Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-12-10 / 50. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : eh: FHÍ&T&S. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M I N könyvkereskedésében. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Hol a, Ib-IToa, ? Nem akarunk pessimistáknak feltűnni és elösmerjük, hogy városunk utóbbi időben a haladás és fejlődés szempontjából megtenni igyekezett a lehetőség minden lépését s legalább is tervbe venni igyekezett az alkotások nagy ábécéjéből a még hiányzó és szükséges intézmények létesítését, de mindazonáltal azt is be kell látnunk, hogy terveink és eszméinknél sokszor a késői bánat következményeivel is kell találkoznunk Mindezt pedig azért mondottuk el, mert nemcsak mi, de mindazok kik élénk érdeklődéssel és figyelemmel kisérik Pápa város közügyeit kénytelenek arra a tapasztalatra jutni, hogy számos felvetett terv és üdvös eszme csak azért nem valósitható meg, mert a határtalan indolentia a közügyek iránt, kerékkötője marad minden ujabbi tervezett alkotátásainkuak. Sajnos, hogy anyagi erőnk cse kélysége megfordított arányban áll megvalósítandó terveinkkel, de a haladó kor ujabb követelményei megkívánják, hogy ez arányban tőlünk telhetőleg a legszükségesebb áldozatokat meghozzuk. De nézzük csak magát a helyzetet! Mostanában Pápán nagyon sokat beszélnek szálloda építésről Kossuth Lajos-utcza nyitásról, uj postaépületről, csatornázásról, de erről csak beszélnek, és mint a jövő reményét emlegetik. A közönség nem tesz semmit, nem érdeklődik, hogy létesüljön, szóval nálunk nincs vállalkozási szellem. Hanem azért követelni, hogy lésüljön mielőbb, mert a vállalatoknak hasznát reményű élvezhetni. Városunk nagy közönsége folyton panaszkodik, hogy nincs ipara, nincs kereskedelme, mindenkit hibáztat e miatt, csak azt nem látja be, hogy önönmaga a hibás. A maga sorsa intézésére s jövője elkészítésére mit sem tud tenni. Várja a sült galambot, hogy a szájába repüljön. Csak néhány dolgot sorolunk tel. Arról van most szó, hogy a Kosuth Lajos utcza megnyitásával két uj monumentális épület volna nyerhető, ahol esetleg a postaépület, takarékpénztári helyiség és gyönyörű magánlakások volnának nyerhetők. Kiszámították, hogy nagyon jól behozná a befektetést és az illető vállalkozók biztos kamatot kapnának. A terv kész volna, a befektetett tőke is meghozná a polgári hasznot és még sem látunk mozgató erőt, mely ezen vállalkozást elősegitené. Tűrhetetlen állapot uralkodik a városházánál, a szűkeknek bizonyult hivatalos helyiségek miatt. Beszélnek róla, hogy a szomszédos takarékpénztár házát akarják megvenni, és a takarékpénztár ezáltal egy monumentális épület építését tervezi, de ebben is csak tervezeteket látunk és marad minden amint volt. A szálloda kérdését is régen kellett volna már megoldani, de ebben is a vállalkozási szelem hiányát kell in TÁRCZA. * nek. Zokogó őszi szél lengeti a fákat, A szivem, a lelkem emészti a bánat. Megered a könnyem, fel-fel sir a lelkem, Egy barna kis-leány ragyogó szempárja Rabul ejtett engem. Őszi szél zugáskor hullanak a lombok, Borús szerelemről bánatos dalt mondok, Hej mert az a kis-lány, az a szelid lélek Szerelmes lelkemet meg sohe sem érti, Egyre attól félek. Szellő zokogásban, táj haldoklásában, Költöző madarak fájó búcsújában Ahoz a kis-leányhoz elküldöm a lelkem, S megkérdezem szépen esdeklő szavakban, Megértett-e engem ? . . . Vidám gyerek voltam nem is olyan régen, — Csillagok ragyogtak holdvilágos égen. — Gyermeteg reményim, s ábrándjaim képe, Mint a mosolygó nap aranyos sugara, Ugy lépett elembe. Elfeledtem mindent, bút, bánatot, gondot, Mint sphaerák zenéje a fülembe zsongott Annak a kis-leánynak édes meiegséggel, Szelid mosolygással mondott minden szava. . . . S tovaszállt a széllel. Az őszi szellőre üzenetet biztam, A falevelekre epedő dalt irtain. Abba a kis házba eljutott a nótám De annál a lánynál igaz szerelemről Hamis lett a kőtára . . . Visszajött a szellő fájó zokogással, Vele sirt a lelkem őszi hervadással. Oda lett az ajkam vidám kacagása, Titkoltam a búmat, — csak a szivem vérzett, Hogy senki se lássa. Titkoltam a búmat, mig végre egy este Valaki a titkom szivemből elleste, Nem titkolom többé, csak várok utánod Talán a könnyekben ugy gondolom, érzem, Enyhületem támad ! Besse Lajos. OROSZI FERENC REVERZAL1SA. Oroszy Eerenc uram, a ki kétszáz évvel ezelőtt élt nemes Ugocsa vármegyében, igen jámbor csöndes úriember lett volna különben, de módnélkül szerette az italt s olyankor berúgott állapotban nagyon garázda lett. Éktelenül káromkodott, tört. zúzott, ütötte-verte a szolgáit, a vászoncselédet meg mindjárt ölelgette. Még a hitvesi hűségről is megfeledkezett olyankor. A felesége nem tűrhette tovább s már harmadszor otthagyta. Ki is jelentette, hogy soha többé vissza nem megy az urához. Nosza Oroszy uram szaladt mindjárt a jó embereihez: az atyafiához, Jászai Péter szolgabíróhoz, meg a bökényi paphoz, Szatmári Jánoshoz, akik már máskor is kibékítették a feleségével, békítsék ki megint, De az asszony megkötötte magát, ő nem békél, ő nem akar tovább együttélni ilyen emberrel, a ki maga is bevallotta, hogy megszegte a szent házassági tisztes életet. — Megjobbítom magamat, — fogadta Oroszy uram esküvéssel is. De már nem hittek neki. A közbenjárók sem akartak^rnár a dolgába beavatkozni. Hiába könyörgött nekik. Hiszen mindig csak igéri a jobbulást, de nem tartja meg a foDamasztáruban, valódi rumburgi vásznakban és egyébb kelengye czikkekben ICCjIr legnagyobb választók, KRAUSZ JÓZSEF M. FIA és TARSA diyatáruházában.