Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.
1905-02-05 / 6. szám
séges terület és házaknak megvétele érdemében. Miután a képviselőtestületi tagok kellő számban nem jejentek meg ez ügyben ujabbi 30 napos közgyűlés tűzetik ki, melynek határideje 1905. évi március hó 6-ika lett kijelölve. 4. Városi tanács indítványozza, hogy a régi faiskola területébe benyúló ugyne • vezett Kutasy-féle telket a város vásárolja meg. Névszerinti szavazás után elhatározt tott, hogy ezen 280 2/j 0 i"]-öl kertterületei négyszögölét 140 fillérért összesen 392 koronáért örök árban megvétetik és az erre vonatkozó felolvasott szerződés egész terjedelmében elfogadtatott. Egyúttal utasitatott a városi tanács, hogj a telekkönyvi átíratás után a vételári összeget az 1904. évi pénztári maradványból utalja ki. 5. Városi tanács javaslatba hozza, hogy a csatorna-utcában íekvő, úgynevezett Moravek-féle házat a város vegye meg. Vágó László és dr. Lövy László a ház megvétele mellett, Néhmann G^bor és dr. Orosz Lajos ellene szólaltak fel végül dr. Antal Géza a pénzügyi bizottság javaslata mellett érvelt és a képviselőtestület ennek alapján hozta meg a következő határozatot. Miután a városi közpénztárban ezen ház megvételére fedezet nincs s miután a pénzügyi bizottság azt javasolta, hogy ezen fedezet a városi tisztviselők nyugdíjintézete számára a nyugdijalap terhére vásároltassék meg és végül miután a nyugdijalap egy részének e célra leendő felhasználbatása iránt a képviselőtestület csak akkor határozhat, ha ez a tárgysorozatban kifejezetten felemlítve van, — tekintettel, hogy ez nem lett felvéve, ezúttal érdemleges határozat nem hozatott, hanem ujabbi 30 napos k 'zgv < napirendjére kitüzetik, mel\nek határideje iiihk.. G-ik napja lett kijelölve azzal, hogy ezen vételár a városi nyugdijalap részéből legyen felhasználva. 6. Városi tanács javasolja, hogy Klein Vilmos pápai lakos tulajdonát képező 847 sz. ház a város tulajdonául felvett Annatéren fekvő fecskendő házzal elcseréltessék. Névszerinti szavazás után kimondatott, hogy a város tulajdonát képező úgynevezett fecskendő házat a Klein Vilmos és neje tulajdonát képező Jókai Mór-utcában ievő házzal cserében átengedi és a fel vásott szerződést tudomásul veszi. 7. Németh Sándorné szül. Szabó Mária illetőségének megállapítása. A képviselőtestület nevezettnek családját pápai illetőségűnek el nem ismeri, mi1 v ! i családfő Németh Sándor .1854. évben Ki-iii^tíi'a/.t^cii izülete tt és ott eredeti iljetőséggel bír. 8. Róm. kath', hitközség iskolaszékének kérelme az alsó városi elemi iskola épületének tulajdoni joggal és díjtalanul leendő átengedése iránt. Miután a képviselőtestület határozatképes számban nem jelent meg ezen ügyet eSy ujabb 30 napos, még pedig március hó G-ik napjának d. u. 3 órájára egybehívandó közgyűlés napirendjére tűzi ki. Miután meg elnöklő polgármester bejelenti. hogy az alispán a mérnöki állás és pénztári tiszti állás betöltésére febr. 14 napját tűzte ki, a közgyűlés befejezés nyert. Báró Bánffy Dezső Pápán, Városunk újonnan megválasztott orsz. i képviselője Bánffy Dezső báró mult vasár, nap délben városunkba érkezett, hogy vá( lasztóinak köszönetet mondjon azon fényes t győzelemért, mellyel őt Pápa város mandátumához juttatták. Városunk közönsége ez alkalommal is ' kitett magáért és orsz. képviselőnket oly im1 pozáns fogadtatásban részesítette, mely teljesen méltó volt ahhoz, amidőn első izben ! mint képviselőjelöltet üdvözölte őt városunk | lelkes közönsége. Már a déli ór.-'i' b?n meg <ámlálhatatlan néptömeg onuli ki az á' :násra, kik részint az állomás épület közeiél . részint sorfalat képezve a Bal onyér-hidjáig helyezkedtek el. A pályaudvaron százakra menő közönség Mészáros Károly városunk polgármestere élén várták az érkező vonatot. Orsz. képviselőnket hozó vonat pontosan berobogott az állomásra és amidőn i Bánffy Dezső a kocsiszakaszból Eötvös Ká| roly orsz. képviselő kíséretében lelépett lelkes és percekig tartó éljenzés hangzott el, mely csak akkor csillapodott amidőn Mészáros Károly polgármester előlépett és rövid szavakban üdvözölte Bánffy Dezső bárót, mint Pápa város orsz. képviselőjét. Orsz. képviselőnk a polgármester üdvözlő szavaira meghatottan mondott köszönetet kiemelve, hogy tőle telhetőleg igyekezni fog Pápa város érdekeit szolgálni. A lelkes éljenzéssel fogadott ezen kijelentése után Hajnóczhy Béla pártelnök i üdvözölte őt az uj-párt nevében, amire ; szinte rövid szavakban mondott köszönetet és megindult a menet a kijelölt kocsikhoz, abol a várakozó tömeg orkánszerű éljenzéssel fogadta orsz. képviselőnket, ki a város kocsijába ülve Mészáros Károly polgármesterrel, követve a kocsikegész özönétől a sorfalat képező nép üdvkiáltása közepette a Hungária szállóhoz ért, ahol szinte nagy néptömeg várta az érkező képviselőt és lelkes fogadtatásban részesítette. Bánffy Dezső báró az egész délutánt szobájába töltötte párthívei körében és számos látogatásokat fogadott. A látogatók azok voltak, kiket ő első izbeni ittidőzése 1 alatt megtisztelt látogatásával. Orsz. képviselőnk a 'szokáshez hiven megvendégelte választóit. Este számos vendéglőben gyűltek egybe a választók, kiket Bánffy Dezső báró külön-külön meglátogatott és köszönetét nyilvánította választóinak bizalmukért. Ugyancsak a Hungária kávéházban is gább volt az ideje, semhogy azon tanakodhatott volna, mit tart a férje tanácsosnak és kíméletesnek. Már a beteg szoba előtt állt s halkan benyitott. Kellemes hűvösség csapta meg, az északra nyíló ablakok tárva voltak, frissen tartva a szoba levegőjét. A dolgozószobába volt ez, tágas tiszta és derült. Öblös karszékben pihent a beteg. Nem feküdt le, makacsul ellene szegült az orvos kéréseinek, szembe akarta fogadni utolsó ellenségét. A betegség nem rontotta le; tiszteletregerjesztőbb volt mint valaha. Szeme, kifejezésteljes, nagy, sötét szeme ragyogot a láz tüzétől s markans arcán a szótlanul türt, eltitkolt gyötrelmei élesre húzták a ráncokat. Szenvedett, de szép volt; szép és hatalmas. Maria futólag köszöntve az orvost, egyenesen felé tartott. A beteg azonnal megismerte s nagy, belső fölindulás rázta meg testét. Magához ölelte menyét, megcsókolta s azután egy tökéletes — régi időkre emlékeztető — könnyed mozdulattal lehajolt kézcsókra. E mozdulatnál párnája lecsúszott a székről. Az orvos odalépett s kiméletesen, vigyázva visszatette. Csönd volt egy pillanatig, ünnepi nagy csönd, melyet komorrá tett a halál közelsége. A beteg hirtelen az orvosra tekintett s csodálatosan erős hangon szólt: — Hagyjon magunkra, orvos ur. Az orvos habozott kissé, de látva a beteg türelmetlenségét, kiment. Menetközben odasúgott Máriának : — Ügyeljen kérem, már önkívületben van. — Tudtam, hogy eljösz. Vártalak, nem csalódtam benned. Sokáig tartott a megpróbáltatás, de éreztem, hogy szerelmünk erös. Tisztában vagy elhatározásoddal? — Ne hallgas senkire. Azt mondták ugy-e, hogy öreg vagyok ? Nézz rám. Itt ég a lelkem szemem tüzében, hamvadt talán ? Nem találod benne az örök ifjúságot? Nézd a testemet, nem hatalmas ? nem erős? Soha sem bántotta betegség, vagy reszketek talán, mint a hogy az öregek ? — Es az aggastyán erőt véve az indulat viharától, ledobta térdeiről a könnyű takarót s fölegyenesedett. Magas homlokával, éles, merész tekintetű szemével ugy állt ott. mint egy haragvó óriás, ki meghódítani készül a világot. Amint fölállt, meglökte a szék mellett álló asztalkát s egy vizes pohár leesett a földre, a puha szőnyeg gyorsan, mohón itta magába a szétömlő vizet. Mária a felindulástól, meglepetéstől, lelki rázkódástól dermedten állott, képtelenül arra, hogy csak egy szót is szóljon. A beteg folytatta: — Nőmmé kell lenned. Egymásnak vagyunk teremtve. Hirtelen visszahanyatlott; a szenvedély, mely még egyszer megacélozta elhaló idegeit, egyúttal fölemésztette erejét. Szemére fátyol borult, hangja tompább, érthetetlenebb lett. — A fiam is szerelmes beléd, el akar venni ő is. De ó nem neked való s fiatalabb is, mint te vagy. De válaszsz. Ketten nyujtjuk feléd szivünket. Rajtad áll, rajtad . . . Mária nem látott már semmit, arra gondolt, ami lehetett volna és arra. ami lett. Erezte, hogy valami borzasztó, leírhatatlan, kegyetlen veszteség érte most. Ebben a percben tisztán látta eltévesztett, földúlt, eltékozolt életét. Pár pillanatig tartott ez a kinos állapot. Azután végigsimította homlokát s ezzel a lassú, kimért mozdulattal lecsillapította fölkorbácsolt idegeit. Nem megnyugvás volt ez, hanem kimerülés. Lehajolt az aggastyánhoz, figyelmesen ránézett, azután csodálkozás és megdöbbenés nélkül, lágy kezének egy szelid simításával lefogta szemét. Es most visszaadta neki a kézcsókot, de alig érintette ajkával. Nem a szerelmes nő csókja volt ez már, hanem a gyermek tisetelette a halott atya iránt. Száraz szemmel, emelt fővel ment ki a szobából. A lépcsőn férje jött szembe, azzal a világgal kibékült nyugalommal, amit jól elköltött ebéd után érez az ember. — Nos? — kérdezte, nagy dolgokra elkészült várakozással. Kedve lett volna rákiáltani! Mi közöd neked ő hozzá! a verébnek a sashoz. De erőtt vett magán s csöndesen mondta: — Meghalt. És erre a nagyhatalmú szóra egyszerre átváltozott a férfi arca, a varakozás eltűnt, hogy helyet adjon annak a megilletődött fontosságnak, melylyel majd a minisztert fogadja, melyet megőriz végig a temetésen, s melyet elő fog venni mindannyiszor, valahányszor szóba hozzák az öreg sast. Megállított egy arra siető inast és ünnepi hangon szólt: — Tűzzétek ki a fekete zászlót,
