Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-07-09 / 28. szám

mint a sok idétlenül világra jött ter vezgetés. A részletekbe bocsátkozni jelen esetekben nincs szándékunkban, de ugy hisszik, hogy mindenki igazat fog adni abban ezen általános vázolás után is, hogy erőteljes és jóakaró városi képviselőtestületre városunknak igen nagy szüksége van. Városunk polgárságának kell tudni és tudhatja is, mire van Pápa í városának a haladás érdekében szük- ! sége. Nem kell ott a városháza ta nácstermében kontároskodni, hanem igazi és egyszerű lelkes lokálpatriotizmussal tessék megragadni a dolog nyelét s ha már egyszer költekezünk a város rovására legyen is látszatja, még pedig olyan, hogy alkotásainkra magunk is, mások is elmondhassák, hogy ez is, az is — megérte az árát. Az ilyen haladásnak van értelme s maradandó értéke és becse

; mig ellenben a rendszertelen gazdálkodás I inkább kárára, mint hasznára válik a városnak. Ebből azt hisszük már elég volt. A város tanulhatott és okulhatott már eleget a maga kárán, most már lássuk egyszer a haladás terén az uj irányt. Lássuk a haladás és a fejlődés rendes medrét! Városi közgyűlés. — 1905. julius 5. — Pápa város képviselőtestülete szerdán délután rendes közgyűlést tartott, melynek lefolyását adjuk a következőkben : Elnöklő polgármester jelenti, hogy Vaszary Kolos hercegprímás városunk díszpolgára áldozárrá szenteltetésének félszáza- j dos évfordulója alkalmából Pápa város közönsége által hozzá intézett üdvözlő iratra válaszolt. A válasz felolvastatott ós tudomásul vétetett. Jelenti továbbá, hogy a thatóság Kolossváry Lajossal kötött haszonbórszerződést, ugyszinte Varga Istvánnal kötött bérszerződést jóváhagyta. Ugyancsak napirendre térés előtt Gyenese János kérdést intéz a polgármesterhez, hogy hol késik a barakk kaszárnya ügye, holott a tervek tudomása szerint már elkészültek. | Polgármester rögtöni válaszában kijelenti, hogy a tervek a katonai hatósághoz lettek felterjesztve és amint ezek visszaérkeznek az építés kérdését napirendre fogja kitűzni. A választ ugy a közgyűlés valamint interpelláló tudomásul vette és ezzel áttértek a napirendre. 1. Az 1904-ik évi zárószámadások és a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó jelentése. A közgyűlés a pénzügyi bizottság jelentését tudomásul vette és javaslatát elfogadta, a számadókat a szokásos óvások fenntartása mellett felmenti és az öszszes számadásokat felülvizsgálás céljából a thatósághoz felterjeszti. 2. Pénzügyi bizottság javaslata a villamos telepen felállítandó harmadik gép beszerzésére szükséges kölcsön felvétele érdemében. A képviselőtestület a villamos telepen felállítandó uj gépek beszerzésének költségeit folyó számlára felveendő kölcsönnel fedezni elhatározza. A beadott ajánlatok közül a „Pápai Takarékpénztár"-t mint legelőnyösebbet. 4-9% kamatozással elfogadja és egyúttal kimondja, hogy a villamos telep összes tiszta jövedelme ezen folyószámla törlesztésére forditassék. Ezen határozat névszerinti szavazással hozatott. 3. Krancsák Gáborné kérelme néhai férjének egy negyedévi fizetésének kiutalása iránt. A kérelemnek hely adatott és férjének temetési költségére méltányossági szempontból 138 korona 75 fillér összeget kiutal a mult évi pénztár maradvány terhére. 4. Csoknyay György illetőségi ügyében a városi tanács javaslata. Csoknyay György illetősége a városi tanács javaslata alapján megtagadtatott. 5. Ereklye muzeum kérelme 50 drb. képvásárlásra 260 korona megszavazása iránt. dr. Eoffner Sándor nem tartja ezen intézetet hazafias intézménynek, hanem privát vállalatnak és az áll. vál. javaslatát, hogy 100 korona küldessék e célra szavazatával nem támogatja. Marton Antal az összeg megszavazása mellett érvel. A képviselőtestület Herz Dávid indítványát tette magáévá, amennyiben azt indítványozta, hogy a városi tanács szerezzen be informátiót arra nézve, hogy ezen ereklye muzeum érdemes-e támogatásra és szolgál-e nemzeti kérdéseket, ha igen ugy hajlandó lesz ez érdemben támogatni. Addig is. a napirendről e kérdést leveszi. C. Városi tanács javaslata a női kórház építése tárgyában. Hosszas vita után, melyben dr. Hoffner, Győri, Gaál, Révész mérnök és dr. Kende vettek részt, a képviselőtestület dr. Kende halasztó indítványát fogadta el, mely szerint a városi tanács utasittatik, hogy a mérnök által elkészített terveket tanulmány tárgyává tegye és a polgármester által kilátásba helyezett 2 heti határidőre'kitüzendő közgyűlés elé ujabb javaslattal járuljon. 7. A legtöbb állami adót fizető városi gedd. hogy tisztán, szeplőtelenül tehessem fejemre azt a mirtuskoszoruf, melyet manapság anyian, de annyian méltatlanul tűznek fejükre . . . Oh, engedd, hogy pirulás nélkül rebeghessem el az Isten oltára előtt, azt, hogy — — szeretlek! En édes, én kedves . . . — De most, Lenke, — most! — Ne kívánd ! Oh, ne kívánd Jenci ! . . . Látod, kis beteg testvérkém előtt — igen ő előtte — kellene pirulnom . . . Pedig mennyire szeret ő is téged . . . Mikor nem jösz, oh hányszor, de hányszor kérdezi : — Hát Jenci bácsi messze jön el ? Azért inkább sugd fülembe, hogy szeretsz, ugy, mint én, olyán égi gyönyörrel, olyan mondhatatlanul, olyan földöntúli érzelemmel . . . oh, mond, hogy szeretsz ? •— Szeretlek. — És magadévá tészesz . . . Isten és emberek előtt, ugy-e édes? — Igen! — Oh, ez a száraz „igen" ... Ne ugy mond! Ugy mint máskor: „Enyém )ész én kedves, enyém lész én édes, én gügyögő kis jószágom, én aranyos kis bogaram te ; esküszöm terád, a te angyalaidra, a te ragyogó szemeidre". Ugy-e ti is megesküdtetek volna ? Fidonc! Egy eskü! ... De hát menjünk tovább . . . azaz . . . — Pincér! Még egy üveggel . . . Gyorsan fogy az a bor — éppen ugy, mint a boldogság. Apropos ! Boldogság! De hát én nem voltam boldog! Dehogy! Hisz' én — csak nem hiszitek, hogy én szerettem azt a kis grisettet ?, Dehogy! Csak . . . no, de elébb igyunk! Éljenek a szép varrólányok! Ugy! . : . — Nos hát gyerünk tovább! Mondom, — vagy még nem is mondtam talán ? — hogy már kezdett boszantani a dolog. Annál is inkább, mert az akkori fidélis gyerekek tudtak plátói viszonyunkról. Aztán elkezdtek csak ugy tűhegygyei piszkálni. Egyszer — jól emlékezem — egy kávéházban hozták elő a dolgot. Biró Feri szekírozott vele legjobban. Többek között azt mondja: — No fiuk — újságot mondok. A Jenci — barát lesz. Igazi csuhás barát. Megtért. Egy csókolni való varrólány hálójában harcsakért ficánkol . . . Aztán képzeljétek: -— mint hallom, oltárhoz is vezeti . . . Jaj, ha ezt a Mici, vagy a Gizi, avagy a Szidi — vagy egy légió kardalosnő — megtudja — akkor Jenci egy batkát sem adnék a szép szakálladért, a mire a Ferdinánd pincér is hitelez. — Nem én! Kikaparják. — Ki bizony ! Óriási kacagás. Hát aztán kit ne bántana az ilyetén gunykacaj ? Még a vért is arcomba kergette. Aztán azt vágtam oda neki: — No jó! Hát hogy megmutassam nektek, hogy ezzel is csak az a célom, a mi Micivel, Bettivel meg Ninával, fogadjunk bármibe, hogy holnap e tájban, ide, a helyre vezetem őt. Aztán épp ugy fog ölelni benneteket is, mint Mici, Gizi vagy Szidi . . . Nos, ki tartja a fogadást? — Én — szólt Biró Feri. — Jó! Husz üveg somlyai? — Gilt. — Gilt. E pillanatban mintha valami elfojtott sóhájt haIlot:unk volna, vagy mit — az ablak alatt. — Oda néztem az ablakhoz. Ugy tetszett, mintha egy árny futott volna el onnan. — De hát mit törődtem én vele ? Mi közöm is lett volna hozzá, ugy-e? Ott hagytam a kompániát. Mentem az én földi angyalomhoz. Tudtam hogy szerelme végtelen. Elhatároztam, hogy — nos ti úgyis tudjátok — hanem hát szervusztok! Igyunk ! — Na ! Ja! Hát odamentem ahoz a szűztiszta gyermekhez. Mikor beléptem sötét volt a szobája. — Jőj — suttogta Lenke — már rég várlak. — Vártál, én édes gyönyörűségem te — de elébb gyujtsuk meg a lámpát. Ugy. — Jöjj. — Oh jöjj — suttogta szokatlanul lázas hangon a leány — tied — leszek. Megdobbant a szivem! Hogy is ne! J m rtm z Király-Forrás-Savíuiyuviz •dl US 0 legtisztább, szénsavdus, lythíon tartalmú asztali és gyógyvíz.