Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-04-22 / 16. szám

gének a város közérdekét is szem előtt tartani, ne hagyja magát holmi ideális Ígéretekkel kapacitáltatni és •setleg terrorizáltatni, hanem igenis oly jelöltre adja le szavazatát, jobban mondva a személyben leendő megállapodás olyan legyen, amelyről meg van győződve, hogy a város polgáróságának, közügyeinek, finánciális érdekeinek hathatós támogatója lesz. Nem vagyunk még teljesen tájékozva, hogy városunkban kik lesznek a jelöltek, de annyit tudunk, hogy Pápa város zöme városunk volt orsz. képviselőjét Hoitsy Pált jelölte. Választópolgárságunk azon lelkes csoportja, mely Hoitsy Pál részére egy izben már megszerezte sőt jobban mondva kivívta a mandátumot, ezzel egyszersmind beigazolni akarta, hogy Hoitsy Pált ily kvalitású férfiúnak tartja és nagy reményeket füz nevéhez, elösmeri őt országhirü publicistát, mint pártjának oszlopos tagját, kinek politikai múltja elég garancia arra, bogy széles tudásával, mellékérdekeket nem ismerő hazafiassá gával képes lesz az országos politikával kapcsolatosan a helyi érdekeinket is megvédelmezni. Mi annak idején Hoitsy Pál jelölését kényszerűségből fogadtuk el, mivel mi szivesebben láttunk volna egy helyi jelöltet, de mivelhogy ez nem akadt, tehát beletörődtünk a jelölésébe. Később midőn a központ által támogatott jelölt érdekében Kossuth Ferenc pártvezér élén a párt előkelőségei megjelentek városunkban és hallottuk elhangzani Hoitsy Pál érdemeit, büszkének vallottuk magunkat, hogy ily kezekbe bizhatjuk városunk mandátumát. Azon az örökké felejthetetlen banketten elhangzott toasztok nemcsak meggyőztek bennünket, de lelkesedtünk érte és teljesen meggyőződtüuk arról, hogy benne oly képviselőt fogunk nyerni, aki állampolitikai józan okossága, akarata, megbízhatósága folytán csakugyan képviselője lesz Pápa városának. Sajnos a politikai helyzet nem engedte meg, hogy Hoitsy Pál megválasztott képviselőnk a parlamentben munkásságát kifejthesse, mivel absolute parlamenti tevékenységről nem lehetett szó. Választópolgárságunk zömének jelenlegi jelölésével újra alkalmat kíván szolgáltatni Hoitsy Pál orsz. képviselőnknek, hogy annak idején tett igéretét beválthassa és ezt mi csak helyeselni tudjuk. Végül még valamit! Bizton reméljük és hisszük, hogy városunk polgárságának békés egyetértését képtelen lesz megzavarni akármiféle fészkelődés, mely politikai heccek révén kivan érvényesülni, hanem lelkes hazafisággal és buzgalommal veszik fel az esetleges harcot Pápa város közügyei érdekében. Egyelőre ennyit kívántunk megjegyezni a közeledő képviselőválasztás alkalmával ! Pollatsek Frigyes. Ne takarékoskodjunk ! Ne értsenek félre bennünket. Ezzel nem azt kívánjuk mondani, hogy általában ne takarékoskodjunk, hanem azt, hogy ne ott üzzük ezen helyes intézkedéseket, ahol nincs létjogosultsága sőt számos tekintetekben a közügy rovására eszközöltetnek. Városunkban elkészülvén a villamos telep, azóta se vége se hossza a kritikának. A zöld asztalnál és kávéházakban, de sőt, a köznép között is egyedül a közvilágításról folyik a szó. Alkalmunk volt városunk társadalmának minden rétegével érintkezni és összegezve a közvilágítás felett elhangzott komoly nyilatkozatokat, a közérdeknek vélünk hasznára lenni, midőn tárnyilagos kritikát mondunk a jelenlegi közvilágításunk felett. Városunk közvilágításának kér. dése csak akkor s ugy lehet a célnak megfelelőleg megoldva, ha az egész város egyformán jól van raggvilágitva. Ezen érv volt a döntő azok előtt

; kik a villám behozatala mellett harcoltak. A közvilágítás jóságát nemcsak kényelmi szempontok, de főképpen személy és vagyonbiztonsági okok ja— Tönkre tettelek — tördelte sírva. Az én pokoli éhségem, az én páratlan könyelmüségem, az én őrült pazarlásom kifosztott mindenedből, — tudom, bevallom. De szerettlek! — Szerettél, — dadogta megrémülve a fiatalember. — Rosszul mondtam, — igazította ki magát az asszony, — az az egyetlen mentségem, hogy szerettelek és szeretlek ma is. Mert szeretlek s bé fogom bizonyítani, hogy igazat mondok. Lemondok minden fényűzésről, eladom az ékszereimet lassan s az egész ragyogó, vidám, iényes múltból nem marad meg semmi más, csak te ; de te elvislhetővé teszed majd a nyomorúságot is, a te szerelmed megaranyozza a sivár életet. Hollós Antalnak köny csordult ki a szeméből. — Edes vagy, — suttogta. — nem bánom a szegénységet, nem bánt a nyomorúság. Tudok dolgozni s meg fogunk élni, ha te szeretsz. Es elkezdődött a nyomorgás. Nagy arányú, kegyetlenül keserves nyomorgás. A minden után az abszolút semmi. Borzasztó volt látni, mint szenved az a gyönyörű asszony, mint sorvasztják a gondok, mint hervasztják a nélkülözések s mint fonnyad el a legszebb, a legmámoritóbb virág az aranyverőfény hiánya miatt. — Ez igy nem mehet tovább, mondta magának Hollós, aki ugy érezte, elvész az asszony vidámságával ogyütt az ő fiatalsága, az élet egész varázsa. És mert elgondolta egyszer, nem sokáig tudta magába fojtani a gondolatát. Az asszony csaknem rémülten titakozott. — Hová gondolsz : Nevetséges képzelődés. Én boldog vagyok. Igazán, vidám nem tudok lenni, de a szomorúság még nem boldogtalanság. — Ne beszélj, ne beszélj, én látom, arait látok s ezen változtatni kell. — Kell ? ! — kaczagott fel az asszony keserűen. — Te könnyen változtathatsz rajta. Ha elhagysz, nem látod, hogy sorvadok s akkor nem bánt. — Azt akarod, hogy elhagyjalak? — kérdezte sötéten a fiu. — Azt akarom, hogy vidám légy Velom ne törődj. Asszony vagyok, hamar elvirultam, ennyi az egész. — De én nem akarom, hogy elvirulj, s nem akarlak, nem tudlak elhagyni. Kell módjának lenni, hogy segítsünk magunkon. — Te — mondom — segíthetsz magadon. Elhagysz s megnősülsz gazdagon. Szép ember vagy, fiatal, nagy jövőjű, könnyen kapsz akár egy milliót is. — Hiszed ? , — Oh, ami azt illeti, én tudom, mert mondta, a kis gazdag Pflau leány két kézzel kapna rajtad. — A Pflau leány ? Az a szükmellü, himlőhelyes ? . 1 . — Az, az — kaczagott az asszony — igaz, hogy nem valami szép, de legalabb a jövendő kedvesed nem lesz féltékeny rá. Hollós a homlokára csapott s veszett kaczagással csókolta össze-vissza az aszszonyt. — Igazán nem lesz rá féltékeny ? — kérdezte évődve. — Igazán nem, — mondta sokat jelentő mosolylyal az asszony. — És hoz .ám jönne ? — Garantálom. S másnap már együtt kaczagtak a himlőhelyes lány* félszegségein. Hanem olyan simán még sem ment a dolog, mint a hogy ők ketien kieszelték. Az öreg Pflau nem kívánt sokat, de azt megkívánta, hogy legalább pro forma val.mi hivatala legyen a vejének. Ehhez idő kellett, mert vizsgáznia is kellett s ezt a nagyböjtöt nem lehetett elszenvedni. Az eljegyzés a vizsga letevése napjára volt kitűzve s addig abszolút hitelképtelen maradt Hollós. Ez ellen azonban tudott orvosságot az aszszony. Igazán csekélység volt az egész. Csak Hollós édesanyjának a nevét kellett a váltóra irni s már volt pénz bőven. És mert az asszony nagyon tudott akarni és mert a himlőhelyes leány nagyon tudott szeretni, Hollós irta alá a váltókat. Előbb az édesanyja nevét, azután a Pflau nevét s hogy az asszony is megmutassa a bátorságát, ugyanakkor ő is odaírta a váltek alá hol az ura nevét, hol az édesapjáét. Végre is rossz szándék nem volt a dologban. Egy kis előlegezett hitel. Ha feleségül veszi Pflau Bettit, a mellényzsebéből Nöi felöltök, vászon áruk, férfi inge % nyakkendők k zárólag magyar gyártmányú árukban Révész Jenő áruházában Pápán, Fő-utcza 6.