Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-02-05 / 6. szám

volt 150 terítékű társasvacsora, amelyen maga Bánffy Dezső báró és Eötvös Károly is részt vett. Az első pohárköszöntőt Mé­száros Károly polgármester mondotta, Bánffy Dezső báróra. Utána Bánffy Dezső tószto­zott, ürítve poharát Pápa város közönségére. Ugyancsak később újra felszólalt és a poli­tikai helyzetről szólva, tósztjából a követ, kező részletét közöljük : — A győzelemet amit arattunk, az egész szövetkezett elenzéké. Az alkot­mánymentési munka után uj alapokból indulva kell az ország ügyeit intézni. A győzelem után kell gondolni arra, hogy az uj alakulások keretébe bevonják azo­kat a kérdéseket, melyek minden párt­szempontból feltétlenül fontosak, a győ­zelmet ugy kell kihasználni, hogy a jövő­ben az alkotmányt meg se lehessen „tá­madni. Adott viszonyok között meg kell elégedni azzal az alakulással, mely bizto­sítja az alkotmány fontosságát. Az uj ala­kulásnak 67-es alapon kell történnie. De nem lehet ezt egyoldalulag intézni és a 48-as pártok irányelvei a legteljesebb mértékben figyelembeveendők. Kell bizto­sítani az egyes pártok között, ha nem is együttes, de egyértelmű működést és ezt ugy lehet létesíteni, hogy ha megtaláljuk azokat a pontokat, amelyek majdnem minden párt programmjában benne van­nak. Nem kell az uj alakulásnak hosszú időre szóló programmot, hanem egy oly programmot adni, amely rövid pár év le­forgása alatt megvalósítható. És ezen programúiban benne kell. lennie az önálló gazdasági berendezkedésnek, a parlamenti reformnak, bele értve a szavazati jog ki­terjesztését, továbbá a nemzeti szempon­tok érvényesítését a hadseregben. Ezek azok a programmpontok, amelyeket a G7-es alapon kell megvalósítani, de ugy, hogy a 48-as törekvések is figyelembe vétessének. Hogy ez megtörténhessék, minden egyes párt részéről bizonyos ön­megtagadás, bizonyos áldozathozatal kell a haza érdekében. Ha meg fogják hozni azt az áldozatot, akkor ott fenn átlátják, hogy a viszonyokhoz alkalmazkodni kell és nem teszik ki az országot ujabb bo­nyodalmaknak. Annyit kérjünk, amennyit el lehet érni, de ezt aztán komolyan kér­jék azok, kik hivatva lesznek a jövőben a haza ügyét intézni. Az uj alakulásnál azok a pártok, amelyek együtt küzdöttek és együtt is győztek, tudni fogják, hogy mivel tartoznak egymásnak. És hogyha ezt nem tudnák, elfelejtenék, akkor nem a szövetkezett ellenzék, de Tisza lenne a győztes. A préda felett nem szabad össze­veszni, mert ennek csak az ellen örülne. Köszönetét fejezi ki azok iránt, akik Pá­pán, más pártbeliek, elsősorban függet­lenségiek, az ő zászlóját diadalra vinn segítették. i Ezen tósztjában kifejtett politikai né­zetével az összes fővárosi lapok foglalkoz­tak és komentárokkal látták el. Poharát Martonfatvay Elekre ürítette. Pohárköszöntőket mondottak még : GyÖri Gyula — dr. Koritschoner Lipót és dr. Antal Géza választási elnökökre, dr. Ko. ritschoner — Bánffyra, PrilcJcer Marián az Uj-pártra ; dr. Fehér Dezső — Eötvösre, Eötvös Károly a pápai választókra, dr. Antal Géza — Bánffy nejére, dr. Hoffner Sándor — Eötvösre, Eötvóc szt. Benedek-rendre, Tarcy Dezső — Mészáros polgármesterre, Martonfalvay Elek Banffyra, Horváth Caesar — Hajnócky Béla pártelnökre és végül Muli József a sociálisták nevében — Bánffy Dezsőre. A lakomán rendkívüli kedélyes han­gulat uralkodott mintegy ;éjfélig, amikor Bánffy Dezső nagy ovációk között búcsú­zott el a társaságtól és az éjféli vonattal Budapestre visszautazott. KARCZOLA T a m-u-l-t Zb-é-bicől.­Még jóformán ki sem hevertük azon lelkesedést, melyben Bánffy Dezső első lá­togatása alkalmával bennünket áthatott és folytatódott a választás befejeztéig, ^ egy ujabb felfrissítésben volt részünk, mely ha nem is felülmulta, de egyenrangú volt az előző események szenzátiójaival. Hogy visszatérjek a dologra, akkép történt, hogy Bánffy Dezső megválasztása nálunk több oldalról akkép lett magyarázva, miszerint ha Szegeden is meg lesz választva, ugy a pápai mandatumot itt hagyja és a szegedit fogadja el és épp azért a párt lel­kes hivei alig várták a szegedi bukást, amely meg is történt, de csak azért vár­ták, hogy ily körülmények között a pápai mandátumra Bánffy is büszke legyen es viszont a pápaiaknak is legyen okuk büsz­j kénél: loiiiii Ez az élőzménye annak az ujabbi sen­zációs fogadtatásnak, melyben most már nem a képviselőjelöltet, hanein a megvá­lasztott orsz. képviselőt illette. A megvá­lasztott képviselőnk ugyanis nem sokáig hagyta várni a pápai lelkes híveket, hanem néhány napra a választás után bejelentette, hogy városunkba érkezik azon célból, hogy megköszönje azon bizalmat, mellyel őt a pápai mandátummal oly fényes győzelem árán megtisztelték. Hogy mily impozáns fogadtatás lett rendezve ez alkalommal, most már nem a jelöltnek, hanem a megválasztott orsz. kép­viselőnek, arról ugyanazt mondhatjuk, amit már az első fogadtatás alkalmával tettünk — ez mesés volt sőt tul — mesés. De hisz ez elképzelhető. Egy győztes hadsereg még­pedig fényes győzelmet aratott hadsereg vezérét üdvözölte. A fanatizált lelkesedés tüze mely még ki sem aludt és újra olajat kapott. Körülbelül ekkép lehet jellemezni ezt a fogadtatást. Röviden körülírva a fogadtatás műso­rát, némileg ily formán történt. Házak fel­lobogózva, bandérium kivonulása, valóságos népvándorlás a vasúti átlomáshoz, hosszú sorfal a dohánygyár előtt és folytatólag, százakra menő tömeg a pályaudvaron. Ez történt dióhéjba szorítva addig mig a vonat megérkezett, mely Bánffy Dezsőt hozta akikhez Győrött csatlakozott egy pápai küldöttség, mely elébe utazott. Az üdvözlés ugyanoly alakban történt, mint előzőleg csak azzal a külömbséggel, hogy az első üdvözlő beszédet nem mii akkor a pártelnök, hanem városunk polgár­mestere tartotta, ki most már az illustris vendéget Pápa város közönsége nevében mint megválasztott orsz. képviselőjét üdvö­zölte és csak ezután jött sorra a párt­elnök. A bevonulás szinte méltó volt az elő­zőhöz, csak azzal a külömbséggel, hogy Bánffy oldalán nem a pártelnök, hanem a polgármester foglalt helyet és nem kiren­delt hintón, hanem Pápa város kocsiján vo­nult be Bánffy a Hungária szállodába. Itt újra a régi nóta járta, Tömeges kívánságra megjelent Bánffy az ablakon és megkö­szönt, az ovációt. Eötvös Károly aki illus­tris képviselőnk kíséretében újra megláto­gatott bennünket megmaradt a régi elvénél és dacára a sokszori kihívásnak nem je­lentkezett az ablaknál. Ami ezután jött, az nem történt meg az első fogadtatás alkalmával. A megvá­I lasztott képviselő most már jogosan meg­vendégelhette választóit. Az első alkalom­mal is voltak effajta dolgok, de pártvacsora címén, ahol állítólag mindenki a saját pén­zén költekezett, de most az egész költséget a képviselő fedezte. Ez kell a magyarnak 1 Volt is látszatja a vendéglátásnak. A meg­vendégelés társasvacsora alakjában történt és pedig akkép, hogy a kecske is jóllakott a káposzta is meg maradt. Minden uj-párti vendéglős ki kapta a részét bizonyos számú választók ét- és it-vágyának nem kielégíté­sére, hanem kötött marsruta szerint való ellátására. Ez a megkötés ugyan sok helyen visszaélésre is adott okot, de hát ilyen al­kalomkor ez nem képezhet válság kérdést, a fő dolog, hogy minden uj-párti választó­nak alkalom nyújtatott a mulatságra és fő­leg arra, hogy Bánffy Dezsővel kezet fog­hasson, mert meg kell jegyeznem, hogy a képviselő minden egyes vendéglőbe elláto­gatott és minden választónak külön-külön kézszorítással köszönte meg a voksot. A hivatalos megvendégelés a Hungária kávéházban volt, mely helyiséget ez alka­lomra étteremmé alakították át s itt volt koncentrálva a párt vezérkara és főbb em­berei. E helyen tartották: meg a hivatalos tósztokat, sőt Bánffy egyik tósztjában oly politikai nézetekre ürítette a poharát, mely­ből másnap a fővárosi lapok is ittak. Szük­ségtelennek tartom említeni, hogy kijutott a dicséretből a képviselőnek sőt a vajda is kitett magáért amennyiben ez alkalommal két izben is derültségben tartotta a vendé­geket. Ha még azt említem fel, hogy Bánffy Dezső mindaddig a társasággal kocintott mig csak az éjféli vonathoz több hivei tár­saságában kiment és a minél előbbi viszont­látás reményében ült fel a vonatra, mindent híven leadtam a fogadtatásról a krónika részére. így történt ez Pápán és nem Dákán! Frici Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város köz­jövedelmét reményekkel szaporítják. Az hirlik, hogy Pápa város vil­lamos telepének első évi jövedelme­zősége villamos sebeséggel haladt előre. Az hirlik, hogy Bánffy Dezső orsz. képviselőnk választóit még csak lá­tásból Ösmeri. Az hirlik, hogy Hegedűs volt kép­viselőnkről már nem hirlik semmi. Az hirlik, hogy a polgármester­nek Hegedűsnél sok elintézetlen ügyei maradtak. Az hirlik, hogy a rendőrség éjjeli kőrútjában rendesen unatkozik. Az hirlik, hogy az izr. nőegylet közgyűlésen családi ügyekben is hoz tak határozatot. Az hirlik, hogy a Bánffy vacso­rákon sok minden elfogyott. Az hirlik, hogy a Hungária ká­véházban megtartott banketten töb­ben rétes után kiabáltak. Az hirlik, hogy Pápán sok vá­lasztási számla törlési záradékkal lett ellátva. Az hirlik, hogy a p.-teszéri plé­bános dacára, hogy Bauer .v a tahi-fl­órok hűséget esküdött, mégis ellene korteskedett. Az hirlik, hogy Nyárád község

Next

/
Thumbnails
Contents