Én az édesnél is édesebb testvéred. Ikertestvérem vagy. Látod, néha azokon a sötét éjszakákon ott a bűzös lebujokban ébren virrasztok. És álmodom és a fejem szédül. Azt hiszem, hogy én: te vagyok, És érzem ha valami jótékony kéz kiragadna, a te fényes lakásodba röpítene, finom, urinép lenne a baráti köröm, magas urikörből való szép asszony a szeretőm : nem lennék gazember 1 -— Nem fojtogatná a mellemet a gyűlölet minden iránt, ami fényes, uri. Azt is érzem, hogy, ha te volnál az én nyoruságomban, az én lázas lelkemmel, te eddig embert is öltél volna. Eljöttem Kálmán hozzád. Adj száz forintot. Új életet kell kez-