Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-02-05 / 6. szám

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : mm wm.K'wm HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban ós NOBEL A rí (VI I N könyvkereskedésében. Városunk nagy hibája. Tagadhatatlanul tény az, hogy városunk utóbbi években nagyon sokat haladt és fejlődött, de az is igaz, hogy ez a fejlődés nem rendszeres és ezt a hátrányt városunk polgárságának nagymérvű közönyének kell betudnunk. Erös belső forrásban, a multak sok mulasztását pótolni, igyekszik mohón helyrehozni az elöljáróság élén a fáradhatatlan polgármesterrel és ezt mindenki csak legnagyobb méltán* lássál hálálhatja meg, de ha közelebbről tekintjük a dolgokat és a külső rohamos fejlődéstől elkábítani magunkat nem hagyjuk, akkor az árnyoldalok erősen mutatkoznak. Ahol igazán sok a heverő töke, melyet a közönség egyébb foglalkoztatás hiányában kénytelen kamato. zásra bankokba helyezni el, ott a kö zönség merész s hogy a pénzintézetek által nyújtott minimális kamatozásnál • < ' b hasznot lásson tőkéje után, bátran, sőt vakmerően vesz részt oly vállalatokban, melyek hasznot. nagyobb nyereséget Ígérnek, r 6 átvivő, Is, habár e kecsegtető nyereség kockázattal jár s nem alap szik megdönthetlen kiszámításokban Az ily városokban természetes, hogy virágzik az ipar, kereskedelem és a vállalkozás minden faja. A pénzerővel rendelkező részvénytár iságok, melyek a legmerészebb gyári és közlekedési vállalatok létesítési céljából alakulnak, hihetetlen gyorsasággal és könnyűséggel jönnek létre oly városokban, hol az alapításokban részt vesz a hivatásos pénzembereken kívül a közönség is, mély kisebb nagyobb tökéjének alakuló vállalatokban kénytelen elhelyezést keresni. Ámde mindez Pápa városában másuép van. Nálunk nincs kis-tőkepénzes közönség. Akinek pénze van, az vagy maga bocsátkozik valamely üzletbe, vagy ingatlant szerez. Vállalatokba TÁRCZA. ópeg SQS fiaíáta Mintha nem is az ő fia volna — gondolta Mária, egykedvűen nézve végig az ő férjét. Hol van az az őserő ? Az a törhetetlen büszkeség ? A soha meg nem alkuvó, semmi előtt meg nem hajló jellem? Az még a haláltusában is nagy, ez még az életteljében is törpe. A férfi mit sem tudott ezekről a gondolatokról, sokkal korlátoltabb volt, semhogy tökéletesnek ne hitte volna magát. Tisztelte ugyan az apját, akinek most a halálos ágyához utaztak, de szentül meg volt győződve a maga felsőbbségéröl. Az öreg egy régi módi vasember — szokta mendani azzal az affektált, látszólagos tisztelettel, melyben kegyes elnézés rejlett. Mintha csak azt mondta volna : mindenki nek vannak gyöngéi, talán nekem is, néz" tük el hát a másokét. Vasember; igen, egy" öreg sas. Hanyagul végigdőlt az elsőosztályu ^ocsi barna pamlagán. Első tekintetre meglátszott rajta a dzentii. Keze eglehetősen nagy volt, ezt nem n mutoj tta, de annál jobban elői 'be i„ita a lál mely keskeny. finom formájával szinte ]j„;es kicsiségével a legfőbb büs/:esége volt. Ezenkívül vadászott, l ^elt 'versenyekről, em legetett néhány mágná_ családot és mindenek fölött jóizüen evett. Ezek nemcsak fő, hanem talán egyedüli tulajdonságai voltak. Azt hitte, hogy ezeken kivül nincs is semmi a világon. Gyakran csodálkozott a feleségén, hogy oly sokáig képes egy helyben ülni s elmerülni szótlanul gondolataiban. Vájjon mire gondolhat, kérdezte ilyenkor magában, de nem törődött vele. Nem is képzelte, hogy vannak gondolatok, melyek neki nem juthatnak eszébe, mert meghaladják az ő nagyon egyszerű szellemi képességét. Hirtelen felugrott. Ez borzasztó kiáltott ingerülten. Ezen a nyomorult vonaton nincs egy valamire való vendéglő sem. Az ember éhen halhat. Ránézett a feleségére, hogy osztozik-e a véleményében, de annak tekintete künn kalandozott a homokos puszták végnélküli sivatagán. Ő sem evett reggel óta s az izgatottság miatt akkor is keveset, de eszébe sem jutott az éhség. Folyton az apósára pénzünket befektetni ma még úgyszólván ismeretlen üzlet nálunk, minélfogva a részvényekre alapított vállalatok közül egyedül a takarékpénztárak papírjait vásárolja meg a közönség. Mostanában Pápán nagyon sokat beszélnek szálloda építésről, Kossuth Lajos-utca nyitásról, uj postaépületről, csatornázásról, de erről csak beszélnek és mint a jővő reményét emlegetik. A közönség nem tesz semmit, nem érdeklődik, hogy létesüljön, szóval nálunk nincs vállalkozási szellem. Hanem azért követeli, hogy létesüljön mielőbb, mert a vállalat indirekt hasznát reményli élvezhetni. Városunk nagy közönsége folyton panaszkodik, hogy nincs ipara, nincs kereskedelme, mindenkit hibáztat e miatt, csak azt nem látja be, hogy önönmaga a hibás. A maga sorsa intézésére s jövője elkészítésére mit sem tud tenni. Várja a sült galambot, hogy a szájába repüljön. gondolt, az öreg sasra, ki már talán azóta el is végezte utolsó földi harcát. — Meg kellett volna várni a gyorsvonatot ; azon legalább van konyha s útközben is ehettünk volna. Mária sóhajtott. Meg kellett volna várni! Még várni. 0 a perceket is számította, repülni szeretett volna. De nem szólt, minek ? A férfi újra leült, végig simította vasalt nadrágját s megpödörte bajuszát. — Kellemetlen ez az egész sietség — mondá. Ne adja az Isten, de ha már halva talajuk a papát, igazán nem tudom, mit csinálunk. Hogy is lehet valaki ilyen, eltitkolja a betegségét, hogy az ember ne is tudjon elkészülni. Karácsonykor kérdeztem, hogy van ? Összeszorította a száját és azt mondta, hogy jól. Pedig a komornyik már akkor megsúgta, hogy nagyon beteg, de én nem hittem. Fogadok, most sem tudósítottak volna, de az orvosnak volt annyi esze. Most hiába rendelek gyászruhát, akár táviratilag is, nem jön meg addig. Várt egy pillanatig, hogy a felesége kifejezhesse véleményét, vájjon megjöhet-e a temetésig a gyászruha, de az rásemhalgatott. Őt nem az bántotta, hogy nem volt Ak Öd jó kávét inni? Akkor vegyen csakis Kapható Pápán minden jobb fűszer üzletben. Ára kgr.-ként 4 korona. amatos" liki