Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-05-06 / 18. szám

Őszintén megmondva, nem vagyunk hivei az ily mozgalmaknak és szívesen látjuk, ha a munkás és munkaadó között az ily bér és munkaidő megállapítása békés uton nyer elintézést, azt is megtudjuk érteni, hogy a munkások nem kapzsiságból, könnyel miien határozták el magukat a bérliarczra, mert az ilyen harcznak kimenetele a túlnyomóan legtöbb esetben legalább is kétséget és ha kudarcot vallanak az a veszély fenyegeti a munkást, hogy kenyérkereset nélkül marad és ekképpen önmagát és hozzátartozóit a legnagyobb nyomorba sodorja. Nagy okoknak kell tehát lenni, melyek a munkást sztrájkra késztetetik. Tényleg csak akkor kezdi meg a sztrájkot, amikor már más kibúvót nem talál, mely a felig meddig megfelelő megélhetéshez vezetné. Bár a munkások követeléseinek jogosultságában kételkedni nem lehet, sőt azt minden méltányosan gondolkodó embernek el kell ismerni, mégis be kell látni, hogy a munkás helyzetének kényszereszközökkel kivívott javítása nem lehet a kérdés természetes megoldása. Nemcsak azért nem mert a javítás aránya a különféle szakmákhoz mérten nem lehet igazságos, hanem főleg azért sem, mert az ily rohamos elért eredmények min den rendszert nélkülözuek és igy tartósak se lehetnek. Minthogy azonban a gazdasági megrázkódtatás az általános sztrájk esetén múlhatatlanul bekövetkezik és következményei még a távolabb jövőben való fejlődést is hátrányosan befolyásolják, az intéző köröknek oda kellene hatniok, hogy a sztrájk eshetősége minél ktsebb valószínűségre apasztassék. A lehetőség határain belül megkell kísérelni mindent, a mivel a munkás nyomasztó helyzetén enyhíthetünk. Ne gondoljuk, hogy a béremelés az egyedüli eszköz, melylyel ezt elérhetjők. A vezető férfiak, a társadalom számos más eszközzel rendelkeznek, mikkel azt az éles ellentétett mely a munka és bére közt mutatkozik, mérsékelni lehet. Ezekre az eszközökre azonban idején kell gondolni és azokat már akkor gyakorlatban alkalmazni, amikor a később le nem csilapitható baj még nem ütötte fel fejét. A munkásoknak is végre be kell látni, hogy tulkövetelésükkel nem érnek el célt s a munkaadók által megajánlott legmesszebb menő engedményeikkel be kell érniök. Nem szabad a hurt olyanyira megfeszíteni, hogy az szakadjon. Mint értesülünk a munkaadók tőlük telhetőleg minden lehetőt elkövettek a strájk szüntére és reméljük hogy a munkások ezzel be is fogják érni. Pápa városában. Városunkban a képviselőválasztás csendes lefolyású volt. Hoitsy Pál ellen a keresztény szocialista-párt dr. Herényi Jenő szombathelyi ügyvédet léptette ugyan fel, de általánosan tudvtt lett, hogy nem komoly jelölt és nem a győzelem reményében jelölték, csupán Hoitsy Pálnak egyhangú megválasztását óhajtották meghiúsítani. Nemcsak ez sikerült nekik, de a választást a délutáni órákra kihúzták. Alig volt hihető, hogy ezen párt ennyi szavazatot tudjon összehozni és ezen erőlködés biztatta azután a Hoitsy-pártot, hogy a választók zömét leszavaztassa. Ennek tudandó is be, hogy a Hoitsy párt oly fényes eredménnyel győzött az ellenféllel szemben. Reggeli 7 órakor mindkét párt a kijelölt helyen gyülekezett. A Herényi-párt a Schnattner vendéglőben, a Hoitsy-párt az Otthon kávéház kertihelyiségében, ahonnan turnusként indultak a választás színhelyére a városház udvarán e célra felállított sátorhoz. A két tábort a helybeli 7-ik honvédhuszárezred egy gyalogszázadu Havas Gábor százados vézénylete alatt kordonnal választott el egymástól. A választási aktus 8 órakor vette kezdetét. Koritschoner Lipót választási elnök bejelenti, hogy a képviselőségre két ajánlat érkezett és pedig Hoitsy Pál függetlenségi és 48-as párti és dr. Herényi Jenő keresztény szocialista párti. Hoitsy Pált: Billitz Ferenc, Adamovich Lázár, Deutsch Miksa, Hutkay László, ifj. Kunszt Henrik, Fekete Ferenc, Weiler Mihály, dr. Lakos Béla, Schlesinger Sándor, Varjú János, Hajnóczky Béla, Köveskuti Jenő, Hermann János, Tarczy Dezső, Wittmann Ignác, Győri Gyula, Nagy Lajos, Balogh Ernő, Pákor József és dr. Hoffner Sándor. Dr. Herényi Jenőt: Massi István, Timmer György, Göncz István, Paulics József, Beltz György, Kriszt Jenő, dr. Jankovich Tihamér, Nóvák Ödön, Szigeti József, Rozs Ferenc, ifj. Szita János, Edelényi József és Szakács Imre ajánlottak. A Hoitsy-párt bizalmi férfiaiul dr. KöEzzel hátat fordított nekik és otthagyta őket, hadd elmékedjenek egy kicsit a sorsuk fordulásán. A szörnyeteg. Adélt az ájulás környékezte, Matild pedig befutott panaszkodni az édesanyjához. A jó asszony aznap este többet sirt, mint eddigi életen keresztül. Sírt egész éjszaka, mikor a többiek már régen elaludtak és ugy érezte, rettenetes igazságtalanság történt két drága gyermekével. Csakhogy László elhatározását nem lehetett megváltoztatni. Hiába mondtak a lányok, hogy inkább éhenhalnak. Adél mégis kénytelen volt az édesanyja szakszerű tanácsai szerint bevásárolni menni a cseleddel a vásárcsarnokba és saját finom kezeivel tisztogatni meg a lámpákat. Poroszlayné minden látogatónak elpanaszolta, hogy a leányai milyen áldozatai lettek a testvéri zsarnokságnak, mig ők maguk mindenkinek makacsul, büszkén ismételték : — Soha másnak nem dolgoznánk. A bátyánkért is csak szívességből teszszük. — Igy akarták enyhíteni a megalázó valóságot, hogy pénzt keresnek a két kezük keserves munkájával. Hónapokba telt, mig ebbe az uri hazugságba belefáradtak. Meg is unták : László az egyik kliensét, valami pírosképü, vidéki bőrkereskedőt, többször ott tartotta vacsorára s ilyenkor Adél maga sürgött forgott a konyhában. Végre is nem tűrhette, hogy még ez a szimpla ember is megszólja érte, ha a vadhoz készült krumplipogácsa nem elég könnyűre sikerült. Matild viszont azon boszankodott, hogy a másik kis gépírónő a bátyja irodájában hogy czifrálkodik. Holott ő, a princzipális nővére, mindig illő komolysággal viseli magát. Ezek voltak az első, apró tünetei a nagy változásnak. A leányok élni kezdtek, az életben, a valóságban. Matild most már divatosan fésülködött és minden pénzét világos blúzokra költötte. A jelöltek, még az irnok-jogászok is, ragyogó szemmel néztek rá. Az elvesztett, a visszatért ifjúságot érezte köztük, oly közvetlenül, oly bódítón, mint hajdan a társaságban sohasem. Es egy reggel piros rózsákat talált az asztalán. Adél is bekukkant néha az irodába. Tavasz volt. A tojást áruló sváb asszony hóvirágot hozott. Es Adél bevitte diadalmasan a fehérfejű virágokat az édesanyjához, az ölébe szórta, nevetett és boldogan mesélte, hogy vacsorára megint eljön László kliense, a bőrkereskedő. De az anya keserű szemrehányással nézett rá és lesöpörte az öléből a virágot. — Dolgoztam értetek, hogy illő nevePSS lést kapjatok ós most kiszolgáljatok az embereket és nem szégyenliteket magatokat kedvében járni még az ilyen boltos népségnek is. — De mama kérlek, elvégre te ís, te se, — akadozott; aztán hirtelen kimondta : — te is elárusító voltál leánykorodban. Az más. Az egészen más. És egyre sirt, és nem is akarta látni a leányait. Ha segíteni akartak neki az öltözésnél, idegesen rájuk szólt : — Ne nyúljatok hozzám. Nem lehetett vigasztalni, nem lehetett segíteni raita. Illatos tavaszi estéken kivezetteti magát a Stefánia-utra. S itt újra nézi, nézi a tovarobogó csodákat, az ígéret földjét, melyet nem látott meg soha, s amelyről mégsem, most sem hiszi, hogy csak a fautáziában létezik. Irigység, harag, gyűlölet ég a szivében azok iránt, akik elrobognak előtte. Ha ilyenkor hazamegy, elkerüli gyermekeit. Haragszik rájuk. És az unokájárá gondol. Aki messze idegenből küldi haza szépen, korrektül írott francia leveleit, s aki a sohasem látott, bűbájos Genfi-tó partjáról fog visszajönni. És titokban, lázasan, aranyhímzésű bársony papucsokat himezget neki. MIT IGYUNK ? ;

gyU

!\

k moha

i — Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert ,

nvunk mnha1 csakis a természetes szénsavas s3y

y'™ nio

n*i ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer, lyyuílk mohai A mohai Agnes-forríís, mint természetes szénsavdus ásványvíz, föltétlenü tiszta, kellemes t szei fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gye r-, léflCSŐ- és hltgyszervi betegségeknek. 26 év Óta bebizonyosodott, hogy mg ragályos betegségek Ül is, mint typliús, cholera, megkímélt tt-k azok, a kik közön,eges ivó--iz h lyt-tt a baktériummentes moh d Agnes-vizzel élte';. Logjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajanlva. Számes alismérő nyilakozit a forrás ismőrlető fize eben olvxshntó Máz vitások számára másféUiteresnél valamivel nagyobb üvegekben mind n étes értékű mestersegesen szénsavval tel 'tett viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás i/aHtfpíf" hflPl/J7 f vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokba i lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának is- l%OIIVOIl UUI »I4 • mertető füzete ingyen kapható. A forrás kezelőség. Kapható minién fíiszerürtetbsn és elsőrangú vendéglőben. Főraktár: O $ Z V a L <1 JállOS llt'Uiíl I*«ÍJ>áu» forrást, ha gyomor , bél- és légcsőhúruttól szabadulni akarunk. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. • «.• rást, ha étvágyhiány és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. só savanyúvíz ; dus szénsavtartalmánál fogva neme ak biztos óv-