Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-03-05 / 10. szám

V. évfo^asp. apa. 191)5 március 5 10, 5ZJIÜ, KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : SQLL&vsek fhKxYES, HIRDETESEK os NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R .71 i N köuyvkereske,léseben. Döntés előtt! Városunk képviselőtestülete a holnap megtartandó közgyűlésen a Kossuth Lajos-utca megnyitása kér­désében fog dönteni és ezen Körül­mény teszi kötelességünkké, hogy ezen városunk haladását és fejlődését nagyon is érintő fontos kérdéssel a döntés elölt foglalkozzunk és a városi képviselők figyelmét erre különösen felhívjuk. ? 1: Városunk jól felfogott érdekét és lakosságunk közóhaját tolmácsol­tuk eddig is, amidőn ezen utca meg­nyitását napirenden tartottuk, lehet hogy töbjb izben felszólalásunknál rék­riminációkba estünk, de tettük ezt köteless'égtudásból, mert meg voltunk és meg vagyunk győződve, hogy ezen utca megnyitásával városunk juví> fejlődésének egyik alapkövét tesz­szük le. Több izben és jelenleg is csak azt hangoztatjuk, hogy ezen utca meg­nyitásával sok oly tervet vélünk meg­valósíthatónak, melyek éveken át közszükségletnek bizonyultak és mely tervek bármennyire is nehézkesnek látszanak, ezen utca megnyitása ese­tén a kivitel küszöbén állanak. Csak egyet emiitünk, még pedig talán a legfontosabbat — a lakás kér­dést. Városunkban évek óta folyton hangzik a panasz, hogy lakás hiány van, de eddigelé semminemű orvos lást nem láttunk, mely ezen lakás mi­zériákat csak részben is megszüntette volna. Álmodozunk nagyobb arányú fejlődésről, több hivatalokra és in tézményekre aspirálunk, de feledjük, hogy azok tisztviselőit el sem tudnók helyezni. Nincs elég alkalmas megfe­lelő lakás és a meglevők is milye­nek ? Azt hisszük, hogy felesleges bő­vebb komentárral ellátni, hogy azon esetben ha a Kossuth Lajos-utca megnyitása megvalósul ezen lakás mizériák ha nem is végleg, de nagy­részt megszűnnének. Ezzel az utca nyitással négy emeletes bérházat nye­rünk, melylyel nemcsak modern la­kásokat nyernénk, de városunk külső diszét is hivatva lesz emelni. Mindezeket előrebocsájtva, nincs okunk kétkedni, hogy városunk kép­viselőtestülete, mely városunk fejlő­dését, haladását szükségszert! köve­telménynek kell hogy tekintse, nem lehet szűkkeblű akkor, amidőn arról van szó, hogy városunk emporíumá­hoz illő és annak megfelelő külsőt nyerjen utcáiban, főleg ebben az ut­cában, mely nemcsak kereskedelmi szempontból első helyen áll, de ezen utca megnyitásával városunk külső diszét is biztosítjuk. A Kossuth Lajos utca megnyitá­sával kapcsolatos többi előnyökről már több izben megemlékeztünk és azoknak újbóli felsorolását szükség­telennek tartjuk. Ismeri azokat min­denki és tisztában vannak első sor­ban városunk vezető férfiai, kik éve­ken át közszükségletnek tartják ezen utca mielőbbi megnyitását. És ha a kivitel szinte első sorban az ő áldo­TÁRCZA. Leánykérő. — Lőrinc bátyám, ha Istent ismer te­kegyelméd, most az egyszer igazán kisegít nagy nyoraoruságombóí. Tornaljay Lőrinc megköszörülte egy kicsit a torkát (hiába, egy kis tempózás nélkül nem adhatja a magyar), azután mord arculattal szólt rá az . öcsére, Bogáthy And­rásra : —, Hadd hallom hát! . ' hogy naíiy ám annak a sora. —Nagy-e ? No akkor ne is mondd el, csupán csak a leges! cg végit. — Hát hogy a legislegvégin kezdjem, meghalok én azért a leányért, meg én, mint a harmadnapos pillangó, •— Meg-e ? Aztán ki légyen az a vá­szoncseléd ? — Tamásffy Kató. — Kató-e ? No lám ! — Bizony, Kató ! Hej Lőrinc bátyám, ha tekegyelmed valaha ugy- belenézett volna annak a- leánynak a kér csillagsugaras éj­szemébe,-' bizony mondom, a. halál torkába tekintett .volna,-csak ugy, mint én. — Ugy-e ? Aztán volt-e köztetek va­lami szerelmeteskedés? > — Azt- hiszem, volt. Már legalább is pogánynak kellene lennie, ha meg nem esett volna rajtam a szive, hiszen ugy megudva­roltam, mint egy királykisasszonyt. De meg szólt is egy szót ő is. — Azt mondta, szeret ? — Hiszen, ha azt mondta volna, nem óbégatnék most is Lőrinc bátyámnak, ha­nem ráznám a szerelem csengetyüjét, mint a kezesbárány. — Te, András, ha ilyen szörnyű szépen el tudod keríteni mondókádat miért bizod reám? En bizony nem tudom ilyen poétásan. zt mondom, okosabb, ha magad mégy Ka­tóhoz, azután elmondod neki a csillagsugárt is, meg a kezesbárányt, a harmad fő-lipét, meg a kis kolompot, aztán bekötöd a fejét, mert nincsen olyan vászoncseléd egész ne­mes Gömör vármegyében, aki riva ne fa­kadjon ennyi szép szótól. — Csakhogy kettőn múlik a vásár. Először is, ha tekegyelmedet látom magam előtt Lőrinc bátyám, majd fölvet a sok szép szó, de Kató előtt olyan vagyok, mint a szá­raz kut, másodszor is, amikor ugy kerülő uton, megpróbáltam előhozakodni a nagy mondókámmsl, azt mondta Kató : — Sohse törd magad a nehéz szavak­kal Andris. Van, ahogy van s bizony ugy lesz, amiként lesz. Meg aztán még ha ugy volna is, neked csak Tornaljay Lőrinc bá­tyád lehetne kikérő násznagyod, ha ő vál­lalja, majd elmondja ő, amit te mondanál. ha te volnál valakinek kérő násznagya. Nem mondom, hogy ugy lesz, de a módja mégis csak az volna. — Hát tegye meg Lőrinc bátyám, éret­tem, hogy beszéljen Katóval. — Ha olyan nagyon megkívántátok mind a ketten. — Osztán mit gondol ? — Azt, hogy ne nyekergesd tovább ezt a dolgot, mert engem ucscse, csúnyát mondok. Hanem mivelhogy megígérte öcscsének, hát el is ment. Hogy valami csúfság meg ne essék rajta, bizony gondosan kiöltözött, aprólékosan sorjába vett mindent, nincs-e valami kivetni való rajta, azután annak rendje s módja szerint két hírvivőt elküldött előre, maga előtt parityahajtásnyira járatta a kürtöst, annak a nyomába két lovas csat­lóst, maga után a hat lovas embert. Várták is akkurátusan. A várkapuban a zászlós hirnök, a bástyafalon a két kürtös, a várkapuban hat hajdú, a várudvaron ti­zenkét várkatona, benn a várkastély belső folyosóján pedig Tamásffy Ádám özvegye, maga az úrasszony, miután ő volt az ura a várnak. Lőrinc ur még ott a folyosón előadta, mi járatban van tulajdonképpen s elmon­dotta, hogy küldött estafétája az ő szerel­metes öcscsének Bogáthy Andrásnak, s megkérte az úrasszonyt, hogy küldetése cél-

Next

/
Thumbnails
Contents