Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-07-09 / 28. szám

képviselők 1906-ik évi névjegyzékének ki­igazítására valamint a városi képviselők vá­lasztására jogosult választók névjegyzékének össseállitására egy választmány, nemkülön­ben az igazoló választmányba 2 bizottsági tag kiküldése tárgyában a városi tanács ja­vaslata. A városi tanács javaslatára az 1906. évre szóló névjegyzékének kiigazítására Barthalos István, Saáry Lajos, Sült József, dr. Kluge Endre, Steinberger Lipót és Csoíc­nyay Károly főjegyző lettek megválasztva. Az igazoló bizottságba Bermülier Alajos és Baranyai Zsigmond, a megye részéről Har­mos Zoltán és dr. Hoffner Sándor kikülde­tése lett véleményezve. 8. A Mensa academika egyesület ké­relme alapítványi hely létesítése iránt. Tekintettel a város anyagi heljzetére a kérelemnek hely nem adatott és ezen ügy napirendről levétetett. 9. Kluge Károly és érdektársai feleb­bezése a városi tanáesnak Weltner Manó részére a főtéren engedélyezett bódé építése ellen. Tekintettel azon körülményre, hogy időközben Weltner Manó a bódé építéséről önként lemondott, igy tehát ezen kérvény tárgytalanná vált, utasittatik azonban a vá­rosi tanács, hogy a felebezést beadókat ezen körülményről értesítse. Több tárgy nem lévén a napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Vármegyei közgyűlés. — 1905. julius 3. — Vármegyénk törvényhatósági bizott­sága hétfőn rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen, a Fejérváry kormány bemutatkozó leirata és dr. Óváry Ferencz által benyúj­tott bizalmatlansági indítványa lett tár­gyalva. Koller Sándor elnöklő alispán délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ülést, amelyen a bizottsági tagok nagy számmal a a me­gye orsz. képviselői közül dr. Ováry Fe­renc, Kauffmann Géza, Kállay Ubul, fíen­taller Lajos és Bakó József is megjelentek. Véghelyi dr. főjegyző terjesztette be az állandó választmány javaslatát, amelynek elfogadásával egyhangú határozattal kimon­dotta a közgyűlés, hogy „Fejérváry Géza báró ministérelnöknek és a kormány tagjai­nak parlamentáris elvek ellenére történt ki­nevezését sajnálattal és hazafias aggoda­lommal kénytelen tudomásul venni, az imparlamentáris kormánynak hivatalban maradását alkotmányellenesnek tartja s a kívánt támogatásban nem részesiti." Kauffmann Géza az Ováry által be­nyújtott bizalmatlansági indítványát indo­kolta meg, szavait gyakran szakította félbe a közgyűlés meg-megujuló tetszésnyilvání­tása. A törvényhatósági bizottság Kemény dr. Csete Antal és Bakó József hozzászólása után egyhangú lelkesedéssel elfogadta az állandó választmány javaslatát s határo­zatilag kimondotta, hogy : „I. A Fejérváry-konnányt imparlamen­táris kormánynak tekinti, s mint ilyennek törvénybeütköző rendeletet végre nem hajtja; ezen kormánynyal szemben az alkotmány ellen intézett támadása miatt bizalmatlan­sággal viseltetik, s amennyiben helyén ma­radni s az országot kormányozni kívánná, ez ellen ünnepélyesen tiltakozik. II. A legszigorúbban kívánja érvénye­síteni a vármegye közönsége alkotmányunk azon sarkalatos tételét, hogy országgyülési­leg meg nem szavazott adót beszedni és ujon­ezot kiállítani nem szabad ; ennélfogva eltiltja tisztviselőit, nemkülönben a hatósága alatt álló rendezett tanácsú városok és községek tisztviselőit attól, hogy meg nem szavazott ujonczok előállításában és meg nem szavazott adók behajtásában bárminemű részt vegyenek. III. A vármegye közönsége bizik év" ezredes alkotmányunk erejében, bizik tiszt­viselői hazafias, jó érzésében. Elvárja a vármegye népétől es tisztviselőitől, hogy az ország törvényes rendjéhez és alkotmányá­hoz szigorúan ragaszkodni fognak s az al­kotmányellenes lcormánijt semmiben sem tá­mogatják. A vármegye közönsége biztosítja tiszt­viselőit és a hatósága alatt álló többi tiszt­viselőket is, hogy a hatáskörében bármiféle jogtalan és törvénytelen bántalom ellen meg fogja őket védeni és nekik igaztalan táma­dások és okozott jogtalanságok ellen teljes anyagi elégtételt fog szerezni. Kimondja vé­gül a vármegye közönsége, hogy mindaddig, mig alkotmányos kormány nem lesz, min­den hónap 10-én rendkívüli közgyűlést fog tartani". Hennel Károly törvényhatósági bizott­sági tag indítványára kimondotta azt is, hogy tisztviselőit az önkéntesen befizetett adók elfogadásától nem tiltja ugyan el, azonban utasítja a tisztviselőket, a rendezett tanácsú városok és községek tisztviselőit, hogy a befolyó adókat ne az adóhivatalba szállítsák, hanem minden hónap 10-éig a takarékpénz­tárban helyezzék el. A közgyűlés lelkes hangulat közepette nyert befejezést. Este a város polgársága Koller Sán­dor alispánnak és Óváry Ferenc dr-.nak tiszteletére fáklyás-zenet rendezett. Népünnepély és kóstoló. — 1905. julius 2. — Nagyobb és fényesebb ünnepélyt rég nem volt alkalmunk láthatni mint a vasár­napi volt, melyet a ref. főiskola udvar és torna helyiségben a pápai jótékony nőegy­let rendezett jótékonycélra. Valósággal megszállta Pápa uri és polgári közönsége a szép helyiség minden talpalatnyi helyét és alig volt ember a pár ezerből, aki a jó célra nem áldozott s köl­tekezett volna. Maga a közönség el volt ragadtatva a páratlan nagy sikeren. Ez az óriás, fényes tarka és hangulatos ünnepi panoráma, amit a nőegylet lelkes nőbarátai Pápa közönsé­gének maguk köré való hódításával beállí­tottak a ref. főiskola udvar és torna helyi­ségébe, ez csakugyan varázslatos nagy do­log volt; olyan fenomenális látványossága egy városnak, aminél aligha csinál a vidé­ken valamely város, de amelyhez foghatót eddig Pápán sem láttunk. A mi hangulatot, ünneplő kedvének hangját és képét egy város produkálhat, az mind látható és hallható volt ezen az ele­ven, nyüzsgő, muzsikáló, táncoló nagyará­nyú panorámán, mely hiven visszaadta az egészséges erőtől duzzadó és kedélyes Pápa városát. Emelte a mulatság fényét Hoitsy Pál városunk orsz. képviselőjének jelenléte is, ki csupén e célból városunkba érkezett és jóval éjfél utánig kedélyes és vidám társa­ság közepette nagy ünnepeltetésben ré­szesült. Délután 4 órára volt kitűzve a nép­ünnepély kezdete s ekkor már csoportosan kezdett bevonulni a közönség a főiskola udvarba. A kapu bejáratánál volt elhelyezve a pénztár, hol Bermülier Alajosné, Steinber­ger Lipótné ésözv. Kreisler Józsefné úrnők előzékenyen fogadták a közönséget és áru­sították a belépti-jegyeket. Ugyanott láttuk egész seregét a szebbnél-szebb fiatal leány­káknak, kik a belépőket valóságos ostrom­mal fogadták és potom 20 fillérért kínálgat­ták a „sorsjegyet" különböző nyeremény­tárgyakra. Az udvarban volt a „Confetti sátor" ahol Langraf Zsigáné, Galamb Böske, Pentz Eliz, Mariska, Anna és Kis Vilma alig győz­ték a közönséget kiszolgálni. Valóságos os­tromnak volt kitéve a sátor és a tüzelés már ott a sátorban levőkre kezdték meg első sorban. Ugyancsak ott volt tőszomszéd­ságban a sör csapolás is, melyet Kern Jó­zsef vendéglős vállalt magára, a közönség teljes megelégedésére. Az udvar helyiségben volt a tágas tánctér és az asztalok megszámithatatlan mennyisége. A fedett tornahelyiségben voltak a kü­lönböző asztalok felállítva. Itt volt a legna­gyobb forgalom és a kiszolgáló hölgyek alig győzték a folyton szaporodó közönsé­Mikor egyetlenegy kardcsapás nélkül beve­heLtem a már hónapokig ostromolt várat' Ránéztem. — De — huh! — most is bor­zadok, ha eszembe jut az a tekintet. — Hideg, merev, mint a haldoklóé. — Meg­ijedtem. — Édes lelkem, szóltam remegve — magának baja van. — Nincs jöjj hát jöjj! — Es szeress ! Huh ! Milyen fagyosak voltak azok a kezek, amelyek azelőtt lávaként égettek. — Lenke! Neked valami bajod van ? Mit csinál. Tá n meghűltél. Hol voltál ? — Ott — ott — rebegte fuldokolva a leány, miközben görcsösen zihált keble — ott — ott — az ablak alatt — testvér­kém — Erzsikének a gyógyszertárba — aztán ott — ott az ablak alatt — husz üveg somlyai — aztán Meg­ittam. — — — Mit, mit, szeréncsétlen ? 1 — Amit — amit tegnap itt felejtettél •— azt — de jöjj — szerettlek — nyerd meg a — a — fogadást. — Oh — jöjj — édes. Mintha a villám sújtott volna le mel­lettem — ugy megrendülék. Akkor jutott eszembe, hogy előző nap egy arsenikumos üveget felejtettem ott. melylyel bizonyos vegyi kísérletet akartam eszközölni. — Es ugyanakkor villámként futotta át ?gyaraat a gondolat: hogy ez a leány meghallotta azt a nyilatkozatot, mit felöle tettem a ká­véházban — és — r nagy Isten — megmér­gezte magát. — 0 az angyal — értem — a sátánért. — Odarohantam az ajtóhoz. — Be volt zárva. — Hol a kulcs? A kulcsot add ide, szerencsétlen ! Kiáltám. A lány ott kuporodott a szoba sarká­ban. — Szája már habzott. Szemei, azok a ragyogó szép szemek — üregeikből kidül­ledtek. — Az ablakhoz rohantam, hogy ki­ugorva, segítséget hozak. — Az ablak rá­csozott volt. —- Segítségért kiálltottam. — Hasztalan. Kiáltásomat nem hallotta senki. — Az a lány pedig, az az angyal, ott vo­naglott szörnyű kinok között a földön. -- Jöjj jöjj suttogta — jöjj — — jöjj szeretlek. Es énnekem néznem kellett ezeket a kínokat. Látnom kellett, miként fogja be a halál azokat a viola szemeket — látnom kellett a tajtékzó ajkakat — látnom kellett a vonaglásait — aztán — de hát — huh! fázom ! Pincér! még egy üveggel. Mikor pedig Kovács Jenei, — aki ne­künk ezen dolgokat a Kecskeméti kávé­házban beszélte, — a harmadik üveg bort fenékig kiitta; székét kirúgván maga alól, — hanyat vágódott. — Hát -— — hát azért voltam én — — — én én gyilkos gyilkos Pincér — Többet aztán nem beszélt. Orrán-száján ömlött a vér. A gyorsan előhívott mentők már mint hullát tették fekete kocsijukba.

Next

/
Thumbnails
Contents