Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-06-24 / 25. szám

a hozzá nem férhető vascsőnél a mászható vagyis a könnyen tisztitható betoncsatorna előnyöaebb gravitatiós vezeték leend. Nagyságodnak szóbelileg hozzám intézett ama kérdésére, hogy vájjon a javasolt betoncsatorna éppen mászható voltánál fogva nem itélendő-e hygienikus szempontból elvetendőnek, tz alkalommal is kifejezem, hogy ebben a tekintetben nem táplálhatok aggodalmakat, mert még a tudemánynak legislegmodernebb álláspontjai szerint megépített művek sem nélkülözhetik az emberi beavatkozást, sőt egyenesen követendő példával szolgálnak arra, hogy mindazok a műtárgyak, amelyekben a termék anyagot rak le, legyen ez homok, vas, mangán, agyag, vagy mész, jól és gondosan tisztithatók, vagyis könnyen hozzáférhetők legyenek. A hozzáférésből keletkezhetőnek tartott bajok ellen, mint azt a tapasztalat igazolja, már az elővigyázat elemeinek tiszteletben tartásával biztosan védekezhetünk. Ismétlem, hogy a hozzá nem férhető vas-gravitátiós vezetéknél, jobb megoldásnak tartom a városi mérnök ur javasolta mászható gravitátiós vezetéket, de megépi • tését ennek ellenére még sem ajánlom és pedig azért mert az uralkodó viszonyok között nem tartom a gravitátiós rendszert a legmegfelelőbbnek. Hogy a forrásíoglalás és a szolgálati medence közötti vezeték miképen volna legcélszerűbben előállítva, arra az előzőkben mar reá mutattam, amidőn t. i. a mész lerakodások keletkezését magyaráztam. E szerint tisztán tőlünk függ az, hogy a kérdéses vezetékben lerakodások ne jelentkezzenek. Oly vezetéket kell ugyanis előállítani, melytől a levegő az egész (1093 méter) vonalon távol tartható s ezt megvalósíthatjuk, ha a kérdéses vezetéket oly mélyre fektetjük, hogy annak szelvénye állandóan telt legyen, vagyis hogy benne mindig valamelyes nyomás uralkodjék. Mivel pedig a nyomás alá helyezés úgyszólván elengedhetetlen szükséglet, ezért a vezetéknek az e körülmények között teljesen biztosnak, vagyis vascsövekből készültnek kellene lenni. Tiszteletteljes javaslatom tehát az, hogy a forr ás foglalás és a medence közölt jelenleg lefektetett részben vas, részben pedig köagyagcsövekböl állö vezeték helyébe (1093 méter) circa O'o méterrel mélyebben egy uj vascsövezeték fektessék. Ez a cső lehető meredeken kapcsoltassék a forrásfoglalás beömléséliez és a szolgálati medence kiömléséhez s ennek a meredek két végnek a levegőtől el nem zárható, minden esetre rövid része tisztithatóan rendeztessék be. Ilyen vezetéknek előnyei a következők volnának : 1. Az 1093 méter hosszú szakaszban nem történnék mészleri kodás s igy a szelvény s ezzel a vizmenyiség nem csökkenne. 2. A vas vezeték és szilárd ólom tömítései egyrészt a vízveszteséget akadályoznák, másrészt pedig a g;yökerek behatolását lehetetlenné tennék (ez alkalommal jegyzem meg, hogy a betoncsatorna a gyökei ek beágazását csak az esetben akadályozza meg, ha a keveresi arány a tömörségre való figyelemmel állapittatik meg, ha igen gondosan készül, s ha jól elszigeteltetik. Tapasztalataim szerint ugyanis a hajszálgyökerek még a kis porositásu falakon is átnőnek.) 3. Ha a csővonalon két végpontja nem is volna a levegőtől elzárható, a lerakodás, épen e meredek elrendezés folytán csak itt jelentkezhetnék, ahol pedig tisztítást könynyen lehet foganatosítani. A vezeték részletes elrendezéséről, méreteiről és költségeiről valamint az építési időről és beosztásról a városi mérnök ur, kit személyes tárgyalásaink alkalmával hozzáértőnek volt szerencsém megösmerni, mindenesetre kellő és megbízható felvilágosításokkal fog szolgálni. Amidőn az előadottakkal Nagyságod óhajainak megfeleltem, maradtam Nagyságos polgármester urnák kiváló tisztelettel Kajlinger Mihály. Ezred-lóverseny Pápán, Huszárezredünk tisztikara hétfőn délután 3 órakor fényesen sikerült háziversenyt rendezett az ezred nagy gyakorlatéren. Dacára annak, hogy a verseny nem volt nyilvános jellegű, amennyiben erre sem meghívók nem küldettek szét, sem pedig falragaszok nem tudatták a verseny rendezését, városunkból nagyszámú közönség nézte végig a versenyeket, melyek rendkívül érdekes lefolyásúak voltak. Ugy értesülünk, hogy ezred parancsnokságunk ezen versenynek azért nem adott nyilvános jelleget, mivel nem volt teljes biztossággal arra nézve, hogy a rövid határidőre tervezett versenynapra a tisztikar lovaikat a versenyre teljesen elkészíthetik és a versenyek teljes sikerét biztosithatják és ez okból ezen versenyt csakis házi-jelleggel ruházta fel. Nos ha ez okból nem volt ezen verseny nyilvános jellegű, ngy nagyon sajnálhatja az ezred parancsnoksága, hogy ugy a szomszédos ezredek tisztikarától és városunk nagyközönségétől megvonta azt az élvezetet, hogy ezen valóban nagy stylben lefolyt versenyeken nem vehettek részt. Huszárezredünk tisztikarának, altisztjeinek és közhuszárjainak bravúros lovaglása általános bámulatot keltett. Reméljük, hogy Froreich Szabó Ernő, ezredes, ezredparancsnok, kinek főérdeme van ezen verseny rendezésében, buzdítva ezen fényes eredmény által, ezredünknél a lóversenyek rendezését meg fogja honosítani. Ehhez majd segédkezet nyújthat majd a veszprémi gazdasági egyesület, melynek jelenlegi elnöke Hunkár Dénes vármegyénk főispánja, ki a lótenyésztés emelése körül nagy érdemeket szerzett és aki a pünkösdi ünnepekre Pápán lóverseny rendezését helyezett ugyan kilátásba, de a körülmények őt ebben gátolták. Azt hisszük és reméljük, hogy huszárezredünk parancsnoksága karöltve a gazdasági egyesülettel Pápán a lóversenyek rendezését állandósítani fogja, amit városunk nagyközönsége szívből óhajt. Áttérve a versenyre, mint már jeleztük délután 3 órakor vette kezdetét. A versenyen megjelentek Froreich Szabó Ernő ezredes élén a pápai és z.-egerszegi osztály öszszes tisztjei és azok nejei. A hölgyek részére egy sátor lett felállítva, ahol egyszersmid a különböző tiszteletdijjak voltak kiállítva. A versenybizottság tagjai voltak : Froreich Szabó Ernő ezredes elnöklete alatt Kralovánszky Gyula őrnagy, Bocr Sándor őrnagy osztályparancsnokok, Horváth Lajos vezérkari százados és Pántz Alajos százados. A versenyek lefolyása a következő volt: I. Díjlovaglás. Négy tiszteletdíj a nyerteseknek. Két csoportban lovagoltak. Az első csoportban Boér Sándor őrnagy (Lepke), Pántz denem és ennyi a befektetés. Isten irgalmára kérlek, higyj nekem. Züllött, megvetett, gazember a nevem otthon és inindbnütt. Csak ugy forr a vér bennem, a szemem elhomályosul és szeretném sorban leütni az embereket, mint a veszett kutyákat. Ha iskolás éveimre gondolok, gyűlölöm a tanáraimat, sohase törődtek a hajlamaimmal. nem láttak a lelkembe, csak elitéltek. Kicsaptak, amikor meg kellett volna ölelniök és éjjel-nappal őrködniök egy metévelyedett gyermeken. Nem ! Ők kicsaptak. És lettem volna azután az Isten angyalához hasonló: bennem csak a bűnt kereste mindenki. Iskola, élet, szülő, testvér. Az ő áldozatuk vagyok. NéAa térdreborulva szeretném kérni, fölrázni az emberek lelkét, hogy egymás kedvéért ne tapossanak rám. Legyen valakiben önálló erő. Akarjon engem megismerni. Emeljen magához. Mutasson célt, irányt bűnben élt lelkemnek. Ide nagy emberszeretet kell! Az emberek rosszabbak a kutyánál. Te is. Te meg mered mondani a szolgádnak, hogy ez a csavargó alak az édes testvéred ? Adj száz forintot, becsületemre mondom -— és itt félelmesen kacagott — megjavulok. Ha nem adsz : agyonverem az első úriembert az utcán, amint kilépek. Vagy önkezemmel vetek véget nyomorult életemnek. — Régen tartoztál volna ezzel a családod hírnevének — szólt végre a züllött ember testvére és egész testében remegett. Ha százszor nem hallottam volna a mostanihoz hasonló kétségbeeséseidet, azt hinném, hogy csakugyan a javulás utján vagy. Ismerlek. Tudom, hogy ha kapnál száz forintot, egy hét múlva újra zsarolnál. Pénzem nincs. Rajtad az Isten sem segíthet már. Ha van benned egy szikrányi becsületérzés, kerülj engem, Ne tudja meg a társaság, hogy ilyen gazember testvérem van ; megölted az apám lelkét, hát kímélj meg és ne vágd útját a jövőmnek. Már nem volt, aki meghallgassa az utolsó szavakat. A züllött ember elrohant. Az egyedül maradt testvér pedig fényes lakásában földúlt lélekkel járt fel-alá. Homlokán gyöngyözött a kínos verejték amint eszébe jutott, hogy még pár nap és ezeket a szép bútorokat lefoglalják a hitelezők. Nem volt sok ideje a gazember testvérre gondolni, őt magát is tönkretette a fényűzés, az uri barátkozás és az uri szeretők. Kétségbeesésében, titkos csöndben, remegő kézzel, egy váltó alá odaírta az apja nevét. — Csak pár nap és rendezhetem, addig megjön a pénz a barátomtól. Az ellüzött testvér ezalatt eljutott a véghatárhoz. Munkát nem kap. Kenyere nincs. Vagy mást kell megölnie : vagy önmagát ! Ha mást öl, azzal ugy is csak ideiglenesen segit, ha öngyilkos lesz, megszűnik ez az elhibázott élet. Szivében erős vágy támadt, azt a fehérhajú öregembert, akinek ő annyi, de annyi bánatot okozott, még egyszer meglátni. Talán meg is bocsát neki 1 Azt fogja hazudni, hogy búcsúzni jött, kimegy Amerikába. Aztán — elmegy a halálba. Kivándorol valami ismeretlen vidékre, ahol senkise ismeri. Ott csöndes lesz a halál 1 És hazament a halálra szánt fiu örég édes apjához, aki büszke önérzetében sohase szólította őt másként, csak igy : te gazember! És a gazember benyitott. Feherhaju öreg apja egy váltólapot tartott remegő kezében, hamis az aláírás. — Bocsánatot kérni jöttem apám, kimegyek Amerikába. Az öregembernek csak mozgott az ajka de szólni nem tudott. Csak fia elé tartotta a hamis váltót. — Igen, én hamisítottam, esküszöm. A szobában levők halotti csöndben, dermedten álltak, csak egy éles revolver dörrenés zúgott a levegőben a hamis eskü után s a hányt-vetett, züllött ember, mosolyogva ejtette ki kezéből a fegyvert. Arcvonásai csodásan enyhe kifejezésbe simultak, mint aki kibékült önmagával ; haldokló agyában az utolsó gondolatok vergődtek: — Ha megtudta volna, hogy bálványozott fia nálamnál is nagyobb gazember, — ez a tudat megölte volna apámat. Hogy a gazember fia hamisította az ő nevét: ezt mindenki természetesnek tartja. Meg is esküdtem rá. Szeresse ezután is egyetlen fiát. En is okoztam egy örömet apámnak, olyant, amilyen kitelt, egy üldözött, szerencsétlen gazembertől.