Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-26 / 48. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : H1RDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Készülödjlink ! Városi képviselőtestületünk a községi törvény értelmében 16 választott és 16 virilis képviselővel szaporodik. Nemcsak ezen újonnan megválasztandó képviselők érdekében, de tekintettel arra, hogy alig néhány hét választ el bennünket az általános városi képviselőválasztásoktól, kötelességünknek tartjuk jó eleve ezen fontos aktusra városunk polgárainak figyelmét felhívni. Mi minden alkalommal, midőn ily fontos kérdés aktuálissá válik, jó eleve igyekezzünk felszólalásunkkal a városi polgárság érdeklődését ebben az irányban felkölteni, mert nagyon is jól tudjuk, hogy ezen választások eredményei, mily befolyással vannak városunk jövő fejlődésére, virágzására és haladására. Főleg tesszük ezt jelenleg mert városunk most az átalakulás és haladás korszakával óhajt lépést tartani. Most tehát egy erős, ügybuzgó és áldozatkész városi képviseletre van szükségünk, mely a közérdeket a magánérdekek fölé képes helyezni és széthúzás helyett vállvetve összemüködni tudjon. Városunkra szép jövő vár, de van tenni való, még pedig halasztást nem tűrő tenni való; a haladó kor meg nem állapodik és napról napra uj igényekkel áll elő, s nem állapodhatnak meg a városok, sőt egyesek sem, a korszellem követelő, még áldozatot is kell hozni. Ott van a csatornázás kérdése, az utcák rendezése stb. Ezek mind oly dolgok, melyek a városi képviselők figyelmét magukra irányítják s melyeket elsŐsorban|ajánljuk figyelmes gondozásba. Ezen feladatokat csak egy intelligens, széles látkörü és mindenekelőtt a közügyekért munkálkodni képes önzetlen képviselőtestület teljesítheti. Már pedig hála Isten van városunknak elég polgára, ki e tiszthez megkívántató qualifikátióval bir, s kik méltóan tölthetnénk be ez állást. Igenis uraim ! Nekünk éppen a jelenlegi helyzetünkben, midőn oly fontos és létkérdésünket érintő tervek és eszmék foglalkoztatnak bennünket, egy erős ügybuzgó és áldozatkész városi képviselőtestületre van szükségünk, mely a közügyekért önzetlenül munkálkodni képes legyen. Oly képviselőkre van szükségünk kiknek nem a „városi képviselő" címmel dicsekedni, de olyanokra, kik a mandátummal járó kötelességek tudatával is bírjanak. Városunk polgárai! A városi képviselőválasztások Önöknek alkalmat adnak arra, hogy oly képviselőket küldjenek a város tanácstermébe, kik a város és igy az Önök érdekeit képviseljék. Önökön függ tehát, hogy oly képviselőket válasszanak meg, kik a városi közgyűléseken részt vesznek, ott a város érdekében szót emelnek s nem pedig olyanokat, kik egyéni hiúságból törekednek a mandátum elnyerésére és csak akkor jelennek meg a tanács teremben, ha esetleg TÁRCZA. SFogadafom. Hány ezerszer megfogadtam : Jöhet tavasz énmiattam, Róla dalt nem faragok. Ki a tavaszt versbe zengi, Nem barátja annak senki, S tartanak rá haragot. S mégis, hogyha újra nyílnak Kék ibolyák s édes illat Száll a szellő szárnyain, 8 a betegnek tört szivébe Derűt hint el a nap fénye, S megenyhül a gond, a kín : Ah, ilyenkor a szivembe Belopózik bongva, csengve Friss tavaszi sejtelem, 8 rétről ide szálló szellő, Virágillat, bárányfelhő Játékot üz énvelem. Felkap a szél, visz a felhő, Nini, ott a régi erdő, S falunk tornya ott ragyok 1 Pajzán nóták, kedves álmok Szellő szárnyán velem szállnak, S ujrra husz éves vagyok. Sötét szemek, égkék szemek Mosolyognak és intenek, Csupa szin és csupa fény. Édes nóta, rég feledve, Pel-fel cseng az én szivembe. Szellők hordják énfelém. Rég elhangzott édes nóta . . . Sors viharja már azóta Hány reményt eltemetett ! Mégis ha szél felém hordja, Minden elhalt bus akkordja Fogva tartja lelkemet. Szellő játszik és rabul ejt, És a lélek mindent felejt, Amit s amit vall. Rim csendül virágra, légre, S önkénytelen vers a vége : Példa reá ez a dal. A zárda kincse, Hálaadó istentiszteleten buzgólkodtak a hívek a kecskeméti nagy templomban, annak az örömére, hogy Mezey tábornok keresztény hadai elverték a törököt Szolnok alatt s most egyre beljebb szorongatják a Tisza mentén. Deák Pál bíró uram, amint ott ült hivatali díszben a padok elején, éppen azon örvendezett, hogy nem küldte el a szokásos dézsmát még a mult héten a szolnoki basának, milyen jó lesz most azzal segíteni a kisanyargatott községen, midőn az esküdt suttogó szavai kiszólították a gyülekezetből. Pontos, kötelessegtudó ember volt, ki eleve számot vetett már a tisztességet kisérő zaklatásokkal, de most az egyszer igazán haragudott, hogy megzavarták. A templomajtó előtt a kerítésen belül porlepte, muskátéros várta, Mezey tábornok követe. Pecsétes irást hozott urától a nemes tanács részére, Deák Pálnak már megfordult egypár hivatalos írás a kezén, de ehhez íoghatót még a szépapja sem látott, pedig az Konstantinápolyban is járt egész — a Héttoronyig. Cifra volt belül, rettenetesen cifra Damasztáruban, valódi rumburgi vásznakban és egyébb kefengye czikkekben legnagyobb választók, KRAUSZ JÓZSEF M. FIA és TARSA divatáruházában.