Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-08-20 / 34. szám

ügye sok anyagi áldozatokat követelt. De nemcsak anyagi kárunkat okozta, hanem ezáltal közügyeink elintésése csigalépésekkel halad előre s nem ritkán a legsürgősebb ügyek elé is, a formaságok vetnek ujabb és ujabb gátot. Megesik, hogy mig egyrészről a városi hatóság erélylyel sürgeti bizonyos ügyek rendbehozását és jóváhagyását, másrészről a megyei hatóság a formaságokhoz merev, görcsös ragaszkodás és esetleg lassúság ugy mondjuk közönye által ujabb és ujabb akadályokat gördit a már aktuálissá vált közügyeink elé. Hogy mindez valóság, arról azt hisszük városunk minden egyes polgára, ki közügyeinket éber figyelemmel kiséri, meg van győződve s elismeri ezen vármegyei gyámság káros következményeit. Volt már több izben szó arról, hogy városunk kérelmezni fogja az önálló törvényhatósági rendelkezést, de folyton azon reményben éltünk, hogy a közigazgatási reform küszöbén állunk és eljön nemsokára a várva várt orvoslás, de ugy látszik ez nagyon is távol van még és igy nem várva be ezen kilátásba helyezett reményt, igyekezzünk ezen gyámságot magunkról lerázni. Ez érdemben már többször felszólaltunk, hogy „megérett a gyümölcs" ! Hogy ezen gyámságtól való megszabadulásra tényleg „megrett a gyümölcs" fényes bizonyságot tesz azon lelkes hangulat, mely anak idején ezen javaslat napirendre való kitűzése re ményében megnyilvánult. Ezen spontán megnyilatkozás tette újólag kötelességünkké ez érdemben felszólalni és reméljük is, hogy ezen lelkesedés nemcsak elhangzott szó, hanem városunk minden közügyért lelkesülő egyéne velünk együtt érez, midőn hangoztatjuk, hogy ; Rázzuk le a gyámságot! Pollatselc Frigyes. Városunk költségvetése. — A főszámvevő jelentése. — Városunk háztartásának és községi közmunka pénztárának jövő évi költségvetési előirányzati javaslatát a városi főszámvevő elkészítette, melyet a pénzügyi bizottság is tárgyalt és azt egész terjedelmében elfogadta, azzal a módosítással, hogy a felekezeti iskolák dotációját, mely a költségvetésben teljesen törültetett — nagyon helyesen — a pénzügyi bizottság az eddigi dotációnak 50%-át bevenni javasolja. Nem osztjuk a pénzügyi bizottság ezen javasltát, nem is okadatoljuk, hogy miért, amennyiben erre lesz még alkalmunk, jelenleg csak a főszámvevő által beterjesztett előirányzati javaslatot lakosságunk tájékoztatása céljából adjuk a következőkben : A községi pótadó alapjául az 1904. évi állami adó volt veendő, mert a folyó 1905. évi állami adók egyrésze — a törvényen kivüli állapotnál fogva — ez ideig még kivethető nem volt. A községi pótadóval fedezendő hiánynak 29.265 K 66 fillérrel való kevesbedése folytán a pótadó százaléka is csökkent, még pedig átlagszámítással a folyó évi 56.8

0/°-ról 42.4 %-ra, — vagyis 14.4°/

0-al csökkent. Figyelembe veendő azonban itt ama körülmény, hogy a hitfelekezeti iskolák fentartására ez ideig nyújtott segélyek az előirányzatból kihagyattak s ha az ezen segélyekre eső 12.9% — a helyes összehasolitás céljából — számításba vétetik : ugy a pótadó átlagszámítással 55.3

0/°-ot tesz ki, vagyis a f. é. pótadó százalékhoz viszonyítva 1.5% csökkenés áll elő. A jövő 1906. évi előirányzati javaslat az 1905. évi költségelőirányzattal szemben címenként a következő lényegesebb eltéréseket mutatja: A szükségleti résznél: I. c. A közigazgatási kiadásoknál végeredményében 684 K 10 f. csökkenés jelentkezik. Az ezen cím egyes rovatainál mutatkozó eltérések között jelentékenyebb csökkenés a rendőrök ruházatánál áll elő, az ezen évre eső kevesebb ruházati szükségletből kifolyólag. III. c. A kölcsöntörlesztésnél mutatkozó 3921 K 36 fii. emelkedést a villamos telep kibővítésére felveendő 80.000 K kölcsön után fizetendő kamat idézte elő ; ennek megfelelő öszszeggel azonban a fedezeti rész is növekedett, amennyiben ezen kamaraestemé vagyok, maga meg csak lakó, pincelakó, aztán meg nekem csak egy van nem ilyen csorda. Meg ne lássam őket az udvaron, mer' istenuccsa fertálykor kitétetem a szűrüket. Az asszony nem szól semmit, csak szomorúan kavargatja a krumplilevest. De dacára ennek, bizony fel-felmerószkedik a csorda gyerek a nedves pincéből az udvarra, egy kis levegőt színi. Pedig tudhatná, hogy szegény ember gyerekének az nem dukál. Üljön a pincében, azt a helyet megfizette, ahhoz joga van. Igen, fel-fellopakodöak anyjuk tilalma ellenére, rettegve a goromba házmesternétől, s teli tüdővel szívják magukba a külváros bérkaszárnya gj árak közelségétől megmételyezett levegőjét. A szinük kissé sápadt, nyurga, vézna testüek, de jókedvük van. Mindjobban nekibátorodva, gomboznak a fal tövében, s megmegfeledkezve magukról, egy jókedvű rikoltás is elhangzik, ha valamelyikük nyereségben van. Akkor aztán észre térve, ijedten rohannak vissza a pincébe, mint egy felrebbent madársereg: — Jaj, jön a házmesterné! És jön, hatalma érzetében dühös felfújt vérvörös arccal, s szidja a cselédeket késő porolásért, vizelöntözésért, s egyébb főbenjáró bűnökért. Egy magas, kiaszott termetű asszony állit be hozzá. Még fiatal arcán korai barázdákat szántott a szenvedés. Szemei veresek, dülledtek. Sírástól vagy éjszakai munkától? Ki tudná megmondani. A kezén egy öt-hat éves fiúcskát vezet. A gyermeknek dus barna haja, gömbölyű csattanó piros arca, s eleven tarka szeme, igen, felemás szeme van. Az egyik szürke, majdnem kék, a másik sötétbarna. A mi különös hamiskás kifejezést kölcsönöz áitatlan arcának. Az asszony megszólal halk, alázatos hangon: — Ugyan kérem, nem lakik itt egy Mátyás nevű szabó ? — Az már nem lakik itt, — feleli a házmesterné a tűzhely mellől, a hol a rántott csirke sistereg a zsirban. — Nem tudná kérem megmondani, hova hurcolkodott ? — Még azt is tudjam ? Nem elég nekem számon tartani, a kik itt laknak ? — mondja a házmesterné türelmetlenül s elszántan bök fel egy pirosra sült csirkedarabot s helyezi r.zt az őt megillető helyre a tálba. A tarka szemű fiúcska élénk érdeklődéssel kiséri e müveletet. — Ne haragudjon kérem, azt gondoltam, hátha tud róla valamit. — Annyit tudok, hogy lump gazember volt. Mindig adós maradt a házbérrel, aztán kidobta a háziúr. Ünnep volt az nékem, — - folytatja neki melegedve, — sok bajom volt a cudar nyelves feleségivei. — Feleségivei! Hát asszonynyal lakott ? No gondoltam. Szőke volt ugy-e, kékszemű, cifraruhás? — Olyan az, az utálatos. Mindétig nékie állt följebb, ha rászóltam valamiér'. De mér' kérdi ? — Mert . . . mert én . vagyok a hites feleságe. Elcsábította az az ocsmány tőlem. — Nézzenek oda! Az a rátarti személy meg hogy adta, még ténsasszonynak szólittatta magát. Jaj, ha eztet tudtam volna! No lássam meg valahol! Hanem nézze asszonyság, ha többet akar róluk tudni, lakik itt a pincében egy asszony avval eleget láttam tereferélni azt az orcátlant, Bodnárnénak hivják. — Bodnárné ? Nem lakatos az ura ? A' biz a' lakatos, meg egy csomó gyereke van. —- Hiszen azt ismerem, szomszédom volt Besenyőn. — Erre jobbra, az a kis ajtó, ott köll lemenni — mutatja a házmesterné a pecsenyeszedő villával az utat. — No köszönöm szépen. A gyerek még egy utolsó sóvárgó pillantást vet a pirosra sült csirkedarabokra, aztán menetközben kérdi: — Mamám, mikor ebédelünk ma ? — Várj fiam! Az asszony leballag a szük, tekervé iostreiiitzi (Kisek itt) Király-Forrás-Savanyuviz legtisztább, szénsavdus, lythion tartalmú asztali és gyógyviz.