Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-02-12 / 7. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Igéiz évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R ív! I N könyvkereskedésében. Tisztújítás előtt. Mint már több izben, ezúttal is városunk érdemes képviselőtestületére apellálunk, midőn a közérdekben sorompóba szólítunk minden egyes képviselőt. Kedden délelőtt ugyanis részleges tisztújítás lesz városunkban, melyen az egyik legfontosabb állást, a mérnöki állást, fogjuk betölteni. Ezen állás nagy fontosságáról, aki a városunk fejlődésének tanuja volt, s aki annak érdekeit szivén viseli, mindenki kellőleg tájékozva lehet, mégis szükségesnek tartjuk ama megvalósításra váró mérnöki teendőket, melyek már jórészt a képviselő testület előtt napirenden vannak — némikép is vázolni. Nagy a panasz építési szakörökben, hogy nem rendelkezünk egy pontos megbízható térképpel; nincsen lopographiai térképünk sem, mely városunk terepviszonyait ismertetné, pedig ez ugy a talajvizek mint a létesítendő csatornázás miatt felette fon ! tos. Ezeknek elkészítése az uj mérnökre vár. A csatornázás — ha létesíttetik — felügyelete szintté annak teendője. Ez különösen fontos, mert olyan szakközeg kell, aki qualifikálva van, nehogy ismét és ismét kívülről kelljen külön honoráriummal ilyen kisegítőt hoznunk. Az utcák rendezése, uj utcáknak alkalmas helyen való megnyitása ugyancsak a mérnök hatáskörébe vág. Fel kell tudnia az építkezési kedvet emelni, hogy építő iparunk, mely evek óta pang, kellő mennyiségű munkát nyerjen. Vízvezetékünket, mely egyike legsikerültebb alkotásainknak jól fentartani és ha kell tovább fejleszteni szintén a mérnök dolga. Mint látjuk tehát a felsorolt s még fel nem sorolt teendők nagy számúak s igen fontosak. Elmellőzhetetlen tehát, hogy az uj mérnök testtel lélekkel érdekeinket szolgálja és egész ambícióját és tudását belevigye munkakörébe. Hisz a mellett az ul mutatás, mellyel városunk érdemes vezetősége s különösen annak vezére polgármesterünk szolgál, egy modernül képzett mérnöknek, fiatal erőnek nem lesz nehéz sikeresen működni s tudását érvényesíteni. Nem akarjuk nézetünket senkire sem rá oktrojálni, de azt hisszük, hogy jó szolgálatot teszünk ez ügynek, ha helybeli tehetséges erőnket Révész Arnold okleveles mérnököt, ki műszaki képzettségének hírlapi uton is sok izben tanújelét adta melegen ajánljuk az érdemes képviselőtestület figyelmébe. Ugy vagyunk értesülve, teljesen authentikus forrásból, hogy városunk vezetősége s egész képviselőtestülete ugyanezeu véleményen van. Mégis felszólaltunk érdekében és érdekünkben, nehogy helytelenül még csak a szándék is legyen, ismeretlen idegent ezen fontos állásra jelölni. TÁRCZA. A köpcös kis ezredorvos esete, Az volt a jó doktor, a mi kurta lélegzetű .köpcös kis ezredorvosunk! '"ríztn lolgot, mint a civil felcserek, hanem megkérdezte az embertől, katonásan : — Beteg mz ur, vagy nem beteg ? Becsületszóra ?! Aki mindenáron beteg akart lenni, arra megneheztelt s egyelőre, valami raenykő keserű medecinát vagy fehér port rendelt neki, meg diétát és hamarosan átexpediálfa a szebeni nagy kórházba. Pancsoljon vele más! Aki nyíltan bevallotta, hogy pihenni szeretne vagy mi egyébb, annak is abból a bizonyos sárga raedecinából rendelt, de kevésbbé keserűt s kiegyezett a illetővel holmi heveny zsábában, sőt ha jóképű fiu volt, fürdőre is elküldte. Addig azonban ki nem eresztette az embert a kórházból, mig más nem került a helyébe. — Ráér az ur korhelykedni, majd ha meggyógyult. Persze, hisz' különben kivel beszélgetett s , kivel tartlizott volna ? Éppen neki való páciens voltam. A lábam marjult ki. Helyre ráncigálták, gipszbe pakolták, a sárga lé ott állott az ágyam mellett, várhattuk nyugodt lélekkel a gyógyulást. A kis doktor a reggeli viziteken tikkadt, szuszogott, alig győzte már az életmentést, kidülledt kék szeme alig; fért a pillái alá s puha kezével biztatólag simogatta az enyimet — délutánonkent pedig betelepedett hozzám két-három vergóniával, komótosan kigombolózott s nagyon összebarátkoztunk. Megesett, hogy elelszunditott, mikor pedig fölébredt, jól belényomkodta kialudt szivarja végét a gyufatartó aljába, rágyújtott s ugy tett, mint aki nag^ m elgondolkozott. Én is ugy tettem. —- Ja ! ja ! — mondotta több izben. Az is kedvelt mondása volt, ugy ébredés után, miközben sebesen pöfékelt: — Az élet ! ? Egy smarn az élet 1 ! És ilyenkor szigorúan a szemem közé nézett, hogy ugyan, merészelnék-e ellentmondani neki?! Csakugyan az élet egy smarn — bólintottara, mint aki teljesen az ő nézetét vallja. Orvos, neki szakmája, ő ért az ilyesmihez a legjobban. E nézetével azonban zavartalan harmódiába tudta egyeztetni azt a szent meggyőződését, hogy a katonaság tulajdonképpen orvosi pálya. — Maguk beverik egymás fejét, de mit csinálnának nélkülünk ? Mi ? ! Tudják begyógyítani is ? Nem, dehogy! Minden tisztnek orvosi tanfolyamot kellene végeznie. Ez a modern civilizáció követelménye és a hadsereg nem zárkózhatik el a modern civilizáció követeménye elől. Két év múlva penzióba megyek, akkor megírom a memorandumomat. Helyeseltem. Magam is a modern civilizáció hive vagyok. Voltak délutánjai, a mikor sárga földig lepiszkolta a civil életet, viszont, olykor kibugyant belőle, hogy : — Az ur önkc, tes, könnyű az urnák! Egy esztendő s mehet. Nekem még két év. Az urat sem vonja felelősségre holmi vén salabekter törzsorvos "baklövése miatt. Nálunk, egy modern gondolkozású ezredorvos nem lehet eléggé óvatos. A modern gondolkozású ezredorvost, természetesen, önmagára értette a kis doktor. — Fogadni mernék, kedves doktor, hogy önnel is igazságtalanul bántok. — Velem ? — mondotta gúnyosan s megnyomkodta virzsiniáját. — Jobb arról hallgatni! Persze, nyomban elmondta tehát a saját esetét. Előbb azonban begombolkozott és óvatosan körültekintett. Azután kigombolkozott s szemét, már a mennyire szűkre szabott pillár engedték, behunyván, következőket beszélte : — Én ! ? . . . Hol lehetnék én már! ? De ide helyeztek, ebbe a fészekbe, mert megmentettem egy olyan életet, melyre a törzsorvos hivatalosan kimondotta, hogy menthetetlen . . .