Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-09-17 / 38. szám

PAPAI HOZ KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYiLTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 3 E L ÁRMIN könyvkereskedésében. A piacok drágaságáról. Miudenfelé az országban arról panaszkodnak, hogy a piacok naprólnapra drágulnak. Maga a főváros, hová a környékbeli községek nagy mennyiségben szállítanak élelmi árut, ahol a választék oly felette nagy és a mely városnak minden részében kitűnő piacok és vásárcsarnokok vannak, mozgalmat indit a dragaság ellen : mert hova-tovább a polgárság egzisztenciája forog veszedelemben. A kispénzű emberek nagy tömege éppen ugy a piacra van utalva, mint a vaskos tárcáju úriemberek kicsiny társasága. Próbálnak is mindenféle szabályrendeleteket hozni, hogy az árukinálók kapzsi és bestiális meggazdagodási szenvedélyeit korlátozzák és a vásárlóknak is jogot biztosítsanak a piaci hiénákkal szemben. A fulmináns rendeleteket pedig éppen a piaci kofa sajnálja le, az röhögi le a legjózanabb papiros védekezést. Nem is lesz addig a papiros védekezésnek kézzel fogható eredáiónye: a mig a hazai mezőgazdaság konzervatív elméleteken nyugszik és a mig a mezőgazdaság nem ismeri a belterjes gazdálkodást, a mig mindenütt a hazában nem alkotunk zöldség, gyümölcstermelő kerteket, a mig mindenütt nem lesznek baromfitenyésztő telepek, tejszállitó szövetkezetek, a mig a kínálat nagyobb lesz, mint a kereslet. Nagy baj, hogy az oly helyeken is, a hol fogyasztási szövetkezetek felállitattak, a népet nem tanítják meg zöldség termelésre, baromfi tenyésztésre, hanem e helyett örömmel konstatálják, hogy a beltelek számba menő földeken is

y búzát, ro zsot termelnek. A tiz évről tíz évre összeállított statisztika örvendetes népesedésről ád bizonyítványokat, de fehér holló számba megy az a jelentés, mely a vidékieknek arról a változó gazdasági rendszeréről adna tanúságot, melyet fennebb érintettünk. Magyarán : a népesség szaporodik ; a kereső, a vásárló közönség egyre nagyobb tért foglal el, de a kínálat ma is az, a mi 2—a évtized előtt, sőt a kábelrendszerrel dolgozó iparosok és élelmi árulók miatt, a kínálat egyre-másra fogy. Nagy vásárok voltak hajdanában, ugy az Alföldön, mint Erdély és a Felföldön, a hol hangos volt a piac a megelégedetjek szavától. Ma itt-ott árul egy-egy szűcs, itt-ott beszélnek jó vásárokról, mert a kartelrendszer miatt inkább haza viszi portékáját a mester, mintsem a kapzsi elveket sutba dobja a biztos, de kevesebb bankóért. A kartelrendszer miatt eszünk olyan hust, melyben kitörik a fogunk. A kiviteli kereskedelem miatt egész napi keresetünket adjuk oda egy-egy csirkéért, mely egy jól hízott verébnél alig nagyobb. Városunk intézőségének, de a legkisebb falu elöljáróságának sem volna szabad megengedni, hogy a TÁRCZA. BÚCSÚZÁS. Hol boldog voltam mind idáig, Hova lelkem vissza vágyik : Már válni kell, — jer bucsu szóra, S tekints a sírva — búcsúzóra, Midőn talán örökre távozom. Nyolc éve már, hogy itt tanyázom . .. Nyolc évig mennyi liányatáson, Mily sok csapáson mentein által én, De egy se fájt úgy, egy se vérzett, Mint az, hogy itt kell hagyni téged Bizonytalan jövömnek éjjelén. Ha majd a rónán búsan állok, Nézvén a tűnő délibábot, Szemem feléd a messzeségbe néz . . . — Én akkor is csak téged látlak, Ha eljönnek az éji árnyak — S tekintetem a ködbe s könybe vész. CSAPÓ ÖDÖN. Egy- ±alfcizcirólAz égbetörő Himalja vidékén, szelídült ormok átfonta vadregényes völgy ölén, magányos kunyhó tapadt egy hatalmas s meredek sziklához. Parányi fecskefészekként húzta meg magát. Felette megkapó volt egyszerű közvetlenségében, egyben festő ecsetjére illő. Bősz vihar ellen alig-alig menedéket nyújtó falaira hízelgő liánák kúsztak föl. Csalfa keringéssel olvadtak egybe a fogyatékos fedélre hajló cédrussal s róla ismét lecsavarodva, körül szőtték tolakodó indáikkal a közeli bokrokat is. Azok is mohón nőttek, sürütödtek. A kövér vesszőket hajtó dus ágak ölelkezve simultak egymáshoz és lomha, áthatlan lombokat öltöttek. Valóságos csírázási lázban látszott lenni az egész növényzet, az üde ^sLu^.ím. i. jharmatjától buzdítgatva, ujjongó erővel szívták magukba a déli nap részegítő melegét. Andalító bogárzümmögést is fakasztottak az aranycsillogasu sugarak. Nagy színes legyek, gömbölyded méhék zsongtak. Egyik-másik mámárosan csapott neki az útjában álló fatörzsnek. Megszédült a váratlan akadálytól s bosszúsan durozsolt. Aztán tovább felytatta szertelen röpködését. Lent a fűben karcsú gyíkok futkároznak. Megmegvillant fénylő testük, a midőn kőrölkőre siklottak. Egy-egy nyúlánk kígyó is felütötte fejét. Kíváncsian nyujtogatta-raártogatta, majd nesztelenül elsompolygott a zamatos fűbe. Amott a kunyhó balján szerény rizstábla terült el. Puha ösvény szegélyezte. Egy kis forráshoz kanyargott sziklahasadékból előbugygyanó vizsugarhoz, a mely halk csergedézéssel csalogatta a szomjazót. Élénkén kínálgatta magat, de a kunyhó lakója mind a lehető legritkábban látogatta. Fakir volt, hindu remete, önsanyargató vezeklő. Barázdás homloka, fakó szeme, aszott arcza, fájdalmas kínzásban lepergett évekről tanúskodtak. Szinte tobzódott szegény testének külsőleg való bántalmazásában. Egy nagy bűnét igyekezet, vele lemosni. Régóta tartott már vezeklése. Beleaggott, de bele nem fáradt. A fohászkodást Kész férü öltönyök, iskolai és gyermek ruhák, ulsterek igen olcsó árban szerezhető be FÉEFiszABó-nái. Megrendeléseket igen előnyös árban teljesítek.