Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-10-15 / 42. szám

sége foroghat íennt, a havonta tartott gyűlések elkésnének az intézkedéssel, azért helyes, ha egy-egy bizottság, mely az alkotmányhoz és törvényhez hű tisztviselőket azonnal támogatásában részesiti. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadja és egy 40 tagú alkotmányvédő bizottságot választ, melynek hivatása lesz a kormány esetleges törvényellenes rendeleteivel szemben az előzetes intézkedéseket megtenni és a havonta megtartandó közgyűlésnek javaslatot tenni, egyben meghizza az alispánt a bizottság egybehívására. A napirend során elfogadták a vármegye 1906. évi közúti költségvetését; a 92000 korona hiányt az államsegély fogja fedezni. Elfogadták a vármegye közigazgatási-, árva- és gyámhatósági költségvetését. A 3 százalékos székházépítési és vasúti pótadót névszerinti szavazással szavazták meg. Végül névszerinti szavazással szavazták meg Kányái József és Körmendy Béla szolgabirók személyi pótlékát. Ezután Halász Mihály indítványa tárgyaltatott az általánns, titkos és községenként való választói jog megadása tárgyában. Az állandó választmány erre vonatkozólag javaslatát dr. Véghelyi főjegyző a politikai viszonyoknak s a közérzületnek megfelelő indokolással terjeszti elő. Lényege az, hogy a választói jog széleskörű kiterjesztése a vármegyének régi óhaja és programmja, a kérdés napirenden van, a megoldandó feladatok közé van felvéve, azért tehát felírni e tárgyban fölösleges. Dr. Óváry Ferenc kiemeli, hogy a választói jog kiterjesztése s ebben a munkásosztálynak is figyelembevétele közóhajt képez. Halász Mihály szólalt most fel. szavait — melyekben a testvérharcot emlegette fel — zajos és a szociáldemokraták eljárását megbélyegző közbekiáltások szakították félbe. Dr. Kemény Pál éles szavakban Ítélte el a szociáldemokraták mostani viselkedését. Jöjjön be az alkotmány sáncaiba minél több jó magyar ember, de nemzetközi, felbérelt alakok ne jöjjenek. Veszprémvármegye közönsége küzdeni fog a népjogokért. ha a küzdelem ideje eljő. Dr. Kemény és dr. Óváry felszólalásai zugó helyesléseket váltottak ki a közgyűlésből . . . Miután még Halász Mihály élt zárószó jogával s jelentette ki, hogy ö különb hazafi, mint dr. Kemény, amiért alispáni megrovásban részesült, a törvényhatóság az előadói indítványt eyyhangulag elfogadta. A tárgysor legtöbb pontját minden vita nélkül intézték el. Vitát csupán a gazdasági szegődményes cselédlakásokról alkotott szabályrendelet idézett elő. A szabályzat a szegődményes cselédek számára rendes lakásokat kontemplál, melyeket a cselédtartó földbirtokos öt éven belül tartozik felépíttetni. Dr. Csomasz Béla az öt év helyet tíz évet javasol, mert különben a középbirtokosságot érzékenyen sújtja a szabályzat. Ihász Lajos az egész lakás-kérdést kényes ügynek tartja, melyet további tanulmány tárgyává kell tenni oly szempontból főleg, hogy á gazdák között) bizonyos kategóriák állapitassanak meg s e kategóriáknak megfelelőleg köteleztessenek a cselédlakásoknak fokozatosan való felépítésére. Dr. Óváry Ferenc ecseteli a cselédlakások körüli eddigi mizériákat, amikor négy család lakott egy kis szobában. Rainpreeht Antal a cselédek egészsége és erkölcse érdekében tartja fontosnak e szabályzat minél előbbi életbeléptetését. A kérdést szavazással döntöttékel. 15-en szavaztak dr. Csomasz indítványa mellett, 12-en ellene s igy a szabályzat végrehajtására a cselédtartó földbirtokosoknak 10 esztendő adatott. Városunkat érdeklő három fellebezési ügy: a Kossuth Lajos-utca meghosszabitása, a Weltner ház építési ügye és dr. Löwy Lászlónak a női kórház fellebezési ügyében lett hatarozat hozva. „A vármegye közönsége Pápa r. t. város képviselőtestületének Weltner Manó fellebezésének hozott véghatározatát megsemmisíti s a beterjesztett ügyiratokat Weltner Manó pápai lakosnek a városi tanács 4829/ 905. sz. a. hozott határozata ellen irányuló felebbezésének illetékes elbírálása végett a vármegye közigazgatási bizottságához átteszi. Indokok : Pápa r. t. városnak a m. kir. belügyminiszter által 105.486/904. sz. a. jóváhagyott s ez idő szerint érvényben levő építkezési szabályrendelete 91. §-a szerint tisztán építkezési ügyekben I. fokban a városi tanács, II. fokban a közigazgatási bizottság, III. fokban pedig a m. kir. belügyminiszter van hivatva határozni. A város képviselőtestülete ennélfogva e tisztán építkezési s kizárólag és kifejezetten csakis ezen szempontból tárgyalt ügyben határozni illetékességgel nem birván, annak fentjelzett véghatározatát a hivatkozott jogerős városi szabályrendelet értelmében meg kellett semmisíteni. Weltner Manó érintett fellebbezését pedig további elbírálás céljából illetékes másodfokú hatóságához, a vármegye közigazgatási bizottságához kellett átteni." „A vármegye közönsége Pápa r. tan. város képviselőtestületének a Kossuth Lajos utca meghosszabitása tárgyában hozott határozatát megsemmisíti s felhívja a város képviselőtestületét, hogy az ügyet az 1886. évi XXII. t.-c. 110. és 112. §-ai értelmében ujabban 30 nappal előre, az e tárgyban felmerülő kérdések tüzetes megjelölésével szabályszerűen meghirdetett közgyűlésben tárgyalván, hozzon azokban a fent hivatkozott törvénynek megfelelően ujabb határozatot. Már most figyelmezteti a vármegye közönsége a város képviselőtestületét, hogy a kérdés tárgyalásánál a szándékolt vételi és a későbbi eladási ügyletekből kifolyólag — költséges perek megakadályozása céljá1 ból — a szomszédos háztulajdonosok esetleg érdekvédelmeire s támasztható jogigényeire is terjeszkedjék ki. Indokok : Megsemmisítendő volt a határozat, mivel' az, hogy az utcanyitáshoz szükséges terület, illetve épületek a szegényalap pénzéből s annak javára céloztattak megvétetni, erre vonatkozó előleges határozat nélkül, csupán az 1905. február 24-én, tehát 10 nappal a közgyűlési véghatározat meghozatala előtt kibocsátott közgyűlési meghívóban szerepelt, miután pedig a városi szegényalap, mint a város törzsvagyonanak tekintendő s miután a tervezett vétel ezen vagyonrésznek lényeges átalakítását képezné, a határozat hozatalánál a város képviselőtestületének az 1886. évi XXII. t.-c. 110., illetve 112. §-aiban előirt formákhoz kellett volna alkalmazkodnia." Végül alaki okokból megsemmisítették a városi nőikörház felepitésének mellőzesét kimondó határozatot. A közgyűlés kedden délután nyert befejezést. Színészet Pápán Színtársulatunk két heti itt időzése alatt azt a tapasztalatot nyerhette, hogy köát kell venniök, ugy azzal a kifogással, hogy nem felel meg a mintának, megtagadják az átvételt. Folytonos bajlódás van velők. Sokáig kétségben voltam aziránt, kire ruházzam, mint gondos házigazda, a rablóvezér állását, ha abba a helyzetbe jutnék, hogy rablóbandát kellene szerveznem. Most már tudom, hogy Pontyosit illeti meg ez a díszes állás. Ő nagyobb rabló ! S miért? Szeptember 1-én Gubancz állomásra kellett szállítanom : Pontyosinak egy kocsirakomány búzát, Kakasfinak egy kocsirakomány zabot. Természetesen magam is oda fogok utazni, gondoltam. Szerencsétlenségre a vasúti raktárnok elcserélte a zsákokat — vagy a neveket, vagy valami mást, szóval, a zab helyett, hogy Kakasfi címére ment volna, Pontyosinak lett küldve. Délután Kakasfi megkapja a vasúti értesitést: „gabona babházáról" és természetesen azt hiszi, hogy a búzája érkezett meg. Szeretett felesége karjaiból elrohan a pályaudvarhoz „kifogást emelni." Mert kiszámította, hogy én ott várni fogok. Megjön, nem talál engem, s egyenesen a „bádog-szarvasmarhá"-hoz fut, melyet mások az „arany-ökör"-nek címeznek, s találkozik velem. — Nos, mi baj már megint? rivallok reá. — Nebochánt ur, ne legyek száz esztendős . . . — Nem, ne is legyen! — Ne legyek száz esztendős, ha az a búza, melyet küldött, nem dohos. — Végigmérem a fickót, s nem tudom: elpáholyjam-e vagy kinevessem ? Mert hiszen a búzája még meg se érkezett, csak a Kakasfi zabja, a mely tévesen Pont.yosi zsákjába lett töltve és hozzá címezve. — A buza tehát dohos? — Igen, Nebochánt ur ! — Jól van, Pontyosi ur. Ezt ön mondja, fín meg azt mondom, hogy ön a búzát még egyáltalán meg se érkezett. — De, Nebochánt ur ! — kiált fel majdnem sértedőtten, — hiszen egyenesen a vasúti állomásról jövök. — Jól van, Pontyosi ur. Az urak itt tanuk lesznek, — az asztaltársasághoz fordultam — fogadásunkra nézve: Ha ön látta a búzát, ugy adhat nekem egy pofont, ha azonban nem látta, ugy ön kap egyet tőlem és nem szabad kifogást emelnie. Mint! hogy azonban én nem hagyom magamat öntől megpofozni, ugy fizetek önnek, ha ön I látta a búzát kétszáz koronát. Elfogadja ? — Elfogadom — természetesen ! kiált fel a többiek helyeslése közben Pontyosi, 1 ki meg akarta nyerni a biztosnak látszó ; kétszáz koronát. Könnyen ráállt az alkura, hiszen zsebében volt a fuvarlevél és saját szemével látta a zsákjait. Elfogadta tehát a fogadást hozzátéve még: A buza dohos ! A raktár rámpáján, épp az ablak alatt, kapta meg középaurópai időszámítás szerint 1905. szeptember 1-én 1 óra 17 perckor délután a vasúti személyzet és az egész asztaltársaság szeme láttára világtörténei mű nevezetességű pofonját. Fájdalom, fájdalom — annyira benn voltam a lendületben, magyarul „svungban", hogy a nevezetes pofon párja is kisiklott kezemből. Minthogy ezt a vallomást a panaszos se vette tagadásba, minthogy továbbá panaszának tárgyát csak az eredeti pofon párja képezte, a biró következő Íteletet hozott : — Nebochánt Taksony elmarasztaltatik, különbeni végrehajtás terhe mellett, harmincz korona bírság fizetésére. Indokok : a panasz tárgyát képező második pofon a felek közt történt megegyezésen kívülállónak tekintendő, amit panaszlott sem vett tagadásba, miért is az emiitett pénzbírság fizetésére kellett elitélni. — Nem is olyan sok! — kiáltott fel Nebochánt, hiszen én kétszáz koronára becsültem egy pofont. Különben is elő voltam készülve, hogy Pontyosi ez esetben is kifogást fog emelni, mint mindennél, a mit eddig neki szállítottam. Csakhogy ez a szállítás gyorsabban lett nála lebonyolítva, mint minden más.