Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-09-24 / 39. szám

0 Y V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONCS ^ KIAjűo : MftliATUiK <*Y&S. HIRDETESEK es NYILTTEREk felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Aszfaltmakadámunk javítása. Nagy pénzáldozatok árán városunk aszfalt-kocsiutat létesített, melyeknek gondozását és fenntartását házilag saját kezelésében tartja fenn. Nem mondjuk, hogy városunk ez érdemben nem gondozza eléggé ezen kocsintat és évenként ahol szükségessé válik annak javítását elrendeli, de azt is tapasztaljuk, hogy ezen házi kezelés nem szakszerüleg kezeltetik és ez okozója annak, hogy aszfaltkocsiutunknál évről-évre több és több kiadások merülnek fel és jóllehet ezen kiadások megtétettnek, kccsiutunk még sem felel meg ezen kiadások arányához. A magyar aszfalt-részvénytársaság, amely ezen kicsiutat építette, nem tudjuk kinek az iniciativájára ép ez érdemben egy beadványt adott a városi tanácshoz, melyet aktuálitásánál fogva közöljük egész terjedelmében a következőkben : „Az általunk 1895. és 1899-ik években Pápa város területén végzett aszfaltkocsi-ut munkálatok jótállási ideje 1900 és 1901-ik években lejárván, azóta az aszfaltkocsiutak fentartását a város házilag sajat kezelésében teljesiti. A tapasztalt azt bizonyítja, hogy a mig általános jellegű közmunkálatok, mint pl. kavicsolás, kőburkolás, stb. városi önkezelésben igen jól tel jesithető, addig különleges szakértelmet, készültséget és tapasztalatot igénylő műszaki munkálatok, mint a milyenek közé az aszfaltburkolatok készítése és javítása is tartozik csak ott felelnek meg céljaiknak és az ilyen létesítményekhez fűzött várakozásnak, a hol az ilyeu burkolatok megfelelő szakszerű gondozásban részesülnek. Egyrészt a város közönségének érdeke, másrészt vállalatunk jóhirneve teszi kötelességünkké, miszerint a tekintetes Tanácshoz forduljunk azon tiszteletteljes kérelmünkkel, miszerint a város jól felfogott érdekében az általunk készített és fentemiitett aszfaltkocsiut burkolatok további gondozását és fentartását kölcsönös egyetértéssel létesítendő méltányos egyezmény alapján reánk bízni méltóztassék, annál is inkább, mert ez az egyedüli módja annak, hogy a város megfelelő jó és szép aszfaltkocsiut burkolat felett rendelkezzék. Nagyon sajnálnók, ha Pápa város érdemes közönsége a nagy költséggel létesített aszfaltburkolatokat időnek előtte olyannyira elromlani engedné, hogy azoknak időnek előtte történő teljes megújításáról lenne kénytelen gondoskodni és ha e mellett még ama téves nézetnek tér engedtetnék, mintha az általunk létesített aszfaltkocsiut burkolatok nem volnának elég tartósak és nem felelnének meg a jogos igényeknek. Mi a magunk részéről azon leszünk, hogy a tekintetes Tanácsnak ily irányú határozatát és intézkedé. sét tőlünk telhetőleg megkönnyítsük és a tekintetes Tanács meghívására TÁRCZA. SZERESS. A kis hónnpos-szoba kicsiny ajtaja fölnyílott lassan, tétován. Hát, hazajöttem Laci. S szólva a hosszú, borzasfejü alak, belépett a rég nem látott kis bohém-tanyára. A hid nagy lett a meglepetés. Laci, a festő-gyerek ősziute, igaz örömmel ugrott föl állványa mellől. Az arca ugy sugárzott. •— Bandi, megjött . . . 8 a következő percben már mintha megváltozott volna a kis fészek képe, a nap is olyan világosan, színesen sütött be. Mert eddig réges-rég óta oly fakó, szomorú volt itt minden . . . Idestova már egy éve esz, A mióta Bandi elment. 1 Bandi, az iró-gyerek tavaly ilyen tájban, levetvén szárnyait (nem kibontva), elhagyta Lacit. S Laci mellett a szomorúság maradt társul. Sőt nemcsak ez. A kényszerű lemondás, a kétségbeesés szürkesége is. Mert Bandit a reménytelenség, harcának hiábavalósága űzte. Nem remélte, hogy eléri a célt, sőt elfásult lelke később már nem is látott semmi célt . . . Letette a tollat. S ment el, kenyér után, itthagyván Lacit, hitében megtántoritva. De ő erős maradt, nem eresztette ki kezéből a palettát, az ecsetet. Alkotott, festett tovább, folytonos pörben állva önlelkével. Közben pedig a kis bohémtanya egyre vesztette szinét, szürkült, néma, mogorva lett. Mármár Laci is földhöz akarta csapni az ecsetet. A mikor íme egyszerre betoppan Bandi. Bandi, a régi Bandi. Tele életkedvvel, dolgozni, alkotni vágyva ! Ezt megérzi Laci rögtön, az első percben. A kis fészek is. A napsugár is. Az öreg nagy, foltos állvány, a palesták, a festékek, az ecsetek. Minden, minden . . . ° ^éo-is! A mint Bandi leül a rozoga szeivie, luiitijuvcin bor^.s, nagy tejét, Laci ugy látja, mintha az a sötét, komor arc már nem az lenne, nem az a régi arc. — Bizonnyal a lelke sem az már, — gondolja Laci snézi őt hosszan, gondolkozón. Nem, nem az már Íme szól is, mintha értette volna Laci gondolatát: — Hej Laci, mi lett velem azóta. Tudod, ott fenn, abban a kis szepesi városban. Azok között a régi-régi falak között . . . Visszalopódzott szivembe agyamba, a régi láng. Az a teremtő, alkotó láng. Visszalopódzott, egy leány lopta be. És munkához fogtam. Újra. Nem ugy, mint régen. Máskép, Valami elemi őserővel. A mely a lelkemből, az agyamból forrva tört elő. Hanem a lány . . . Laci pedig türelmetlenül, vágyakozással szól : — A lány . . . Beszélj, beszélj a leányról. Beszélj róla. — Igen. Beszélni fogok. Elmondom minden kis mozdulatát. Sok-sok apró, édes emlék . . , S ha beszélnék róla egy élten át, még akkor is mit se mondtam volna. Most feláll, nyugodtan járkálni kezd. Szinte halkari, irinfcegy önmagának beszél tovább. — Az én szomorú, bolondos lelkemnek párja lenne éppen. Olyan bohó, vidám, ugy cseng a kacagása s olyan jóságos szívű. Érzem, ugy meg tudna vigasztalni, mikor elborulok a szenvedő emberek bufa fölött. Érzem, ő megértene engem. Hisz olyan komoly tud lenni, a mint elhangzott a nevetése. Csudás nagy szeme oly busán tud nézni. jrji Kész férfi öltönyök, iskolai és gyermek ruhák, uisiorek igen olcsó árban szerezhető he fébfi szABó--a

ZietiDexL. Bencések átellenében. Megrendeléseket igen előnyös árban teljesítek. Bencések átellenében.