Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-12 / 46. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : wmmm. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Yárosi tisztviselők drágasági pótléka. Városi tisztviselőnk és a város hivatalnoki kara egy kérvényt nyújtottak be a képviselőtestülethez, a melyben a folyton fokozódó drágaságot s csekély javadalmazásukat, hozva fel indokul, a pénztári maradvány terhére^drágasági 'pótlék megszavazását kérik a képviselőtestülettől. Hogy tisztviselőinknek e kérése jogos azt vitatnijfelesleges. Ha elibénk idézzük az elmúlt évek tisztviselői mozgalmát, azt az óriási küzdelmet, a mit az ország állami és megyei tisztviselői helyzetük javítása érdekében kifejtettek, nem lep meg bennünket ha a városi tisztviselők is felemelik szavukat és segítséget kérnek. Az igazság és méltányosság támogatja tisztviselőink eme kérelmét s még is aggódva gondolunk arra, hogy városunk anyagi helyzetét tekintve nem lehet rajtuk oly mérvben segíteni, hogy anyagi gondjaik tói kevés időre is szabadulhassanak. Az állami tisztviselőkkel egyenlő sőt némely állásban az államiaknál magasabb kvalificatióval biró tisztviselőinket nem javadalmazhatjuk ugy mint az állam, mert mig az állami és megyei tisztviselők javadalmazása az egész országot terheli, addig a városi tisztviselők javadalmazása egyedül a város költségvetésében foglal helyet. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy tisztviselőink jogos és méltánylást érdemlő kérését anyagi erőnkhöz képest ne teljesítsük. Az ország legtöbb városa belátta, hogy tisztviselőinek anyagi helyzetén javítani kell, s ha az egyes városok nincsenek is abban a kedvező helyzetben, hogy a tisztviselői fizetéseket végleg rendezhessék, kötelességüknek ismerték azt, hogy helyzetüket javítsák, a megélhetést részükre tűrhetővé tegyék s addig is

;- a mig a városi tisztviselők fizetését végleg rendezhetik, drágasági pótlékot szavaztak meg részükre. Jó és egészséges közigazgatás csak ugy képzelhető el, ha a tisztviselő nyugodtan végezheti teendőit, ha nem kell az anyagi gondokkal küzdenie, ámde elmondhatjuk-e ezt a mi tisztviselőinkről, a kiknek javadalmazása oly csekély, hogy ez a mai általánosan ismert drágaság következtében még a mindennapi kenyérre is elégséges, hogyan várhassunk tisztviselőinktől, hogy lelkük egész melegével, teljes odaadással végezzék teendőiket, ha az anyagi gondoktól hagyjuk üldözni őket. Ép ezért, ép ennek szem előtt tartásával tartjuk mi méltányosnak jogosnak és igazságosnak tisztviselőink drágasági pótlék iránti kérelmét, ennek teljesítése elől kitérni nem lehet s nem is szabad, a munka honorálása egyenlő a munkás megbecsülésével, s ahol a munkást nem becsülik ott a munkának kevés a látszatja, kevés a sikere, hol a munkát silányan díjazzák ott silány a munka is, mert a jót teljesített munka teljes ellenértéket követel. S vájjon elmondhatjuk-e mi, TÁRCZA. A tizenhetes cella, Sokszor gondolkoztam azon, — igy kezdi Törzs András a maga Írását — tulajdonképpen mi az élet célja ? Ténylegesen maga a létezés, az ösztönszerű, tudatos érzése annak, hogy én vagyok, vagy pedig maga az élet nem egyéb, mint kizökkenés a természetes, a végtelen nyugalomból s törekvés a végcél, a természetes, abszolút nyugodtság után, amit hálának neveznek. Ugy képzeltem sokszor az életet, mintha nem volna egyéb, csak egy hulló meteor, amely mindaddig együtt keringett öntudatlan. mozdulatlan, tehetetlenül keringő milliónyi millió társával a nagy világűrben s egyszerre a bolond véletlen kilóditotta természetes szokásából s a hitvány parány lángra gyuladott s elégett, hogy ismét megszűnjön egyéniség, egyed, önálló lény lenni s folytassa az eredendő állapotot, a mozdulatlan tömény életet. Megbizonyosodni a valóságról nem tudtam, de minél többet törtem azon a fejemet, hogy az igazságot eltaláljam, annál ! inkább megerősödött bennem az a tudat, i hogy a természetes állapot nem az a tüzelés, rajzás, tülekedés, amit életnek neveznek, hanem az, araikor hidegek vagyunk és merevek, amikor kiegészitő részei leszünk a nagy makrokozmosznak, amikor ismét szerves egésszé válunk azzal az égi testtel, amelyre dezignálva vagyunk s amelynek csupán elszakadott, meggyuladt, kilökött parányai voltunk addig, amig a magunk arasznyi terében játszottuk a meteort. Attól a perctől kezdve, hogy ez a meggyőződés megérett bennem, mosolyogtam az emberi gyai landóságokon s éreztem, hogy megtisztultam minden előítélettől s jó ember vagyok. Akkor alapítottam meg tulajdonképpen a tizenhetes cellát. Egy börtönszobát, amely közvetlenül az én lakásomon, jobban mondva a hálószobám mellett volt s amelynek falába egy kémlelő lyukat vágattam s onnan figyeltem meg az elitéltet, akinek a lelkére kíváncsi voltam. A tizenhetes cella! A sokat irigyelt, annyiszor fölhánytorgatott, olyan végzetessé vált tizenhetes cella, ez volt az én lelkem minden üdülése s ez volt az én filozófiám, az egyetlen igaz, emberséges, humánus filozófia melegágya. Az első lakója Ember György volt, Müveit, nagytndásu, erös intelligenciájú férfi, jogtudor, bölcs, világra szóló elme, — tiz évet kapott, mert megölte a feleségét. Szép, barna szakállú férfi volt, amikor ide került hozzám, a tizenhetesbe. Inkább szomorú volt, mint kétségbeesett s inkább stoikusan nyugodt, mint fásultan közönyös. Tudtam, hogy nem közönséges gyilkos és érdekelt, mert egy hűséges, szép, fiatal asszonyt ölt meg, a saját feleségét, akit imádott s aki imádta őt. Kíváncsi voltam, mint viselkedik, ha egyedül van, s megengedtem, hogy a cellájában addig égjen a világosság, amig ő "la. Eleinte egyáltalán nem élt ezzel a kedvezménnyel. Amikor este a cellájába visszakerült, eloltotta a lámpáját, végigfeküdt a szalmazsákján s alig mozdult. Így tartott ez vagy két hónapig, akkor egy napon, a séta idő alatt megszólított: — Igazgató ur 1 Szabad nekem estére olvasmányt kérnem ? — Szabad. Majd este szerzek magának valami olvasmányt. Damasztáruban, valódi rumburgi vásznakban és egyébb kefengye czikkekben IÉX-HT KRAUSZ JÓZSEF M. FIA ós TÁRSA divatáraházában.