Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-10-15 / 42. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ HIRDETESEK es NY1LTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ARíVIIN könyvkereskedésében. üjra a vármegyei gyámság, Nem megszólalási viszketegségségből, hanem közügyeink iránti ügyszeretetéből kifolyólag kénytelenek vagyunk a már annyira hangoztatott vármegyei gyámság káros következményeit újólag felszínre hozni. Igenis kötelességünk ezt szóvá tenni. A szomorú tapasztalatok, melyek a legutóbbi vármegyei közgyűlésen városunk rovására észlelhetők voltak, teszik kötelességünkké hogy ez érdemben újra felszólaljunk és fel fogunk szólalni mt ti dák kor, amidőn közügyeink rovására ujabb és ujabb gátot látunk ezen vármegyei gyám síig miatt. Városunk haladását célzó üdvös tervet vélt megvalósítani városunk képviselőtestülete, amidőn a Kossuth Lajos-utca meghosszabbítását határozta el és a vármegye egyszerűen sutba vágja a határozatot és visszaküldi a határozatot azzal, hogy ezen kérdés, melyet mi annyi fáradtsággal és küzdelemmel létre tudtunk hozni, újra napirendre tűzessék és ujabb határozat hozassék. Nagy reményt fűztünk ezen kérdés megvalósításával és a vármegyei gyámság folytán kénytelenek vagyunk ezen ügyet újra a közgyűlés napirendjére kitűzni, jóllehet tudtunkkal a vármegye, ha ezen kérdést alaposan tanulmányozta volna, ugy nem a határozat végleges megsemitését, hanem legrosszabb esetben annak anyagi részének megváltoztatására utasíthatta volna képviselőtestületünket. De máskülönben is eltekintve ezen aktuális és városunk érdekét nagyon is érintő kérdést még számtalan esetet tudunk .elsorolni, mely a vármegyei gyámság következtében kerékkötője volt városunk haladásának és fejlődésének és ha nem is dűltek dugába a tervek és üdvös eszmék, de meglasitotta és megnehezítette az eljárást ezen gyámság, amit csakis közügyeink rovására emiithetünk fel. Nagyon jól tudjuk, hogy közügyeink elintézésénél az előirt formaságokat mellőznünk nem lehet. De ezen formalitásokhoz való merev, túlságos ragaszkodás nemhogy előmozdítaná, de hátráltatja a közügyet. Sajnos, utóbbi időben ezen vármegyei gyámság miatt városunk közügye sok anyagi áldozatokat követelt. De nemcsak anyagi kárunkat okozta, hanem ezáltal közügyeink elintézése csigalépésekkel halad előre s nem ritkán a legsürgősebb ügyek elé is, a formaságok vetnek ujabb és ujabb gátot. Megesik, hogy mig egyrészről a városi hatóság erélylyel sürgeti bizonyos ügyek rendbehozását és jóváhagyását, másrészről a megyei hatóság a formaságokhoz merev, görcsös ragaszkodás és esetleg lassúság ugy mondjuk közönye által ujabb és ujabb akadályokat gördit a már aktuálissá vált közügyeink elé. Hogy mindez valóság

; arról azt hisszük városunk minden egyes polgára, ki közügyeinTÁRCZA. Atok. Szegény asszony ! Égete az a levél a lelkét és sokszor átgondolta a két esztendő óta történteket. Szerették egymást, Azt hitték, ugy lesz mindig. De a leányt szülei máshoz erőszakolták. Az ifjú kiállott párbajra a fiatal férjjel. Azt hitte, megöli, s akkor övé lesz az imádott leány. Nem ugy történt, — a férj sértétlen maradt, az ifjú kapott egy jelentéktelen sebet ahhoz a másikhoz, a retteneteshez, a szinte elviselhetlenhez, mely marta — a szivét. A házas életük mindazonáltal nem volt hosszú. Amit az ifjú karja nem tudott, elintézte azt a végzet. Rövid együttlét után a fiatal férjet elragadta neje mellől a halál. S minél jobban perzselte a lelkét az a levél, annál határozottaban tökélte eJ, hogy nem szabad a régi viszonyt felújítani. De nem lett volna asszony, ha nem akart volna játszani a tűzzel. Addig-addig játszott, mig elégette a szivét. Ismét elolvasta a levelet: „Most, mikor már az az ember meghalt és nem akadályozhatja meg szerelmünket, most még rútabb játékot üz velem. Egy bizonyára érvénytelen esküre hivatkozva, melyet lázban, öntudatlanul rebesgetett a haldokló fülébe, kiszegezz az országútra, hogy kacagjanak rajtam az emberek, hogy kigúnyoljanak! Miért ? ! Csak azért, mert egy ördögi lelkületű szép asszony szeszélye igy akarják ! Legyen irgalommal, ne űzzön gúnyt legszentebb érzelmeimből, hanem adja ki az utamat, hadd végezhessek undor életemmel!" Háború kelt a lelkében. Meg kellett esküdnie, hogy nem fogja többé ismerni ezt a férfiút, De a mikor érzelmének minden szálával oda volt kapcsolva hozzá ? Amikor éjjel-nappal folyton együtt van vele, ha azóta, — azóta — nem is latta szemével? Mit tegyen ? Az Íróasztalon levélpapiros, ténta, toll. Hogy csábítgatják. Bizsereg ujjában a vér. — Eh! Nem állhat ellent, irnia kell, hadd tegyen legalább pillanatnyi nyugta felkorbácsolt, kínzott lelkületének. Hogyan peregnek a sorok, mily lázas, ideges futamban szalad végig a keze a kis levélpapiroson. Igy ni! Most csak gyorsan elküldi még ! Ah, mi bolgog érzés! Leszakadt a rablánc és szabadon lélegezhet fel ismét, oly sok idő után. * Megint elmúlt vagy két esztendő. Bánky Klára most már felesége Zombory Ferinek. Egyek voltak testben-lélekben. Nem zavarta semmisem a boldogságukat. A férfi ugy szerette a feleségét, mint még akkor, régen, — ha lehetne, még jobban. Az asszony még igaz szivével, érzésének egész melegével ragaszkodott hozzá. Fogadalmát elfelejtette, csak férjének és alig nyolc hónapos kis lánykájának élt. Bánky a hivatalos órák után sietve rohant haza, hogy gyermekével eljátszhasson. Boldog volt. Odahaza lehetett gyermekével, nejével. Olyankor ugy eljátszadoztak hárman, mintha apa-anya szintén a kis Ellyke korát élnék. Rügyeztek a fák, a természet megifjuhodott. Ellyke kikerült a bölcsőből. Tipe> gett-tepogott, s kezdett már csacsogni Klára asszony és férje nagy örömére. A férj egyik karján a kis Ellykét tartotta, a másikkal gyengéden átölelte bájos felesége derekát. Majd igy szólt; Kész férfi öltönyök, iskolai és gyermek ruhák, ulsterek igen olcsó árban szerezhető be A X FÉRFI SZABÓ-üzletlDen. Bencések átellenében. Megrendeléseket igen előnyös árban teljesítek. Bencések átellenében