Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-12-03 / 49. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS es ICÍADÜ: ^a&iií&Tsss: fhigtes. HIRDETESEK os NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R SVI I N könyvkereskedésében. Városházunk kibővítése Nem uj téma amiről szólni kívánunk. Több izben hangoztattuk, hogy városházunk helyiségei szűknek bizonyulnak és hogy ezen kérdéssel újólag roglalkozzunk, tesszük azt az ért, mert tudvalevő dolog, hogy városunk képviselőtestülete 3 2 képviselővel szaporodik és városházunk tanácsterme már az eddigi helyzetnek sem felelt meg, igy tehát aktuálitásá nál fogva újólag szóvá kell tennünk városházunk kibővítését. Senki sem tagadhatja, hogy alig van vidéki város, mely olyan rohamosan haladna a korral, mint 1 ápa városa. Nálunk utóbbi időben minden üdvös ügyet lelkesen felkarolnak ugy a város atyái, mint annak számottevő polgárai. Nem az optimista felfogás mondatja azt tollúnkba, mert elismert tény, hogy Pápa városa utóbbi időben minden lehető auyagi áldozatot nem kiméi arra, hogy a modern várososokat a haladás terén kövesse. Mostanában a városház kibővítése foglalkoztatja a város intéző férfiait. Ez a kérdés már nagyon is a körmünkre égett, mert egy impozáns városház mintegy kiálló jele annak, hogy milyen műveltségi fokon áll a város társadalma, A közigazgatás kiinduló pontja a városház és azért méltán büszke Győr város az ö nagy sza básu uj városházára, Mi nem tehetjük azt, hogy olyan nagy áldozattal építsünk egy uj városházát, de igenis kötelességünk az

; hogy a meglevő és szűknek, kényelmetlennek bizonyult városházunkat kibJvitsük. A mostani városháza épülete nem felelhet meg feladatának. Derék polgármesterünk első sorban, már hónapok óta töprenkedik, hogy miként lehet az égető kérdést megoldani. Már pedig ez égető kérdés. Tessék csak benézni a városi adópénztár helyiségébe, azt kell ta pasztalnunk, hogy a városi közpénztár helyiségei olyan ósdiak és kényelmetlenek, hogy a városháza kibővítése már csak hónapok kérdése lehet, nemcsak kényelmi, de egészségi szempontból is, ugy a hivatalnoki karra, mint a közönségre nézve. — Városházunk kibővítésére több tervvel foglalkoztak már. Szó volt egy második emelet építéséről, valami földszinti foltozgatásról is volt szó, de mindezen tervek ugy látszik dugába dőltek és marad a régi tűrhetetlen állapot a városházánál. A felhozott érvek késztetnek újólag ezen kérdést felszínre hozni és a már több izbeu hangoztatott üdvös tervet a városi hatóság figyelmébe ajánlani, mely terv véleményünk szerint realizálható és ezzel nemcsak a városházunk kibővítése kérdését, de egyszersmind egy ujabb monumentális épület nyerését eredményezné. Bennfentes körökben általánosan hangoztatják, hogy a pápai takarékpénztár jelenlegi - helyiségei szűkek és nem felelnek meg azon követelményeknek, — melyek ezen intézet TÁRCZA. ^A. leveleJs:. Lehetett ugy délután félőt óra, amikor nagyságos Melegh László, czimzetes miniszteri titkár ur hajnali négy óra óta tartó édes álmából fölébredt. És az ébredés legelső, kellemetlen pillanatában a fejét tapogatta meg, hogy csakugyan akkorát dagat-e az éjszaka, amekkorának érzi. A vizsgálódás eredménye, ugy látszik nem nagyon megnyugtató lehetett, mert mindjárt utána konstatálta, hogy gyalázatos pezsgőt ihatott az éjszaka. — Hm ! . . . Pedig hányszor megfogadtam, hogy nem megyek többé atanácsosékhoz ! — monológizált László ur szemrehányó önmegvetéssel. — Az a vén fösvény mindig megmérgezi a vendégeit a lőréivel... Dehát Klárinak is mindig ilyen ötletei vannak ! El nem tudom képzelni, minek erőszakolta tegnap ezt az estélyt! Egész este rám sem nézett azután, hogy fagylaltot vittem a kis Kerekesnének . . . Ezután a magánbeszélgetés után Meleg László félkönyökre diilt az ágyon és átnyúlt az éjjeli szekrényre a zsebórája után. — Hány óra lehet? . . . Délutánra kirendelt Klári a jégre, ez most éppen kapóra jön, legalább megbékülünk a Kerekesné fagylaltja miatt. Az órát kifelé fordította a világosság felé, amint azonban rátekintett, kétségbeesett kiáltással ugrott ki az_ agyból. — Tyüh az áldóját 1 Öt óra . . . Elkéstem. No most aztán jól elintéztem a dolgomat Klárinál . . . A dolog ugyanis ugy állott, hogy Kosztolányi Klára és Melegh László házassága régen kicsinált dolog volt ugyan a famíliában, de a hivatalos eljegyzés még nem történt meg. Várni kellett vele, amíg a leány betölti a tizennyolezat, mert az öreg Kosztolányi Dénes megkötötte magát, hogy gyerekfejjel nem adja férjhez a leányát. Hanem azért ugy volt már, mintha él volnának jegyezve. Sőt mintha már házasfelek is lennének. Örökösen háborúságot viseltek egymás ellen s a csatározások rendszerint Melegh László teljes vereségével végződtek, aki is kénytelen volt magát minden vesztett csata után kényrekegyre megadni. Es Klára rettenetes sarezokat vetett ki a legyőzött ellenségre. Ettől riadt meg ugy Melegh László most is, mikor tudatára ébredt annak, hogy a jégen való találkozásról lekésett. — Felmegyek a theához, — mondta magában, roppant igyekezettel kapkodva magára ruháit; de a hangja olyan kétségbeesett lemondással csengett, mintha maga sem hinne benne, hogy rettenetns bűnét megbocsátják. Az utón befordult egy virágkereskedésbe, ahol összevásárolt egy csomó gyöngyvirágot, Klára kedvenczeit ; és ezzel a hófehér békejelvénynyel indult el Canossába: — Klára délutáni theájára . . . Fent volt a fél város Kosztolányiéknál és Melegh László ide-oda köszöntgetve igyekezett arra a vidékre, ahol Klára trónolt, és aki ezúttal rémségesen eí volt mélyedve Elek Pistával és pedig ugy, hogy oda sem pillantott, mikor Melegh belépett. — Iígy kis gyöngyvirágot hoztam magának, Klárika, — mondta László ur, a csokrot bűnbánó arczczal nyújtva a leány felé. Klára szemében egyszerre kialudt az a szelid fény, ameiylyel Elek Pista magyarázatait hallgatta gondolom a ezürjén nyelv szókötési sajátságairól folyt a társalgás és fagyasztó gőggel mérve végig Meleghet, rettenetes közönynyel mondta : Damasztáruban, valódi rumburgi vásznakban és egyébb kelengye czikkekben legnagyobb választók, KRAUSZ JÓZSEF M. FIA ós TARSA divatáruházában,