Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-08-20 / 34. szám

XV* évfolyam. Pápa, 1905. augusztus 20. 34. szám KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ARWIIN könyvkereskedésében. Gyámság alatt. Nagy lelkesedéssel és egyhangú helyesléssel fogadtatott a tavalyi decemberi közgyűlés alkalmával azon kijelentés, hogy városunknak törvényhatósági joggal való felruházása tanulmány tárgyává tétetik és utasitatott a városi tanács, hogy ez érdemben javaslatot készitsen és annak napirendre való kitűzéséről gondoskodjon. Régi baj felelevenítését és egyben megvalósítását célozzuk ezzel, nem is egyszer tettük szóvá ezen tűrhetetlen állapotot, bele is nyugodtunk már azon reménybe, hogy közigazgatásunk reformjával majdnem orvoslást nyerünk, de mindannyiszor midőn közügyeink rovására ujabb és ujabb gátot látunk a vármegyei gyámság miatt, feléled az eszme arra, hogy városunknak törvényhatósági jogot szerezzünk. Évek óta halljuk hangoztatni ezt az eszmét, de mindannyiszor csak szalmaláng volt a lelkesedés, most azonban már tűrhetetlenné kezd válni a helyzet és nincs okunk, kétkedni, hogy a városi tanács megbízatásának rövid időn belül eleget fog tenni és hogy régi vágyunk elérésére minden lehetőt el fognak követni az intéző körök ezen üdvös eszme megvalósítására. Aktuálissá teszi újólag ezen eszme megvalósítását azon körülmény, hogy városunkban folyton állatvásár tilalom van. Ezen tilalom csakis ezen gyámság okozója, mivel ha városunk törvényhatósági joggal felruházott város volna, ugy ezen tilalom nem érintene bennünket, amennyiben a közeli községekben feliépet? járvány ily alakban — mint vészkerület — nem érintené és vásárainkat megtarthatnánk. Ezen gyámság okozója nagyrészt az is, hogy ugy a legközelebbi augusztusi, ugyszinte a szeptemberi országos vásárainkon a szarvasmarha és sertés vásár elmarad. Hogy mit jelent ez városunkra, kereskedőinkre és iparosainkra, azt felesleges bőven fejtegetnünk. Ezen esetek nagy csapások ugyan városunkra tíÉzve, de csak egyik végtagja annak a vármegyei gyámságnak, mely közügyeinket számtalan esetben megakadályozza azon korszerű haladásban, melyet utóbbi időben magunk elé tűztünk. Számtalan esetet tudunk felsorolni, mely a vármegyei gyámság következtében kerékkötője volt városunk haladásának es fejlődésének és ha nem is dűltek dugába a tervek és üdvös eszmék, de meglasitotta és megnehezítette az eljárást ezen gyámság, amit csakis közügyeink rovására említhetünk fel. Nagyon jól tudjuk, hogy közügyeink elintézésénél az előirt formaságokat melleznünk nem lehet. De ezen formalitásokhoz való merev, túlságos ragaszkodás nemhogy előmozdítaná, de hátráltatja a közügyet. Sajnos, utóbbi időben ezen vármegyei gyámság miatt városunk közTÁRCZA. -^p -Mwl Matah . . . Mért láttalak szép leányka] Mért láttalak tégedet? Szegény szivem nem sajogna Nem volna most oly beteg. Máskor olyan nyugodt valék Nem bántott meg semmi sem, Es ime most nyugalmamat Elraboltad édesem ! Szép kék szemed ragyogása Elhatott a szivemig ; Elhatott és beragyogta Minden apró rejtekét. Elrabolta csendes álmom De kelnek a sóhajok Hogyha bágyadt őszi estén Lomb zizegést hallgatok. . . . Száll a szellő halkan, csendben Peregnek a levelek Könnyes szemmel azt suttogom „Mért láttalak tégedet?" . . . Dr. Dózsa Zsigmond. A Pisti gyerek, — Pedig ilyen szép lakást keveset talál ilyen olcsóért asszonyság", elhiheti, — mondja a vastag házmesterné feljövet a pincéből, s zihálva áll meg a legielső lépcsőfokon. — Nedves, — feleli egy munkától megviselt külsejű, szegény öltözékü aszszony. — Hja lelkem, ha maga száraz lakást akar, akkor ne pincében, de palotában keresse azt! Félvállról pillant a kopott nagykendőbe burkolt asszonyra, aztán türelmetlenül teszi hozzá: — No, kiveszi vagy nem veszi ? -- Hát kiveszem. — Jól van. Elsején behurcolkodhatik. — Isten áldja meg! — viszonozza a távozó asszony köszöntését, de aztán utána kiált: — Igaz né I Van gyerek ? — A' bizony van . . . — Hány? — Hát izé . . . egy. — Mekkora? — Szopós még az istenadta. — No az megjárja. De nem egy gyereke volt az asszonynak, s kettő, hanem egy hét lefolyása alatt kerek féltucatot csempészett be a földalatti nyirkos lakásba. Ilyen arcátlanságot azonban csak nem állhat meg szó nélkül egy pesti házmesterné. Be is állit hozzá, s vastag csípőire téve a két kezét, megszólal fenyegető, vésztjósló hangon. — No hallja, maga ugyan jól becsapott ! Hát ez az egy gyerek ? — Ugyan édes jó házmesterné aszszony, legyen egy kis szive. Hová togye a szegény ember a gyerekeit? Hiszen magának is van. — Ne hasonlijja magát hozzám, — vág közbe a házmesterné, — én a házn jU első pápai agyagárugyára készit díszes minden kivitelben. Jutányos gyári árak ! Raktár: Corvín-utcza 232. ályhákat