Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-06-10 / 23. szám

ZXTVI. éfol^yam. FébjpEb, 1906. j uni-as ±0. 23. szébioCL. KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : sm&AYsBis fM<rim HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Ideális vasútvonal. — P&pa—Devecser—Ukk. — Városunk egy régi vágyának tel­jesülését látjuk azon vasútvonal léte­sítésére kiadott előmunkálati enge­délyben, melyet a kereskedelmi mi­niszter Rechnitz Béla helybeli nagyke­reskedő részére engedélyezett. A kereskedelmi miniszter által engedélyezett előmunkálati engedély a következőkép hangzik : A kereskedelemügyi miniszter Rech­nitz Béla pápai lakosnak a magyar kirá­lyi államvasutak Pápa állomásából kiága­zólag Borsosgyőr, Kéttornyúink, Derecske, Dáka, Salamon, Pölöske, Noszlop, Nagy­Bogdány, Oroszi és Borszörcsök határain át a magyar királyi államvasutak Deve­cser állomásáig és innen folytatólag Bo­dorfa, Hany, Káptalanfa, Gyepükaján és Csabrendek községek határain át a du­nántuli helyiérdekű vasutak Ukk állomá­sáig vezetendő szabványos nyomtávú, gőz­vagy motoros üzemü helyiérdekű vasút­vonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. Ez az a vasútvonal, melyet any­nyit emlegettünk és amely miatt any­nyira sopánkodtunk, hogy annak ide­jén a város szükkeblüsege miatt nem lett megvalósitva. Ez az a bizonyos Pápa—Keszthely vasútvonal, melyre m TÁRCZA. cWliadó esoSen. Illés Zoltán már komolyan foglalkozott azzal a gondolatai, hogy összecsomagol és haza utazik. Tenyleg mit is csináljon ő itt ? Öt napja, hogy ideérkezett és azóta szünet nélkül szakad az eső. Azért választotta ezt a csendes félrefekvő kis fürdőhelyet, hogy kénye-kedve szerint barangolhasson a remek szép vidéken, meg, hogy fáradt idegeit pi­hentesse ; erre egy világfürdő éppenséggel nem alkalmas ... És most kénytelen a szobában kuksolni, vagy a társalgóban, meg a verandán az asszonyokat mulattatni, ami mindig kínszenvedés volt reá nézve. — Eh bánom is én, essék ahogy akar, én nem maradok tovább a szobában, hisz megöl az unalom — mondta magában bosz­szusan. Felvette esőköpenyegét, sárcipőit és ke­zében az esernyővel elindult a hegyek felé. A szálló verendáján együtt ült a fürdő egész tarsasága. Az asszonyok és lányok kézimunkákkal — de inkább csacsogtak mint dolgoztak —• egy-két férfi kártyázva és cigarettázva. A nagyteremből kihallat­szott a zongorajáték, a Bob herceget ját­szói ták fáradhatatlanul már vagy egy fél igazán elmondhatjuk, hogy városunkra nézve ideális vasútvonal és ha azt akar­juk, hogy városunk elhibázott rosz vasúti politikáját amennyire lehetsé­ges kireperáljuk, ugy itt vau reá az alkalom. Ezzel a vasútvonallal elérjük azt, amit azóta hangoztattunk, amióta ezen vasútvonal építését elejtettük. Ezzel a vasútvonallal városunk gócpontá lesz. Központja leszünk Sümeg, Ta­polca, Keszthely és az egész Balaton­vidéknek. Hogy mit jelent ez váro­sunkra nézve azt szükségtelen bőveb­ben fejtegetnünk. Sajnálkozva emlékezzünk vissza, hogy mit vesztettünk azzal, hogy an­nak idején ezen vasutvonalat nem építettük ki. Ezen mulasztás okozta, hogy nem Pápára hanem Kis Czellbe helyezték a központi vasúti forgalmat. Ez volt Pápának megölő betűje, ezt kívánjuk mi most kireperálni azzal, hogy a pápa-devecser-ukki vasútvonal kiépítését annyira szorgalmazzuk. Ezen tapasztalt mulasztás teszi most kötelességünkké a felszólalást, figyel­meztetve intéző köreinket, hogy itt az ideje a városunk vasúti forgalmát ért csorbát kiköszörülni. Városunk minden egyes polgárá­nak szivén kell viselni ezen ügyet s minden erejéből a megoldáshoz köze­lebb vinni, hogy ez által városunk jö­vőjének igaz érdekét önzetlen jóaka­rattal szivükön hordozzák. Nem sza­bad tétlenül maradnunk, figyelemre kell méltatnunk a mai követelménye­ket, mert csakis ily körülmények mel­lett teszünk eleget városunk iránti kötelezettségünknek. Ma már minden egyes polgárnak ép ugy, mint a városnak tétlenül ma­radni nem szabad, mert ezáltal kiszá­mithatlan következményekkel járó ha­nyatlás következik be. Itt az idő, ra­gadjuk meg az alkalmat, amelynek valósításával elősegíthetjük, megvet­hetjük városunk elhanyagolt hala­dását És éppen ezen vasút ügyében megindult ujabbi mozgalom az, amely­nek sikeres megoldásával városunk jövőjét, fejlődését, haladását biztosít­juk. Ennek a vasútvonalnak kiépítése oly kiváió fontosságú, hogy ez elől városunknak bármily áldozatokba ke­rülne is — kitérni nem szabad. Ezt a tervet támogatni nemcsak kötelességének áll mindazoknak, akik­órája. Igy van ez öt-nap óta ; mindenki lesi, várja a napsugarat, mert amíg ez az idő tart. senki sem gondol a sétára és szörnyü­ködnek, ha egy-egy vállalkozóbb férfi a pa­tak túlsó partján levő fenyőerdőig merész­kedik . . . Azért általános feltűnést keltett Illés Zoltán, mikor igy utrakészen averen­dán termett. — Hova hova — kérdezték egyszerre tizen is. —• Egy kis kirándulásra. — Csak nem ebben a szakadó esőben ? Szörnyüködöt a kis Ivádárné, aki sokkal jobban örült volna, ha Zoltán melléje tele­pedik és kurizál neki. — De igen, ebben az esőben, mert amiót? idejöttem még nem mozdultam ki a szobából — és ezzei kalapját megbilentve, neki indult a patakmenti keskeny hegyi út­nak. Azok ott a verendán utána bámultak és a vállukat vonogatták. — Nagy különc — mondta az egyik leány — én ugyan nem szeretném férjemül; — ele azért amióta Illést megismerte, ti­tokban mindig azon törte a fejét, hogy ho­gyan hódíthatná meg. Á kis Kádárné alig bírta palástolni roszkedvét. Azt hitte, hogy ma délután is ugy, mint eddig Illés őt fogja mulattatni és tnost előbbre tartja a barangolást ebben a csúf időben . . . Pedig, hogy számított reá, az ő kedvéért vette fel az uj sárga selyem blúzát, amit a mai reggeli postával kapott; ugy gondolta ebben leginkább fog tetszeni a férfinak . . . És most az elmegy, figye­lemre sem méltatja, bizonyára meg sem látta az uj Muzfc. 0 meg itt ülhet egész dé­lután es nézheti a barátnői kárörvendő te­kinteteit. — De hol van Bodroghyné ? — kér­dezte hirtelen Várkonyi Muki, abbanhagyva a tarokkot. Az asszonyok összenéztek és moso­lyogtak; tudták, hogy Muki nagyon érdek­lődik a szép asszony iránt, ámbár az nem sokat törődik vele. Várkonyit a mamák nagy becsben tartották, mert elég jó parthie volt, és ő tudta is ezt, azért iparkodott minél kevesebbet a lányok körül forgolódni, ne­hogy számítsanak reá. Mikor meglátta Bod­roghyné, fejébe vette, hogy kurizálni fog neki életre-halálra. Most, hogy Várkonyi Muki felemiitette, az asszonyok kötelességüknek tartották reá terelni a szót, és igy már nem is unatkoztak. Illés Zoltán meg ezalatt gondolatokba mélyedve, lassan haladt előre a meglehetős síkos uton. Azon gondolkodott, hogy nem tenné-e legokosabban, ha elmenne innen. Mit is keres itt, az unalmas fészekben ? Az eső kissé alábbhagyott csak csen­Ne vegyünk mást mint a legjobb w\ s^ártmá^u ,,^awa\os" csoWvá&é\ és Vá9é\. "TCV^i^ y>\>\> tóevw v»v

Next

/
Thumbnails
Contents