Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-10-15 / 42. szám

ket éber figyelemmel kiséri, meg van győződve s elismeri ezen vármegyei gyámság káros következményeit. Élénk emlékünkben van, hogy mily nagy lelkesedéssel és egyhangú helyesléssel fogadtatott a tavalyi decemberi közgyűlés alkalmával azon kijelentés, hogy városunknak törvényhatósági joggal való felruházása tanulmány tárgyává tétetik és utasitatott a városi tanács, hogy ez érdemben javaslatot készítsen és annak napirendre való kitűzéséről gondoskodjon. Régi baj felelevenítését és egyben megvalósításit célozzák ezzel, nem is egyszer tettük szóvá ezen tűrhetetlen állapotot, bele is nyugodtunk már azon reménybe, hogy közigazgatásunk reformjával majdnem orvoslást nyerünk, de mindannyiszor midőn közügyeink rovására ujabb és ujabb gátot látunk a vármegyei gyámság miatt, feléled az eszme arra, hogy városunknak törvényhatósági jogot szerezzünk. Évek óta halljuk hangoztatni ezt az eszmét, de mindannyiszor csak szalmaláng volt a lelkesedés, most azonban már tűrhetetlenné kezd válni a helyzet és nincs okunk kétkedni, hogy a városi tanács megbízatásának rövid időn belül eleget fog tenni ós hogy régi vágyunk elérésére minden lehetőt el fognak követni az intéző körök ezen üdvös eszme megvalósítására. Vármegyei közgyűlés, — 1905. ektóber 9. — Vármegyénk törvényhatósági bizottsága Koller Sándor alispán elnöklete alatt, hétfőn és a következő napokon tartotta meg őszi rendes közgyűlését. A közgyűlésnek érdekes tárgyai voltak : alispánnak hazafias megnyitó beszéde és dr. Óváry Ferenc és társai megyebizottsági tagoknak két rendbeli indítványára, általános helyeslés közt, egyhangúlag hozott ujabbi, alkotmányvédő határozatok. Hosszabb vitát az általános titkos és községenként való választási jog mellett való állásfoglalás és a gazdasági szegődi ményes csalédlakásokról alkotandó sza : bályrendeletnek tárgyalása idézett elő. A közgyűlés lefolyását adjuk a a következőkben : Koller Sándor alispán üdvözölve a megjelenteket a közgyűlést egy hazafias beszéddel nyitotta meg. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után bejelenti alispán, hogy 1. a számonkéröszéket megtartotta, különös intézkedésre szükség nincs, 2. mult hónapban a vármegye községei közül 87-ben befolyt 51 ezer korona állami adó, mely pénzintézeteknél helyeztetett el, 3. dr, Őváry Ferenc es társai biz. tagok két indítványt adtak le, melyek napirendre tüzendők, 4. dr. Antal Géza külföldre utazása miatt lemondott a megyei alapok vizsgálatára kiküldött bizottsági tagságáról, helye betöltendő és végül 5. Pápa városának a Kossuth-utca megnyitása tárgyában hozott határozata ellen beadott felebbezés a folytatólagos tárgysorozatból kimaradt, abba pótlólag felvétetik. Tudomásul , vették a bejelentéseket azzal, hogy az Ováry-féle indítványok az alispáni jelentés után tárgyaltatnak. Napirend előtt Halász Mihály biz, tag két interpellációt intéz az alispánhoz. Egyikét Szokoly Ignác pápai rendőrkapitány, mint tűzoltó főparancsnoknak, a Pápán szept. 11-én történt kis-utcai tűzvész alkalmával Laki István ellen állítólag elkövetett tettlogesége és hivatalos hatalommal való viszszaélés megtorlása iránt. Másikat a pápai Báróchegyi földbirtokosok nevében, a törvényhatósági ut árkának jókarba helyezése tárgyában, hogy az utároknak vize a szántóföldekre ki ne folylyon. Alispán válaszában kijelenti, hogy egyik indítvány sem ^tartozik a közgyűlés elé. Azokat, mint alispánhoz intézett szóbeli bejelentéseknek tekinti, a kérdéses ügyekben vizsgálatot indit és a saját j hatáskörében intézkedni fog a kifejlendőÉhöz képest. — A közgyűlés és interpelláló a választ tudomásul vette. Ezután az alispáni jelentést dr. Véghely Kálmán íőjegyző felolvasván, azt a törvényhatóság tudomásul vette. Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő a politikai helyzetre vonatkozólag két rendbeli indítványt terjesztett elő, melyek soron kiviül tárgyaltattak. Az első indítványban dr. Óvári és társai annak kimondását kérik, hogy a vármegye közönsége a szeptember 23-iki királyi kihallgatáson történt események felett fejezze ki hazafias felhárodását, Ítélje el a Fehérváry kormányt tagjainak s a vele szövetkezett nemzetközi szocialistáknak, úgyszintén az uralkodó lelkiismeretlen tanácsadóinak eljárását, mondja ki, hogy a koalíció vezéreit teljes bizalmáról és ragaszkodásáról biztosítja, a nemzet érdekében teljesített hazafias működésüket helyesli és őket a királyához intézett feliratukban kifejtett programmjuknak keresztülvitelére s azáltal az országnak súlyos helyzetéből való kivezérlésére irányuló működésükben tőle telhetőleg minden erejével támogatja. nz indítvány egyhangúlag elfogatatott. A második indítvány annak kimondását kéri, hogy válasszon a vármegye egy alkotmányvédő bizottságot. Ennék megokolására dr Ováry felszólalt és előadta, hogy a kormány előreláthatólag rövid idő multán erőszakhoz fordul s egyes tisztviselőket, kik a törvény szerint járnak el, felfüggesztett. Minthogy ily esetben gyors intézkedés szük„Ma két éve. Lásd, te kis feledékeny asszonyka, ugy-e nem is jutott az eszedbe, ha ma a házasságunk évfordulója." S mielőtt az asszony felelhetett volna, hevesen megcsókolta. „Igazán, ma két esztendeje ? No Iám drága uracskám, mégse felejtettem el, csak nem tettem még róla említést." Kivett a szekrényből egy maga készítette, gyönyörű himzésü férfi reggeli köntöst és boldog mosoly kíséretében rávetette a férjére, a ki még boldogabban magához szorította feleségét és szerelemittasan suttogá : „Köszönöm, édesem!" Azután kis családjától szívélyesen elbúcsúzva elment a hivatalába. Már az utcán volt és még mindig integetett a nejének, a ki az ablak előtt állt és karján tartotta a kis leánykát. Amikor már nem láthatta férjét, kissé ledőlt a pamlagra, Ellykét meg a földre tette. Kezébe vette az újságot, hogy olvas son. De mégse olvashatott. Valami különös érzés zavarta boldogsága harmóniáját, Felült és tévetegen tekintet maga körül. Egyszerre csak megakadt tekintete a falon függő képen. Első férjét ábrázolta életnagyságban. Gyönyörű festői remekmű volt, s inkább azért tartották meg, semmint kegyeletből. Hatalmas, nagy kép, a szeba tetejétől szinte a padlóig ért, kerete nehéz öntött rézből való. Klára asszony szemét rámeresztette a képre és szive hevesen lüktetett. Fejébe tódult a vér, s agyába megvillant egy másik kép. A halottas szoba. Az ágyban egy halállal vivodó férfiú. Klára maga az ágy szélén ül, keze a férfi kezében. Szinte hallja a haldokló elgyöngülő hangját. Hallja a maga esküjét, melylyel megfogadja, hogy kerülni fogja a rivallis férfiút. Azután látjahallja, mint hanyatlik az elszenderülő a feje párnájára, mint hörög, sóhajt utolsót. Az asszony kinzottan, kimerülten roskad a pamlagra, a lelki fáradalom megviselte, s előbbi éber álmodozásából nyugtalan álomba merül. Ezalatt Ellyke, mitse törődve édes anyja lelki martiromságával, vidáman csoszog a szobában. Hol erre, hol arra viszi nem annyira a saját akarata, mint inkább a véletlen, melynek gyenge erejénél fogva alá kell magát vetnie. Elér a nagy kép elé is. Játszadozik a ráma aljával, gyermeki örömmel ráncigálja — a kép megmozdul hatalmas robbajjal rászakad a kis lánykára. Anyja menten felriad álmából. Elrémülve hallja a szive kincsét, egyetlen drága gyermekét nyöszörögni a reábukott kép alól. Odarohan, de a nehéz képet nem tudja róla elvonszolni. Mikor végre mégis sikerül, már akkor a gyermek rég elköltözött ahhoz, a ki esküjét vette boldogtalan anyjának. A nehéz keret agyonzúzta a kis szerencsétlen gyermeket. A mikor a mitsem sejtő férj hazatér a hivatalából, halottas szobába lép, ahol egy őrjöngő, megzavarodott elméjű asszony, az imádott feleség fogadja, ki szüntelenül ismétli: „Ez az ő műve, ő ölte meg!" pofon — ^átnrosáv-al. A járásbíróság előtt Neboehánt Taksony panaszlott előadja a következőket: — Valahányszor Pontyosi ur kifogásolja nekem a legszebb búzát, égre-földre esküdözöm, hogy nem adok el neki egy szemet sem, — s mindenkor, ha mégint eladásra kerül a dolog, újból megkapja a búzámat. Mindig tiz fillérrel többet igér, mint Kakasfi. S miért ad jam Kakasfinak, ha Pontyosi többet kínál ? A szép szemé kedveért ? Mivel a feje búbján vörös taraja van, a haja tudnillik, a mely felduzzadj ha hallja, hogy Pontyosi ismét elkapott előtte egy jó falatot ? J Meggy ülik a bajom velük.! Alighogy egy kocsirakomány búzát kapok, mindjárt nálam vannak és a nyakamra tapadnak. Pontyosi megfogja a legfelsőbb kabátgombomat, Kakasfi a karomat. És altán el nem bocsátanak, mig el nem adtam a búzámat. Jó még, hogy gyűlölik egymást. Legalább nem jönnek el mindketten egyszerre. Pontyosi meglesi, mig Kakasfi tlrepült az irodámból, Kakasfi meg órahos$2at lebzsel künn, mig Pontyosi elúszik. jdgyik szidja a másikat előttem — természetesen kölcsönös távollétben — és tolvajnak, rablónak nevezik egymást. Ha megvették a búzát, nyugalmam van a szállítási terminusig. Ha csökennek az árak, nem küldenek zsákot, bármennyire is nógassam őket. Ha végre vasúti kocsiban van az áru és három állomással tovább