Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-01-07 / 1. szám

0 \ V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Városi képviselőválasztások. Nagyon is aktuális és fontos kér­désben emelünk szót. Jóllehet nem­rég már foglalkoztunk a közelben megejtendő városi képviselőválasztá­sokkal és városunk polgárságának fi­gyelmét felhívtuk ezen fontos aktusra, mindazonáltal nem tartjuk felesleges­nek sőt nézetünk szerint bizonyos kö­telességet vélünk teljesíteni, midőn ezen kérdést újólag napirendre tüz­zük és polgárságunk érdeklődését a közelgő városi képviselőválasztásokra felkölteni igyekszünk. Tesszük ezt pedig első sorban azért, mivel nagyon is jól tudjuk, hogy ezen választások eredményei mily befolyással vannak városunk jövő fejlődésére és haladására. Tesz­szilk ezt továbbá azon okból is, mert meg vagyunk győződve, hogy váro­sunk létkérdése függ attól, hogy kik vannak a képviselőtestületben és ki­ket nevezhetünk városunk vezérfér­fiainak. Igenis uraim ! Nekünk éppen a jelenlegi helyzetünkben, midőn oly fontos és létkérdésünket érintő ter­vek és eszmék foglalkoztatnak ben­nünket, egy erős ügybuzgó és áldo­zatkész városi képviselőtestületre van szükségünk, mely a közügyekért ön­zetlenül munkálkodni képes legyen. Oly képviselőkre van szükségünk kik­nek nem a „városi képviselő * cím­mel dicsekedni, de olyanokra, kik a mandátummal járó kötelességek tu­datával is bírjanak. Városunk polgárai! A városi kép­viselőválasztások Önöknek alkalmat adnak arra, hogy oly képviselőket küldjenek a város tanácstermébe, kik a város és igy az Önök érdekeit kép viseljék. Önökön függ tehát, hogy oly képviselőket válasszanak meg, kik a városi közgyűléseken részt vesznek, ott a város érdekében szót emelnek s nem pedig olyanokat, kik egyéni hiúságból törekednek a man­dátum elnyerésére és csak akkor jelen­nek meg a tanácsteremben, ha eset­leg valami választásról van szó, je­lezve, hogy mily fontos szereplést teljesít, midőn egyik „kiválasztott­jára adja le szavazatát. Még egyet! Vannak városunk­ban olyanok, kik városi virilisségük dacára is erőszakosan ragaszkodnak a „megválasztott" ciinre és ezzel sok oly jelöltet szorítanak ki, kik ezen mandátumhoz teljesen jogosultak vol­nának és kik méltóan tölthetnék be ezen állást. Nem mondjuk, hogy min­den esetben kívánjuk ezen lemon­dást, de igenis sok esetet tudnánk elősorolni, midőn a virilisség meg­tartásával és a mandátum lemondá­sával sok oly hivatott képviselőt nyerne városunk képviselőtestülete, kikkel többet nyernének, mint a „dupla" képviselőkkel, kik csak azért választatták magukat, hogy a népsze­rűséget hajhászszák. Igenis uraim ez nagy hiba a mi képviselőtestületi rendszerünknél! — Tessék azokat megválasztani, kik ezen állásra méltók és akik hivatá­TÁRCZA: Kende Sarolta, Hat héttel ezelőtt megígértem, hogy elmondom a hét oktalan leány történetét. Hatot el is mondottam, a hetedikre ma ke­rülne a sor s nem tehetek róla, nem tudom elmondani. Itt fekszik előttem az anyag s nem visz reá a lelkem, hogy valamit formáljak belőle. Ugy adom, amint én kaptam. Kedves Uram ! Üt esztendeje, amikor letettük az érettségit, mi heten, akik magunkat anar­chistáknak neveztük, megegyeztünk abban, hogy öt év múlva elmondjuk az életünk történetét, illetőleg, hogy kiki megírja s el­küldi magának, aki talán talál bennük olyan anyagot, melyet felhasználhat. Látom, hogy hat társam betartotta ígéretét, csak én vagyok még hátra. Többi társamnak könnyű volt a sorsa, ők befeje­zett egésszel szolgálhattak, célhoz értek a szó novellisztikus értelmében s férjhez mentek ahhoz, akit szerettek. Nagyon sajnálom, de azt hiszem az én esetem nem használható. Az én törté­netem nem is történet s az én életem ese­ményei nem események. Azt tudja rólam, hogy a második esz­tendőben kimaradtam az egyetemről s csak­nem ezt mondhatnám olyan könnyedén, mint ahogy egy kurjantás kiszabadul, ci­gányzene mellett a torokból, ugy léptem az aulából egyenesen a színpadra. Ma sem merem egészen határozottan állítani, hogy a hivatottság vitt a deszkákra. A szinek ragadtak meg, vagy uj, szokatlan, megreaditó hangulatokra vágytam, nem tu­dom, csak azt tudom, ugy éreztem, bele­pusztulok, ha nem komédiázhatok. A han­gomat dicsérték, a temperamentumomban bíztam, rajongtam mindenért, ami zene és művészet — azt tudja, hogy őszinte és be­csületes sikereim voltak. És volt ogy álmom, ne nevessen ki érte s ez az álom is hozzájárult, hogy a színpadra léptem. Leány vagyok, ne csodálja, ha házasságról álmodtam. Azt tartottam a legideálisabb boldogságnak, ha két ember egy művészetben s egy érzésben egyesül. Arról álmodtam, hogy megszeretek egy művész embert s a felesége leszek egyik kollegámnak. Csodaszép gondolat az, szerelmet val­lani a színpadon s szerelmet érezni odahaza. Kifáradni az alkotás lázában és piheni az­zal együtt, akivel fáradtunk, aki társa di­csőségünknek, mámorunknak, diadalunknak. Bocsássa meg ezt a kissé kuliszaizü igazságot : A színészek mind mastix sza­guak s én nem tudom tűrni a mastix-illatot. Ha becsületes, szerelmes szivvel közeledtek felém, akkor is a komédiást éreztem meg rajtuk s nem tudtak illúziót kelteni bennem. Akiken pedig keresztülláttam . . . Tudja, vannak asszonyok, akiket mindennél jobban megvéd a fizikai tisztaság szeretete. Ez volt az első — eddig még egyet­ien — csalódás, az első kiábrándulás, amely a színpadon ért. Kellemetlen igazság, hogy a kollégáknak alig van nemük. Ctmborák, jó pajtások, partnerek, de nem egészen fér­fiak a mi szemünkben — pedig olyan ideá­lis maga az elmélet. Az tehát, amit reméltem, vagy talán őszintébben szólva, — színésznőről lévén szó — amitől féltem, hogy beleszeretek egyik szinésztársamba, nem következett be. Általában tizennyolcesztendős korom­ban meg voltam győződve róla, hogy nem tudnék szerelem nélkül egy napig sem élni 1 RÉVÉSZ JENŐ ÁRUHAZfí, PAPAN ".tirss Különlegességek női ruhakelmékben, vászon damast árukban, férfi ingekben és nyakkendőkben. - ÚJDONSÁGOK NÖI FELÖLTÖKBEN! =

Next

/
Thumbnails
Contents