Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-07-09 / 28. szám

0 N V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : H1RDETESEK és NY1LTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M I N könyvkereskedésében. Rendszert a közügyekben! Tagadhatatlanul tény az, hogy városunk utóbbi években nagyon sokat haladt és fejlődött, de az is igaz, hogy ez a fejlődés nem rendszeres és ezt a hátrányt városunk polgárságának nagymérvű közönyének kell betudnunk. El kell hogy ösmerjük, miszerint városunk polgárságában él és uralkodik a lokálpatriotizmus érzése, és hogy alig van a DunáuUilban egy ilyen város, melynek polgársága — fogyatékos anyagi erejét tekintve — annyit áldozna városa szépítésére, nagyvárosias jellegének emelésére, mint éppen Pápa város közönsége és mégis azt kell tapasztalnunk, hogy városunk alkotásainál bizonyos rendszertelenséget kell tapasztalnunk. Senki sem nyul szívesen darázsfészekbe, de előfordulhatnak olyan körülmények, melyek azt is a toll megragadására kényszeritik, kik azt csak nagyon erős belső impulzusra veszik csak a nyilvánosság előtt igénybe. Ilyen városunk jelen helyzete ! Erős belső forrásban, a multak sok mulasztását pótolni igyekszik mohón helyrehozni az elöljáróság élén a fáradhatlan polgármesterrel és ezt mindenki csak a 'egnagyobb méltánylással hálálhatja meg, de ha közelebről tekintjük a dolgokat és a külső rohamos fejlődéstől elkábítani magunkat nem hagyjuk, akkor az árnyolr dalok erősen mutatkoznak. Es a sötét foltok kezdenek erős fellegekké tornyosulni nálunk, kik a közéletünket teljes beborulással fenyegetik. Kik figyelemmel kisérik közügyeinket, tapasztalhatják, hogy nincs meg a tervszerüleg elkészített programm, minek keretében céltudatosan is következetesen lennének megoldva mindazon feladatok, miket a város közönsége a közszükséglet és a modern élet belátása alatt maga elé tűzni kénytelen. A következetés rend helyett mostanában pillanatnyi ötletekkel, az erőteljes munka helyett kapkodással és a befejezett tények helyett kisérletezéssekkel pocsékolódik el az. Mert hiányzik a szigorú, teljesen tárgyilagos városi képviselőtestület, mely kemény bírálatával megnyesné a hatalmas túltengés akarata ellenére is növekvő fatytyuhajtásait és erös fékező erejével az ingadozásokat megakadályozná. Természetesen nem a minden áron ellenzékieskedni akaró törekvéseket kell helyeselni, valamint az örök hizelgést és hátgörnyesztést sem, hanem mindig meg kell adni a férfias igazmondásnak, a szókimondó nyíltságnak a maga helyét és hogy az érdek nélküli képviselőt értéke szerint becsülni és nem üldözni kell. Azt nem szükség talán külön hangoztatni, hogy a részrehajlatlan vitákban megérett közügyek mennyivel nagyobb megelégedettséggel és öntudattal tölthetik el vezetőinket, TARCZA. "Vesz-tetTt szerelem. III. v Szomorú üzenet. A hogy merengve elgondolkodom, Szellő fuvalma éri homlokom. Suttogva mondja: tőled szállt ide — S te azt üzented szőke lányka, Hogy nincs szivednek álma, vágya, S szerelmi érzés — ábránd — semmise. Pedig de másként, másként mondtad azt Mikor köszöntőnk a nyíló tavaszt. Eltűnik minden — nincs már kikelet! Repülj csak messze enyhe szellő, Sirass csak engem sötét felhő, Te meg nevess ki, lányka — engemet. Csapó Ödön. (§{ gijiflios. — Pincér! Még egy üveggel! . . . . Ugy I Most igyunk elébb! . . . Na! Most folytatom . . . Hát hol is hagytam el? Ja/ Megvan ... De hát elébb igyatok . . . Aztán ne bámuljatok ugy rám . . . Na! hát iszen tudjátok , hogyne tudnátok, hogy nem igy nézett ki Kovács Jenci. Az a Jenci, ki ezelőtt két évvel a lányok dédelgetett kedvence volt mindenha . . . Bizony nem igy néztem ki . . . Dehát minek írjam le magamat nektek, kik ismertetek ? Hm ? Ugy-e szükségtelen ? Persze hogy az . . . Nos, hát folytatom . . . Mikor másodéves orvosnövendék voltam, egy ízben meglátam a Kerepesi uton egy leányt . . . Láttam aztán mindennap. Azt nem mondhatnám, hogy megszerettem volna. Nem ! Csak amúgy akartam bírni . . . Varróleány volt. De beillett volna — grófnőnek. Szép volt. Isteni szép volt . . . Oh, ha arra a szelid arcra, arra a mosolygó violaszemekre, ha azokra a csipetnyi ajkakra gondolok ... s ha elgondolom, hogy ezek enyémek lettek volna . . . hajh! . . . de hát vége . . . vége . . . Megöltem . . Nono! Ne ugráljatok fel! Nem tőrrel, sem gyilokkal. sem revolverrel . . . Amúgy! De mégis én öltem meg . . . Kund Abigal sem ölte meg Bárci Jenőt . . . „hanem a tőrt, azt — ő adá neki" ... De elébb igyunk! Ti tudjátok jól, hogy a megközelítésnek ismertem minden mérgét. Es erre a mindennap kék babos ruhában járó angyal szelid arcra — félve tekintettem ... A véletlen segítségemre jött. A leány egy ízben — jól emlékezem, — szombaton volt, -- tárcáját elejté. Én megláttam. A leány kétségbeesve rohant vissza az utcákon, melyeken keresztül ment. Találkoztam vele . . . Szóval játszottam a — nagylelkűt . . . Innen dr.tálódik a dolog. Mindennapos lettem nála. De — — ne gondoljatok semmit. Ez a leány a megtestesült ártatlanság volt. Es ez a leány szeretett engem, lelkének összes erejével, engem, a megtestesült ördögöt. Szóval — mit csürjemcsavarjam a dolgot — kísérleteim, hogy őt enyémnek mondhassam — dugába dőltek . . . Mondhatom nektek, fiuk, hogy szemeivel gúzsba kötötte kezeimet . . . xMint a boa konstriktoréi, olyanok noltak ezek a szemek . . . — Lássa, Jenci — szólt egyszer Lenke — igy hivták ezt a földre, az ördögök közé szállt angyalt — lássa —- maga mindig azt mondja, hogy csak még két éve van hátra, aztán önálló lesz. Édes fiacskám . . . várjuk be nyugodtan ezt az időt . . . Oh, enAngol férfi és női kelmékben, deíain, baffiszt és zefir újdonságokban legnagyobb választék: KRAUSZ JÓZSEF M. FIA és TÁRSA divatáruházában.