Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-07-09 / 28. szám

képviselők 1906-ik évi névjegyzékének kiigazítására valamint a városi képviselők választására jogosult választók névjegyzékének össseállitására egy választmány, nemkülönben az igazoló választmányba 2 bizottsági tag kiküldése tárgyában a városi tanács javaslata. A városi tanács javaslatára az 1906. évre szóló névjegyzékének kiigazítására Barthalos István, Saáry Lajos, Sült József, dr. Kluge Endre, Steinberger Lipót és Csoícnyay Károly főjegyző lettek megválasztva. Az igazoló bizottságba Bermülier Alajos és Baranyai Zsigmond, a megye részéről Harmos Zoltán és dr. Hoffner Sándor kiküldetése lett véleményezve. 8. A Mensa academika egyesület kérelme alapítványi hely létesítése iránt. Tekintettel a város anyagi heljzetére a kérelemnek hely nem adatott és ezen ügy napirendről levétetett. 9. Kluge Károly és érdektársai felebbezése a városi tanáesnak Weltner Manó részére a főtéren engedélyezett bódé építése ellen. Tekintettel azon körülményre, hogy időközben Weltner Manó a bódé építéséről önként lemondott, igy tehát ezen kérvény tárgytalanná vált, utasittatik azonban a városi tanács, hogy a felebezést beadókat ezen körülményről értesítse. Több tárgy nem lévén a napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Vármegyei közgyűlés. — 1905. julius 3. — Vármegyénk törvényhatósági bizottsága hétfőn rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen, a Fejérváry kormány bemutatkozó leirata és dr. Óváry Ferencz által benyújtott bizalmatlansági indítványa lett tárgyalva. Koller Sándor elnöklő alispán délelőtt 10 órakor nyitotta meg az ülést, amelyen a bizottsági tagok nagy számmal a a megye orsz. képviselői közül dr. Ováry Ferenc, Kauffmann Géza, Kállay Ubul, fíentaller Lajos és Bakó József is megjelentek. Véghelyi dr. főjegyző terjesztette be az állandó választmány javaslatát, amelynek elfogadásával egyhangú határozattal kimondotta a közgyűlés, hogy „Fejérváry Géza báró ministérelnöknek és a kormány tagjainak parlamentáris elvek ellenére történt kinevezését sajnálattal és hazafias aggodalommal kénytelen tudomásul venni, az imparlamentáris kormánynak hivatalban maradását alkotmányellenesnek tartja s a kívánt támogatásban nem részesiti." Kauffmann Géza az Ováry által benyújtott bizalmatlansági indítványát indokolta meg, szavait gyakran szakította félbe a közgyűlés meg-megujuló tetszésnyilvánítása. A törvényhatósági bizottság Kemény dr. Csete Antal és Bakó József hozzászólása után egyhangú lelkesedéssel elfogadta az állandó választmány javaslatát s határozatilag kimondotta, hogy : „I. A Fejérváry-konnányt imparlamentáris kormánynak tekinti, s mint ilyennek törvénybeütköző rendeletet végre nem hajtja; ezen kormánynyal szemben az alkotmány ellen intézett támadása miatt bizalmatlansággal viseltetik, s amennyiben helyén maradni s az országot kormányozni kívánná, ez ellen ünnepélyesen tiltakozik. II. A legszigorúbban kívánja érvényesíteni a vármegye közönsége alkotmányunk azon sarkalatos tételét, hogy országgyülésileg meg nem szavazott adót beszedni és ujonezot kiállítani nem szabad ; ennélfogva eltiltja tisztviselőit, nemkülönben a hatósága alatt álló rendezett tanácsú városok és községek tisztviselőit attól, hogy meg nem szavazott ujonczok előállításában és meg nem szavazott adók behajtásában bárminemű részt vegyenek. III. A vármegye közönsége bizik év" ezredes alkotmányunk erejében, bizik tisztviselői hazafias, jó érzésében. Elvárja a vármegye népétől es tisztviselőitől, hogy az ország törvényes rendjéhez és alkotmányához szigorúan ragaszkodni fognak s az alkotmányellenes lcormánijt semmiben sem támogatják. A vármegye közönsége biztosítja tisztviselőit és a hatósága alatt álló többi tisztviselőket is, hogy a hatáskörében bármiféle jogtalan és törvénytelen bántalom ellen meg fogja őket védeni és nekik igaztalan támadások és okozott jogtalanságok ellen teljes anyagi elégtételt fog szerezni. Kimondja végül a vármegye közönsége, hogy mindaddig, mig alkotmányos kormány nem lesz, minden hónap 10-én rendkívüli közgyűlést fog tartani". Hennel Károly törvényhatósági bizottsági tag indítványára kimondotta azt is, hogy tisztviselőit az önkéntesen befizetett adók elfogadásától nem tiltja ugyan el, azonban utasítja a tisztviselőket, a rendezett tanácsú városok és községek tisztviselőit, hogy a befolyó adókat ne az adóhivatalba szállítsák, hanem minden hónap 10-éig a takarékpénztárban helyezzék el. A közgyűlés lelkes hangulat közepette nyert befejezést. Este a város polgársága Koller Sándor alispánnak és Óváry Ferenc dr-.nak tiszteletére fáklyás-zenet rendezett. Népünnepély és kóstoló. — 1905. julius 2. — Nagyobb és fényesebb ünnepélyt rég nem volt alkalmunk láthatni mint a vasárnapi volt, melyet a ref. főiskola udvar és torna helyiségben a pápai jótékony nőegylet rendezett jótékonycélra. Valósággal megszállta Pápa uri és polgári közönsége a szép helyiség minden talpalatnyi helyét és alig volt ember a pár ezerből, aki a jó célra nem áldozott s költekezett volna. Maga a közönség el volt ragadtatva a páratlan nagy sikeren. Ez az óriás, fényes tarka és hangulatos ünnepi panoráma, amit a nőegylet lelkes nőbarátai Pápa közönségének maguk köré való hódításával beállítottak a ref. főiskola udvar és torna helyiségébe, ez csakugyan varázslatos nagy dolog volt; olyan fenomenális látványossága egy városnak, aminél aligha csinál a vidéken valamely város, de amelyhez foghatót eddig Pápán sem láttunk. A mi hangulatot, ünneplő kedvének hangját és képét egy város produkálhat, az mind látható és hallható volt ezen az eleven, nyüzsgő, muzsikáló, táncoló nagyarányú panorámán, mely hiven visszaadta az egészséges erőtől duzzadó és kedélyes Pápa városát. Emelte a mulatság fényét Hoitsy Pál városunk orsz. képviselőjének jelenléte is, ki csupén e célból városunkba érkezett és jóval éjfél utánig kedélyes és vidám társaság közepette nagy ünnepeltetésben részesült. Délután 4 órára volt kitűzve a népünnepély kezdete s ekkor már csoportosan kezdett bevonulni a közönség a főiskola udvarba. A kapu bejáratánál volt elhelyezve a pénztár, hol Bermülier Alajosné, Steinberger Lipótné ésözv. Kreisler Józsefné úrnők előzékenyen fogadták a közönséget és árusították a belépti-jegyeket. Ugyanott láttuk egész seregét a szebbnél-szebb fiatal leánykáknak, kik a belépőket valóságos ostrommal fogadták és potom 20 fillérért kínálgatták a „sorsjegyet" különböző nyereménytárgyakra. Az udvarban volt a „Confetti sátor" ahol Langraf Zsigáné, Galamb Böske, Pentz Eliz, Mariska, Anna és Kis Vilma alig győzték a közönséget kiszolgálni. Valóságos ostromnak volt kitéve a sátor és a tüzelés már ott a sátorban levőkre kezdték meg első sorban. Ugyancsak ott volt tőszomszédságban a sör csapolás is, melyet Kern József vendéglős vállalt magára, a közönség teljes megelégedésére. Az udvar helyiségben volt a tágas tánctér és az asztalok megszámithatatlan mennyisége. A fedett tornahelyiségben voltak a különböző asztalok felállítva. Itt volt a legnagyobb forgalom és a kiszolgáló hölgyek alig győzték a folyton szaporodó közönséMikor egyetlenegy kardcsapás nélkül beveheLtem a már hónapokig ostromolt várat' Ránéztem. — De — huh! — most is borzadok, ha eszembe jut az a tekintet. — Hideg, merev, mint a haldoklóé. — Megijedtem. — Édes lelkem, szóltam remegve — magának baja van. — Nincs jöjj hát jöjj! — Es szeress ! Huh ! Milyen fagyosak voltak azok a kezek, amelyek azelőtt lávaként égettek. — Lenke! Neked valami bajod van ? Mit csinál. Tá n meghűltél. Hol voltál ? — Ott — ott — rebegte fuldokolva a leány, miközben görcsösen zihált keble — ott — ott — az ablak alatt — testvérkém — Erzsikének a gyógyszertárba — aztán ott — ott az ablak alatt — husz üveg somlyai — aztán Megittam. — — — Mit, mit, szeréncsétlen ? 1 — Amit — amit tegnap itt felejtettél •— azt — de jöjj — szerettlek — nyerd meg a — a — fogadást. — Oh — jöjj — édes. Mintha a villám sújtott volna le mellettem — ugy megrendülék. Akkor jutott eszembe, hogy előző nap egy arsenikumos üveget felejtettem ott. melylyel bizonyos vegyi kísérletet akartam eszközölni. — Es ugyanakkor villámként futotta át ?gyaraat a gondolat: hogy ez a leány meghallotta azt a nyilatkozatot, mit felöle tettem a kávéházban — és —

r nagy Isten — megmérgezte magát. — 0 az angyal — értem — a sátánért. — Odarohantam az ajtóhoz. — Be volt zárva. — Hol a kulcs? A kulcsot add ide, szerencsétlen ! Kiáltám. A lány ott kuporodott a szoba sarkában. — Szája már habzott. Szemei, azok a ragyogó szép szemek — üregeikből kidülledtek. — Az ablakhoz rohantam, hogy kiugorva, segítséget hozak. — Az ablak rácsozott volt. —- Segítségért kiálltottam. — Hasztalan. Kiáltásomat nem hallotta senki. — Az a lány pedig, az az angyal, ott vonaglott szörnyű kinok között a földön. -- Jöjj jöjj suttogta — jöjj — — jöjj szeretlek. Es énnekem néznem kellett ezeket a kínokat. Látnom kellett, miként fogja be a halál azokat a viola szemeket — látnom kellett a tajtékzó ajkakat — látnom kellett a vonaglásait — aztán — de hát — huh! fázom ! Pincér! még egy üveggel. Mikor pedig Kovács Jenei, — aki nekünk ezen dolgokat a Kecskeméti kávéházban beszélte, — a harmadik üveg bort fenékig kiitta; székét kirúgván maga alól, — hanyat vágódott. — Hát -— — hát azért voltam én — — — én én gyilkos gyilkos Pincér — Többet aztán nem beszélt. Orrán-száján ömlött a vér. A gyorsan előhívott mentők már mint hullát tették fekete kocsijukba.