Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-08-27 / 35. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Felekezeti iskolák segélyezése. Városunk jövő évi költségirány­zata már kész és még a hét folya­mán megtartandó közgyűlés napirend­jere van kitűzve, igy tehát nagyon is aktuálisnak tartjuk, hogy ezen vá­rosunkra nézve nagyon is fontos kér­désben szót emeljünk és városi kép­viselőink figyelmét a költségvetés tárgyalásánál felmerülő egy oly téte­lére felhívni, mely városunk jövő fej­lődésére nagy befolyással van. Városunk jövő évi költségirány­zatában ugyanis az eddig a feleke­zeti iskolák részére adott segély tel­jesen töröltetett — és nagyon helye­sen — míg elleuben a pénzügyi bi­zottság a városi tanács ezen intézke désével szemben az eddigi segély 507o-át javasolja bevenni a jövő évi költségvetésbe. A városi főszámvevő jelentésé­ből kttünik, hogy azon esetben, ha a költségvetés megállapítása alkalmával a felekezeti iskolák részére megadott segély megvonatik, ugy ezzel a té­tellel pótadónk 12.9V 0-al ssökkenne. Azt hisszük, felesleg bővebben magyarázgatni, hogy mit jelent egy város háztartásában a pótadónak 12.9 %-al való csökkenése, főleg akkor amidőn ezen csökkenést a költség­vetés egy oly tételének kihagyá­sával érhetjük el, amely lakosság anyagi érdekét semmi tekintetben nem érinti. Nem érinti pedig azért, mivel nézetünk szerint ezen pótadó kivetése egyaránt terheli az egyes hitfeleke­zetek polgárait akár a város veti ezt ki községi pótadó alapján vagy pedig hitközségi adó utján. Magya­rán kimondva a hitközségi tagok ezen adóösszeget az egyik zsebükből ki­| veszik és a másikba beteszik. A hit­községi tagokra nézve végeredmény­kép mindegy, akár községi pótadó, vagy hitközségi adó utján kell fenn­tartani felekezeti iskolájukat, de nem mindegy ez egy városra nézve, ha arról van szó, hogy ezzel a tétel ki­hagyásával a város pótadója 12.9 % al csökken. Nem szükség azt bővebben ma-, gyarázgatni, hogy mily óriási befo­lyással van az egy városra nézve, ha a jelenlegi 56*8% pótadó helyett azt hirdetheti, hogy a város jövő évi pót­acUja 42'4°/'o lesz. Több esetet tudnánk felsorolni, hogy számos család csak azért távo­zik egy városból, mivel nagy a pót­adója és viszont oly várost keres le­telepedési helyül, ahol a pótadó az adott igényekhez képest nemcsak ki­elégítő, hanem mondhatni kedvező. De eltekintve ettől, tudtunkkal ezen pótadó csökkenéssel egy oly intézmény megvalósulása van tervbe véve, mely városunk jövő fejlődésé­nek biztos alapját van hivatva meg­teremteni. Arról van ugyanis szó, hogy ezen pótadó megtakarítással vá­rosunk csatornázását létesíthetjük. Ha most már figyelembe vesszük, hogy a hitfe'ekezeti iskolák részére ez ideig nyújtott segélyeknek a költ­TÁRCZA. KL UTOLSÓ SZÓ. Ha megtörve, haldokolva Bucsut int az teneked, Ki e földön mindened volt, A kit szived szeretett. Megremeg még fonnyadt ajka, De szava nem tör elő Hogy megsúgja, a mit érez, Tört testében nincs erő. Élted adnád, ha sejtenéd, Mi is az a suttogás. Ajka rándul, de szavát Visszafojtja egy parázs. S ha már régen künt is pihen Kinos. csöndes éjjelen Az a szótlan, néma beszéd Álmaidban megjelen. Haló szava vádolt-e vagy Vigasztalni keresett ? Elvitte a rejtélyes szót Mindörökre kedvesed. Lelkével szállt a magasba S meg nem hallod sohasem, Csak ha szived a szivével Találkozik odafenn. UíiépdemcK csók Az ezerszer megénekelt „elegás bou­doir"-ok egyikében ültünk, olyan közel egy­máshoz, hogy hajának illatát tisztára érez­tem. Mert tudvalevő dolog, hogy én a haja miatt bolondultam a bájos Etelkába. A mit senki sem vehet tőlem rossz néven, miután Etel haja olyan hatalmas két ágban borult alá lágyan domborodó vállaira, hogy ha kibontotta, térdig kényelmesen betakaródz­hatott a selyemfinom szálakkal. Hogy mit csináltunk? . . . Ö mosoly­gott én meg neki eresztettem a búnak fe­jemet és ábrándozva néztem á legtisztább bogárfekete szemek köze. Hallgattunk. De minek is beszéltünk volna? Etel szerelmes volt a férjébe, a mi elég unalmas dolog egy húszesztendős asszonytól s unalmas volt különösen reám nézve, miután a bájos Etel sohasem beszélt másról mint a férje iránti szerelméről. Mivel pedig én nem annyira Etel családi boldogságát, mint inkább őt magát imádtam, természetes dolog, hogy az asszonyka kitörő áradozása kellemetlenül érintett és alaposan összekuszálta gonddal kibeczézett terveimet. Szép volt, a mi szintén magától érte­tődik. Szellemesnek is kellett lennie, mert psychológiailag beigazolt tény, hogy a szép nőt íiern annyira a szabályos arcz meg a termet teszi kívánatossá, mint inkább a szel­lem s a mely a szellemességei párosult ked­vesség által széppé teszi a különben min­dennapi kiállítású profilt is. De ettől eltekintve Etel maga volt a megtestesült szépség. Magas es karcsú alak, hófehér, formás karokkal, apró kezecskékkel tökéletesen ivezett szemöldökkel, ragyogó homlokkal, Loreley hajjal és olyan pikáns kis ajakkal, hogy ennek láttára az ember még akkor is megkívánta a csókot, ha jól lakott vele a csömörlésig. Mivel pedig ne­kem ilyen ajakhoz eddig nem igen volt sze­7 J Li első pápai agyagárugyára készit díszes minden kivitelben. Jutányos gyári árak ! Raktár: Corvin-utcza 282.

Next

/
Thumbnails
Contents