Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-04-30 / 18. szám

XV. évfolyam. Pápa, 1905. április 30. Bő. szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R 1VS I N könyvkereskedésében. Saját érdekünkben. Nem szívesen foglalkozunk öumagunkkal ezen vezérhelyen, de az utóbbi időben a vidéki specialiter a helyi sajtóra kifejtett egyeseknek nézeteire kötelességünknek tartjak reflektálni. A sajtóról általánosságban beszélni azt jelentené, mint bebizonyítani, hogy a nap világit, a viz nedves és hogy fából nem lehet soha vaskarika. Bárki, a ki némileg is szemmel kiséri a közéletben felmerült jelenségeket és a ki beljebb is pillant a közélet műhelyébe, világosan tapasztalhatja azt, hogy irányt, módot és fejlődést bármilyen nagyobb népiétegekre kiható mozgalomnál csak a sajtó ad. Azért is nevezték el a sajtót a negyedik nagyhatalomnak. Hatalma abból áll, hogy útját szegheti azoknak a törekvéseknek, melyeknek alapját inkább az önzés, mint a közjó érdekében tett szolgálatok képezik. Megbéníthatja azoknak a kalandozóknak tevékenységét, a kik a közönség gyengéire támaszkodva, érik el bűnös céljaikat. Hatalom, mert a sajó beszél, nem egy maga, de igenis egy egész olvasóközönség nevében fejti ki nézeteit. A kit ártalmatlanná tesz, azt ártalmatlanná tette nemcsak a nyilvánosságban rejlő hatalom egyedül, hanem egy egész közönségnek az akarata. Igenis akarat az, a mi hatalmassá, naggyá és olykor félelmetessé teszt a sajtót azok számára, kiket a közbizalom olyan székbe ültetett, a honnan maguk alatt láthatják azt a sok hiányt, azt a sok szenvedést, a min nekik segíteni kellene, de ők e bizalommal visszaélve, vagy a hiuságuk kielégítését vagy a pénztárcájuk megtömését látják. A sajtó feladata, hogy az ilyen egzisztenciákat elpusztítson az őket meg nem illlető helyről; a sajtó feladata, hogy sasÜB3K mmEMGmggi'sfig '^m.srza

aaan TÁRCZA. Ádám, a hivatalnok. Akik minden reggel látjátok Ádámot, amint végigbandukol az utcán, kopott ruhajában, a hóna alatt némely iráscsomókkal keserves munkájával, annak az ő néhány, pihenesre szánt órájának, ne higyjétek, hogy öröktől fogva szürke volt és örökké szürke lészen az Ő élete. Volt, abban már egy rózsaszínű nap is, az Ádám nagy napja. Ö maga sem tudja, hogy csöppent belé és azt meg talán senki se tudja a világon, hogy miképpen bontakozott ki belőle. Rózsaszínű nap volt, vidám nap. Istenem, szegény Ádámnak káprázik még most is az esze tőle, ha rágondol. Es ugy történt a dolog, hogy a főnök ur, ott az adóhivatalban, ahol rubrikákat töltenek ki már a világ teremtése óta, valami aranyos rendjelet kapott. Ki is volt irva a'hivatalos lapban és az egyik kolléga azonna: L_;il:ettre gondolt. Körül is járt a hivatalban a tervével. Ádám nem tudta, hogy miről van szó és ott görnyedt az írása fölött, félszemmel a mulatós kolléga mozdulatait kisérve. Az asztaltól-asztalhoz ment és mindenkinek a fülébe súgott valamit. Ádám csak azt látta, hogy egyik is, másik is az asztalra üt, vagy a mulatós kolléga vállára. És olyanokat hallott hogy : — Pompás eszme ! — Kitűnő gondolat! — Zseniális ! Es még, sok más szuperlativuszt, ami igen izgatta Ádámot. Hogyan? Hát a mulatós kolléga őt kihagyja ? 0 hozzá nem jön sugdosni ? Aztán ugy gondolkozott, hogy a jó hivatalnoknak mindegy, ha ágyúznak is körülötte és tovább irt. És egyszerre olyasformán hallotta, hogy a mulatós az ő asztala felé jön. A szive dobogni kezdett, érezte, amint a vér a nyakába, az arcába tóiul és nem mert felnézni. Aztán a vállára ütött a mulatós. Suttogva szólt hozzá : — Ugy-e, mrga is velünk tart, Ad ám ? — Igen, én is. Nem, nem tartok. Mi az, miről van szó ? Azt se tudta, hogy mit beszél. —• De istenem, Ádám, mit izgatja maszemekkel ellenőrizze azoknak a tevékenységét, kik állásuknál fogva arra vannak hivatva, hogy előmozdítsák a közügyet és hogy támogatásukra legyenek azoknak, a kik a segítségre rászorultak. Feladata körülbelül az egész sajtónak egy és ugyanaz. Kigyomlálni a dudvát, a hová magát befészkelte. Még azok az újságok is, melyek nem politikai vagy társadalmi, hanem tudományos, irodalmi, vagy akár ipari kérdésekkel foglalkoznak, még azok is utalva vannak rá, hogy birálgatásuk által itt ott javítgassanak pallérozzanak és az ügynek ilyen mód hasznára lehessenek. Hivatásban és jelentőségben semmivel sem áll a fővárosi sajtó mögött a vidéki. Bárminő leütéssel, akármilyen kicsinylő csufolódással kisérjék is a vidéki sajtó tevékenységét olyanok, kiknek okuk van lebecsülni mindazokat a faktorokat, melyekhoz vagy fel nem emelkedhetnek, vagy kiktől félniök kell, annyi bizonyos, gát oly nagyon . . . Nézzék csak ! Hát beszéljünk nyugodtan. A főnök úrról van szó. — A főnök úrról! . . . — Igen. Tudja, hogy érdemrendet kapott, ugye-e ? — Tudom. — No hát, ugy gondoltuk, én is

; meg a többiek is, hogy illendő volna egy kis bankettet rendezni; jól esnék a főnök urnák. — A főnök urnák ? . . . — Annak. Elmennénk együtt vacsorázni, aztán valami kávéházba feketére, aztán haza. Az asszonyokat is elhívjuk. — Az asszonyokat is? — Mi az? Talán ellenére van ? Hát jól van, nem hívjuk el az asszonyokat! Ádám, furcsa ember maga . . . Szegény Ádám a zsebkendője után i kapkodott. Izzadt és összefolyt előtte a betű az íráson. Zúgott, kalapált valami a fejében erre a nagy csábításra. Csupa uj, káprázatos dolog: bankett, kávéház, asszonyok . . . Istenem, asszonyok ! . . . — Nos, hát jön, vagy marad? . . . Ádám olyasformát hebegett, hogy majd később megmondja. Gondolkodási időt kér. A Jro

t. On jó kávét inniV j j 66 ina

t Akkor veijyen csak.'s cl I1J íl L U ö kávét inni? /eyyen csakis Kapható Pápán minden jobb fiiszer üzletben. Ara kgr.-ként 4 korona.