Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-05-06 / 18. szám

lett városunk érdekeit is megismeri és hatalmas befolyásával városunk haladását és fejlődését előmozditandja. Bizalomteljes reménnyel vagyunk eltelve és ezt annal is inkább tehetjük, mivel nemcsak programmbeszédében, hanem a mandátum átvételekor a városház ablakából a város közönségéhez remek beszédében határozottan kijelentette, ho^y igenis ő képviselője akar lenni Pápa városának s ő nem jogokat, hanem kötelességeket visz a parlamentbe. Figyelemmel 'esz Pápa városának minden egyes mozzanatára, tőle telhetőleg minden befolyását érvényesíteni óhajtja Pápa város javára. Egy oly férfiútól miut Hoitsy Páltól ily igéret nekünk tökéletesen elég és teljesen megnyugtató és már ennek alapján amint már kijelentettük, teljes reménnyel és örömmel üdvözöljük Hoitsy Pált mint Pápa város újonnan megválasztott országgyűlési képviselőjét. Pollatsek Frigyes. Bérharcz városunkban, Városunkban a héten az asztalos és a szabósegédek sztrájkoltak. Az asztalos segédek ugyan hosszas tárgyalások után egyézségre jöttek, de a szabósegédek strájkja még mindig tart és igy nagyon is aktuálisnak tartjuk hogy ez érdemben véleményünket megmondjuk. A munka és díjazása közti arány örökös ingadozása, az élelmiszerek fotytonos drágulása és a megélhetési viszonyoknak egyre növekedő elharapódzása, a kívánalmaknak fokozása ; ezek azok az okok, melyek a munkaadók és munkások közti jó viszonyt tartósságban zavarják. A munkaadó a mostaui viszonyok közt kénytelen minden irányban takarékoskodni, különösen pedig törekedni kell gyártmányait oly olcsón és a mellett megfelelően előállítani, hogy a konkurrenciával lépést tarthasson. Bármennyire is Ítéljük el a tőke hatalmát és a nyomában járó gazdasági félszegségeket, nem lehet tagadni, hogy a munkaadó helyzete is mód felett megvan nehezitve és soha meg nem szűnő gondok gyötrik. A gyártmányok olcsó és megfelelő előállítását első sorban a nyers anyag drágasága akadályozza. A munkaadó, legyen az nagy-, akár kisiparos, csak a munkás bérének terhére eszközölheti megtakarításait. És ez a baj legelszomorítóbb oldala. Mert a szegény munkás épp ugy, sőt aránylag még sokkal inkább sinyli meg az általános drágaság okozta megszorításokat és nélkülözéseket, mint mások. Igy aztán nem lehet csodálni, ha kétségbeesésében az utolsó valamélyes kilátással kecsegtető mentőeszközhöz, a sztrájkhoz folyamodik. a legnagyobb körültekintéssel való mérlegelést jelenti ma, midőn a helyzet bizonytalansága, válságos viszonyok között nehéz, majdnem a legnagyobb bonyodalmak elé állította az országot. Az a munka és kötelességteljesítés, amelyet a jelen országgyűléstől vár a nemzet, minden tekintetben egész embereket kiván a porondon, másrészt szükséges, hogy a megválasztott képviselő kerületének minden ügyével ismerős olyan egyén legyen, aki magát az országos érdekek keretében helyt találó partiális érdekkel azonosítani tudja. S ha ez áll általánosságban menynyivel inkább parancsoló kívánalom, ott, hol egy fejlődésben vajúdó a legközelebbi jövőben nagy erkölcsi és anyagi kérdések megoldását váró, olyan városról van szó, mint Pápa városa! Igenis határozottan merjük állítani, hogy jól választottunk. A munka embere áll előttünk, kinek közéleti pályája nyitott könyv előttünk. S amidőn ezt állítjuk, egyben kívánjuk őt újólag üdvözölni mint Pápa város orsz. képviselőjét. Hisszük és reméljük, hogy igyekezni fog most amidőn a parlament munkássága újra kezdetét fogja venni, az országos érdekek melták. Aztán nem is tudott francziául, meg angolul. Persze, ő ezt a maga egyszerű észjárásával feleslegesnek tartotta és nem volt érzéke aziránt, hogy egy anya mivel tartozik e tekintetben a leányainak. De gyönyörű leányok is voltak akkor a Poroszlay-lányok. Igaz, hogy a kis város irigy asszonynépe felfuvalkodott pávácskáknak csúfolta őket. Hanem az ember önkéntelenül a lépést menő fogatot kereste mögöttük, drap-kabátos livrés inassal, ha végigmentek a íőutczán : — olyan mágnásos fellépésük volt. A bálban a négyesnek csak öt figuráját tánczoltak, nehogy a hatodikban illetéktelen idegenekkel kelljen kezet fogniok. Nem is volt sok ismerősük. Elvégre, nem lehetett mindenkivel barátkozni. A fiatalemberek mind igen jelentéktelenek és rossz modorúak voltak, legfeljebb egy pas de quatre idejére lehetett leereszkedni hozzájuk. A múltkor is milyen nevetséges volt, mikor a húsvéti ünnepek alatt egyik' barátját hozta haza a bátyjuk, László, — ő ekkor már ügyvédjelölt volt fenn Budapesten — s ez a barát, aki puszta látásból halálosan beleszeretett a Idsebbik leányba, még az asztalkendőt se bontotta szét az ebédnél és hallhatóan szürcsölte a feketekávét. Mikor elment, a leányok ki is figurázták. Lászlónak pedig megmondták, hogy el ne hozza többé. S amikor ő még a barátja pártjára kelt, elárulván, hogy egész komoly szándékai vannak, Matild gőgösen mondta : •— Csak nem gondolod, hogy ilyen fajankóhoz elmennék feleségül ? Jó ideig észre sem vették az idő múlását. Hogy a következő nemzedék nő fel körülöttük s a báltermeknek is uj, ifjabb •királynői támadnak. De minyájan fel voltak háborodva, mikor László megházasodott. Hogy most már a feleségének szebb ajándékokat vásárol, mint nekik. Ezt igen sértőnek és vérlázítónak találták. Lászlóék különben a fővárosban laktak, s igy nagyon keveset érintkeztek egymással. Csak az öreg Poroszlay _xdám temetésére jöttek le azután. Az öreg ur bizony rosszul gondoskodott a családjaról. Nem lehetett tudni, miből fognak ezután megélni. Hanem a leányok most is egészen más dolgokkal törődtek. Megjegyezték, hogy sógornőjük még feketeszélü zsebkendőkről sem gondoskodott és a koszorút is csak itt rendelie, hogy olcsóbb legyen. A pap meg ugyanazt a beszédét modta el, mint a múltkor, az elemi iskolai igazgató temetésén. Pedig az ő famíliájuk sokkal előkelőbb, s ez igazán minden társadalmi illendőségnek nyomorult arczulcsapása volt. Az özvegy igazi szívbeli fájdalommal siratta meg a férjét. Most már végképp csak az ő két bálványozott leányára halmozta minden szeretetét. A gondokat, a munkát, a nyomorúságot, mind magára vette. Hogy azok tovább is festegethessenek, zongorázhassanak és meg ne érezzék valahogy az anyagiak hiányát puha, meleg fészkükben, ahol semmit se szabad megérezniök az élet küzdelmeiből. Hiszen igazi, mesebeli királykisasszonyoknak álmodta a leányait, reájuk vitte át minden ábrándját, azokat ne ilesse. ne érintse az élet, legyenek csak szépek, finomak es előkelők. Poroszlayné kosztospkat fogadott. Azokra főzött, takarított. Egyetlen segítségül csak a kisebbik cselédet tartotta meg. A leányok pedig az ablakban üldögéltek és nézték embereket az utczán. Csúfolódtak rajta, hogy a tönkrement földesúr leányát röfössegéd kísérgeti és a járókelő ket epésen kritizálták. Rettenetesen fel voltak azonban háborodva, mikor az egyik kosztos falusi mamája megkoczkáztatta azt a hihetetlen megjegyzést, hogy Matild kisasszony a fiát zongorázni taníthatná. Meg is mondták neki, hogy Poroszlay leány sohase volt és sohase lesz zongoramesternő. Sőt az élet ama kegyetlen fordulata se hozta zavarba őket, hogy édesanyjukat váratlanul megütötte a szél, s ha életben marad is, de nem dolgozhatott többé, nem tudta többé finnyás leányait illő módon eltartaoi. Végre is itt van László, az férfi, testvérük, most már az ő kötelessége gondoskodni róluk. A feiesége úgyis meghalt már az egyetlen kis lánya valami külföldi intézetben van, s igy igazán semmi sem állja útját, hogy felköltözzenek hozzá. Ezt meg is irták neki, s egészen magától értetődőnek találták a postafordultával érkezett feleletet, hogy csakugyan jöjjenek fel hozzá mind a hárman, szegény édes anyjukkal együtt, akinek ezentúl nem szabad dolgozni, kínlódni, aki ezután csak pihenni fog. Ebben aztán megnyugodtak és egészen gyanútlanul érkeztek föl Budapestre. De alig helyezkedtek el jóformán a szobájukban >a leányok, mikor a bátyjuk, zömök, tömött bajuszu, pipázó ember, belépett hozzájuk. Megmondta, hogy a gazdaszszonynak felmondott, most már ugy sincs szükség rá : Adél fogja átvenni a háztartás vezetését. Matild pedig a gépírást fogja megtí nulni és alkalmazást kap az irodában. Noi felöltök, vászon áruk, férfi inge , nyakkendők k zárólag magyar gyártmányú árukban Révész Jenő áruházában Pápán, Fő-utcza 6.