Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-05-07 / 19. szám

PAPAI KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : SQluL&ySEK FEI&im HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. A szabad-mészárszék. Városunk tanácsa több izben foglalkozott azon kérdés megoldásával, hogy mikép volna lehetséges városunkat minőségileg jó és ár tekintetében otcsó hússal ellátni. Hogy ezen kérdés oly gyakran szőnyegre került, megelégedéssel vettük tudomásul, mivel bízvást reméltük, hogy az intéző körök ugy fogják ezen vitális érdekeinket oly mélyen érintő nehéz kérdést megoldani, hogy a sok jogos panasz elnémul. Városunk tanácsa ugyanis elhatározta, hogy felállít egy szabad-mészárszéket és ezen határozatáról a hflybeli összes mészárosokat akként értesítette, hogy a szabad-mészárszék május hó 1-én megnyílik, s hogy oda mindazon, a közvágóhídon levágott s közfogyasztásra szánt marha husa kerül, mely minőségileg nem megfelelő s a mely marhában minimalis 10 kgm. f'agygyu nincs. Ezen határozat minden intézkedésében üdvös és sok tekintetben hozzájárulna ahhoz, hogy mészáro saink jó minőségű hust mérjenek s lehetővé tenné azt is, hogy a szegényebb néposztály — ha nem is elsőrendű, de egészséges és élvezhető húshoz jutna olcsóbb árban. Ám lássuk, hogy ezen határozat mikép foganatosíttatott. Azt kell tapasztalnunk, hogy a szabad-mészárszék csak eszményi jó, ez csak idea, hogy ilyen intézmény városunkban létezik és vau, arról a huslogyasztó közönség igen kis százaléka tud csak, és ha már akad is ember, a ki tud róla, ugyancsak felkopik éhségtől az álla, ha a szabadmészárszékből akarja a husszükségletét fedezni. Ha elhatároztuk, hogy valamit tenni akarunk, akkor ne legyünk Fabius Cunitátorok ! Cselekedjünk és ne ámítsuk magunkat határozatokkal, mert cselekvés és végrehajtás nélkül a legéletrevalóbb eszme is elposványosodik. A szabad-mészárszékre ma van égető szükség, most a nagy drágaság közepette. Hogy merre, a város melyik részén létezik a szabad mészárszék, hogy ki látja el azt hússal s hogy kinek kezén van az, azt nem tudja az előljáró tényezőkön kívül senki, pedig fontos, hogy ezen mészárszék a város legexponáltabb helyén s könnyeu hozzáférhető helyen állittassék föl, gondoskodni kell arról, hogy elegendő hus álljon rendelkezésre s hogy oly kézen legyen, a ki nem a közönség kiszipolyozása, hanem azon nemes érzés vezessen, hogy ezen intézményt a szükség, a szegénység szülte. Ha ezen kellékek meglesznek, szegényebb sorsú polgáraink áldani fogják ez üdvös intézményt. Arról kell még megemlékeznünk, hogy ki által szállított és miféle hus bocsájtassék áruba ezen mészárszékben és mely árban s hogy ki állapítsa meg a közvágóhídon azt, hogy a levágott marha husa a szabad méi szárszékre való. TARCZA. A szerelem kertje. Falu végén, orgona, akác és jázmin mámoros illatában rejtőzött az öreg mester háza. A lonc befutotta falait, a tetején vadszőlők himbálóztak, köröskörül a pázsiton pedig rózsák, verbénák, tóják, liliomok illatát kötözték össze láthatatlan szálakkal a méhek. Nehéz levegő terjengett az akácok alatt, hasonlatosan az esőt megelőző percekéhez. Az illat megakadt a lombokban, a levegő gőzös volt a párától. A tanitó tüdeje nem is birta ki ezt a buja illatot, ha csak tehette, kiint kóborolt a réteken ; az egész a leánya kedvéért történt, aki szerelmes volt a virágaiba. Hasonlatosképpen egy nagy, szőke rózsafához, ott mélázott és mosolygott virágbarátnői között, a hajnali harmat megérintette ruhája szélét, az esti csillag, mint a rózsakelyhet, Összecsukta mosolygó ajkait. Viktóriának hitták. Szép volt és hatalmas, virágillattól tikkadt arcával, a fekete tulipánra emlékeztető szemével, szőke hajvirágaival. íMikor künt áll a kertben és ábrándozva mosolyog a messzi havasokra, azt kellett hinni, hogy a fehér óriások engednek a kacérkodásnak és megindulnak feléje. Szép volt, de azt mondták, nem jó erkölcsű. Lehetséges lett volna másként, ott a parázna levegőben, a patak csobogása mellett, ahol virág, ember, bogár megmámorosodva feledkezett meg magáról '? A madarak is errefelé húztak, ha egy nagyon beteg lett, ott halt meg a lonc alatt; sehol annyi fészek nem volt, mint az ákácok között. A virágok a méhekkel szerelmeskedtek, a patak a nefelejcsekkel, lombok a napsugárral, sőt az öreg cserfának is jutott egy kacér repkény, de ez már megcsalta a fiatal bükkel. Ha a szellő megmozdult, a kert felől fűszeres párát vitt a faluba, amely ugy érezte azt, mint zápor előtt a felhők villamosságát: nyugtalanná és felénkké lett tőle. Ilyenkor megesett, hogy az asszonyok szentelt gyertyát gyújtottak. Augusztusban aztán megtikkadt volna már kéjtől az egész kert. A rózsafák öszszecsukódtak, a fák megsápadtak, a méhek ugy haltak meg a szirmokon, caak a havasok néztek be egyforma fehérséggel és szigorúsággal a lombok között. Viktória is megfonnyadt és beteg lett az illattól. Fel kellett ébredni. Összeszedelőzködött — ugy rémlett, mintha az egész nyarat ott a fák alatt töltötte volna el — bement a házba és doktort hivatott. A szobák tele voltak jázmin és verbéna illattal, a szegletekben pálmák és dracénák lélegzettek. A sánta falusi doktor, aki félve és megilletődve lépett a titokzatos házba, szinte elkábult a szagtól. Azt érezte, hogy az egész tudománya kiszalad a könyökén ós nem marad belőle semmi egyéb, mint a pápaszeme, meg a sánta lába. A pápaszemén át meglátta, hogy ablakok vannak. Odament, kinyitott egyet azok közül, melyek nem nyíltak a kertre. — Ebben a levegőben meg kell fulladnia, dörmögte és megtörülte homlokát. Azután ránézett a lányra, aki sirva simogatta a dracenáit. Ismét igen melege lett, fogta a kalapját és gyorsan hazasántikált. Husz éjjel nem tudott aludni. Az ablak azonban nyitva maradt és a falusi levegő szaladt be a szobába. Kemény, becsületes levegő volt: az áztatott kender és frissen fejt tej szagával. Olykor egy szellő táncolt körül a falak között és meg. Király-Forrás-Savanyuviz legtisztább, szénsavdus, lythion tartalmú asztali és gyógyvíz.