Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.
1905-12-24 / 52. szám
PAPAI KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. KARÁCSONYRA. A harangok busán kongnak ez idén. Ki tudja, milyen idö virrad ránk. A filiszter, a kit nem igen bolygatnak történeti események és akinek elég, ha a saját baját simíthatja el jólrosszul, nem veszi észre az idők folyásán az idők jellegzetes történeti karakterét is. A mának él, annak a napnak, a mely meghozza most az örömet, holnap a bánatot. Két osztály az. a melyen nem suhint át nyom nélkül az idők szele. A szegények és a gazdagok osztályán. A kiknek szakadatlan nyomor az életük és a kiknek következetes jólét és boldogság az osztályrészük. Ez a két osztály adja meg minden népnek történeti karakterét. Ez a két osztály, a mely arcéllel áll szemben egymással ; hol felülkerekedik, hol lekerül a történet kinpadán. De leginkább, hogy a fent levő osztály alulra jöjjön. Olyan erős a hatalmasok osztálya, olyan eszes, hogy nemcsak a vagyont bírja, de alkalmazkodás törvényét is jóval nagyobb mértékben, mint azok, kiknek minden életnyilvánulásuk kimerül a létfenntartás nehéz és minden testi erőt igénybe vevő küzdelemben. A vallás, a mely hivatásul tűzte ki eme ellentétek elsimítását és a mely a fegyverek legerősbike a hatalmasok kezéhen, valaha az volt, a mi mostanában a szocializmus. Krisztus, akit a szegény népsorvasztó kínja meghatott, fölkelt és miként a mai mesterlegény végigjárta üldözött és béklyóba vert sorsosai lakóhelyét, hogy jósoljon nekik egy boldogabb jövendőt. A jövendő pedig szól nem annak az életnek, a mely a sirontul lesz, a hol angyalok és egyébb paradicsomi teremtmények közótt kapjuk engedelmességért a túlvilági élet gyönyöreit, hanem a jóslás azok számára készült, a kik inkább elfogadnak ma egy verebet, mintegy túzokot holnap. Más uton érjük el azt az életet, mint amazt. Ezt munkával fogjuk kiépíteni. Az épités tartama alatt a munkások legtöbbje kidől. Elsorvad a nehéz, a fárasztó teher alatt. De jön egy uj generáció, a mely majd élvezi az elődök erkölcseit és könnyebben nagyobb életrvalósággal folytatja a kulturális munkát. A paradicsom elérésére azonban nem munka kell. Ellenkezőleg, éppen az a tulajdonság, amely el : lenlábasa a munkának: jámbortürelem. A jámbor türelmet pedig elnevezték vallásnak azok, a kik olyan bőven Ígértek túlvilági javakat azoknak, a kik szépen meghajoltak azok előtt, kik hatalmukat éppen a tömeg megalázkodásának köszönhették. r Ez volt csupán. A világ nem maradhatott egy helyen. Régi kulturák romjai parancsolólag ösztökélték a fönnmaradt emberfajokat és néppé kialakult nemzeteket, hogy teremtsenek előbb jellegzetes nemzeti, később egyetemleges emberi kulturát. A kultura pedig nevezetesen a szellemi műveltség, ritkán egy egész nemzeté. Leggyakrabban elhal azzal az emberrel, a ki kora TÁRCZA. ELTŰNŐDTEM . . . Eltűnődtem, gondolkodtam ; Nemsokára találkozom véled, Hogyan kezdem, mit is mondok Bogárszemű barna kis lány néked ? Végre itt van, eljött a nap, Mire oly rég, oly epedve vártam, Nézlek nézlek szótlan, némán, Gyönyörködöm szemed sugarában. El se hinnéd kedves kis lány Mennyi mindent gondoltam el szépen, S most csak nézlek szótlan, némán, S hogy szeretlek csupán csak azt érzem. Besse Lajos. méregital. Pápai sétá — Csevegés. — — A „Pápai Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Bekény Méla. A világnak . . . •— A teremtését . . . — Nini. Aranypohárban Asszonyom ön . . . és ez a káromkodás ? — Hát van abban káromkodás, ha egy ön által megkezdett mondatot kiegészíteni akarok. Ön megkezdett egy mondatot akként: a világnak, nos hát én kiakartam egészíteni azzal, hogy a teremtését az ótestámentumból lehet megismerni. — Ez is valami? — Asszonyom, tehát igaz, hogy : les extremes ses tuuchent. — Mondják. — Es én most már hiszem és vallom. — Hogy-hogy ? — Asszonyom ön az eleven modernség és íme az ó testámentumra hivatkozik, hát nem a szélsőségek találkozása ez ? — Ej, menjen a maga filozófiájával. — Amint tetszik látni sétálok, tehát megyek — mondhatnám, ha Budapestről felemelt helyárak mellett vendégszerepelő komikus viccel akarnám traktálni. — Régen volt, amióta magával utoljára sétáltam, mondja csak, észlel ön valami változást ? — Asszonyom, ön zavarba akar hozni ? — Ugyan mivel ? — Hát azt hiszi hogy vak vagyok? — Nem értem. Beszéljen kérem világosan. — Hát persze hogy észlelek és örömmel látom boldog családi élete regényének két legújabb kötetét. — Ne incselkedjék velem. Nem magamról beszélek, hanem általánosságban; mondja talál-e azóta változást a viszonyokban. — Óh igen. Először is azt tapasztalom, hogy az előkelőség érzete az emberekből kitör és eget kér. — No lám. — Óh igen. Még csak tavaly is ugy szólt a nóta : Kati gyere ki. — Nos, hol az előkelőség, mely maga szerint kitör és eget kér. — .íz imént pedig egy általános titkos választó jelöltke zengte fülembe utcahoszat : Hej Kati, Kati, Kati, szivem Kati a kapuba gyere ki" — nos hát nem mutatja ez a változás az érzékek finoraulását. — Hápppci ! Az egész évről felhalmozódott ajándék célra kiválóan alkalm a s finom férfi és non szövet, parget és mosóáru MARADÉKOKAT bámulatos olcsón árusítjuk ki. KRAUSZ JÓZSEF M. *FIA és TÁRSA* divatáruháza.
