Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-04-16 / 16. szám

V- évfolyam Pápa, 1905- április 16 16. száni. KOZERDEKU FUGGETLL: HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FETTES:, HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Stréberkedés, Városunkban utóbbi időben az emberi sajátságok egy egészen uj és különös jelensége az u. n. „Stréberek" mind jobban és jobban növekedő s különböző alakja vergődik felszínre. Kzen társadalmi filoxerát eddig még csak hírből ismertük, de mint minden ily betegség elharapódzik

; ugy ez is társadalmunkba beférkőzött s •<a Mekkorán ki nem pusztítjuk, ugy ők í'ogjaK varosunKat a tönk szélére juttatni Mert nem a közérdek, nem a város haladágiigye lebeg a stréberek szemei előtt, hanem mindegyik csak önhasznát keresi, a közérdek terén felhalmozott javakból a maga számára óhajtja a legkövérebb falatot, üzletet csinál lelkiismeretéből, fukarkddik embertársai bizalmával s kijátsza a legbizalmasabb barátját is. Magasan hordják fejüket, igyekeznek minél nagyobbnak látszani, arrogantia, fenhéjázás jellemzi őket s e tulajdonságaikat igen jól tudják felhasználni; kiaknáznak minden legcsekélyebbnek látszó alkalmat, megragadnak minden eszközt, hogy önző hiuságukat kielégíthessék ; többnyire fenn a magasban nyüzsögnek, de azért nem riadnak vissza attól sem, hogy leszáljanak a köznép közé, ha abban előnyüket látják ; igazságot, emberszeretetet, méltányosságot színlelnek, csakhogy minden oldalról szép színben tűnjenek fel, népszerűséget hajhásznak, a humanitással valóságos reklámot csapnak, s ha egvszer felülkerekedtek egy bizonyc^ magaslatra, akkor aztán dölyfük, mint valamely rodhadt mocsár bűzös kigőzölgése, megfojt minden szabad gondolkozást, letiporja a legszentebb igazságot. Ezek a Stréberek fő jellemvonásai, ez az ő kenyerük, ebből élnek s táplálkoznak. Legfőbb igyekezetök, hogy minél több testület, egyesület, kör és TARCZA. Klárika múltja, A házasság negyedik hetében volt, ebédután, Pajzsék a rendes ebéd utáni sziesztájukat tartották. A fiatal férj, aki egyszerűen apagyilkosoknak minősitette a kávéházak vendégeit, kanalankint szürcsölte a feketekávét, s a meggyőződés mély bariton hangján szavalta: — Micsoda fekete 1 . . . Micsoda karszék ! . . . Micsoda szivar! . . . És (tette hozzá lágyan, olvadó hangon) haj, haj, haj, micsoda feleség! És a szerelem kimondhatatlan mámorával nézett a négyhetes asszonyra, akit biz' Isten egyenesen a szerves vegytan mellől cipelt a mult hónapban az oltár elé. Őnagysága született Gruich Klári kisasszony mosolyogva hallgatta a szenvedéiyes rapsódiát és miközben villamossan puha kezét a férjeura ajkára tapasztotta, könnyedén, de meghatva felelte: — Köszönöm a bókot, uracskára, — a szivarhoz és a fekete kávéhoz hasonlít! Pajzs, aki lassankint mégis megitta a feketekávéját, kissé eltolta magától a felesége fejét, mint a miiértő, aki csak távolról látja igazán a valódi műremeket. És a nélkül, hogy a fiatal asszony tréfájára válaszolna, igy folytatta az előbbi hangnemből: — Lehetetlen és százszor is lehetetlen, hogy előttem nem akadt volna férfi, aki ebbe az rédes fejecskébe bele ne bolondult volna. Es ha akadt, bizonyára annyi esze is volt hogy az érzéseit elárulja. És maga mégis azt akarná elhitetni velem, hogy e sok lovag közül nem találkozott egyetlen egy, akit a rokonszenvével kitüntetett volna ? Nem vallottak volna magának szerelmet, nem kapott egy kicsike levelet sem ? A férfiak nem vakok, nagyságos aszszony és a szerelmes férfi nem titkolja az érzéseit. Mondjon hát meg őszintén mindent, — ezzel ama szent eskünek tartozik, melyet az egyházi hatalmak jelenlenlétében tenni méltóztatott . . . Klári asszony komolyan hajtotta fejét az ura széles vállára és kipirulva, tüzelő arccal szólott: — Igaza van, talán bűn is volna, ha magának be nem vallanám. Egy valaki igen-igen szerelmes volt belém és egy délután meg is vallotta, hogy szerelmes volt társaságban szerepelhessen, befurakodik mindenhova s ragad mint a kullancs, de a közjó érdekében annál kevesebbet tesznek, hanem az öndicsőités és dicsekvés kedvenc foglalkozásuk ; főkép az alsó néposztálynál tetszetős demagógiával kérkednek és ezzel a köznépet butitni óhajtják. Számuk napról-napra szaporodik ; aki még tegnap nem volt Stréber, ma már azzá lett, ha egyéb nem, odavitte őt hiúságának csábító ördöge. Különös tulajdonságuk, hogy ügyesen, finom ravaszsággal tudják maguk köré gyűjteni a céljaikat támogatni kész köznépet, a melyet ugyan a barátság szine alatt toborzanak össze, hanem azért csak szolgai szerepre szánnak. Mi egyelőre csak általánosságban hibáztatjuk városunkban ezen strébereskedést, de ha a közérdeket oly mértékben fogjuk veszélyeztetve látni, hogy ezáltal városunk haladására molochként akarnának nehezedni, ugy belém és egy délután meg is vallotta, hogy szeret . . . Nem »levélben, hanem élőszóval és majdnem mind a ketten sirva fakadtunk. — A neve ? — kiáltott föl Pajzs Imre. — Maga ismeri, sőt jó barátja, folytatta Klárika suttogva. Tárnoki . . . Tárnoki Gyurka, aki félévig, mikor a Tisza kiöntött, nálunk lakott, a nagyapó kastélyában . . . Puszta-Szent-György az egész árvizes terület közepe volt és Tárnoki onnan járta össze-vissza a szabályozandó területet. Akkor történi, egy délután, augusztusban . . . Pajzs sötétén közbevágott: — Ugy kell mindent elmondani, a hogyan történt. Ha egy szócskát is bár elhagy az egészből, annyi, mintha semmit sem mondana . . . — Augusztusban volt, egy délután — folytatta Klári a fejét az ura vállára hajtva — hogy Tárnoki váratlanul beállított hozzánk. Feketekávézni jött, mint annyi sokszor, mert nagyapó egyszer s mindenkorra meghívta. Akkor délután azonban rekkenő forróság volt és nagyapó, aki délelőtt a mezőket járta, fáradtan vonult a hűvös hálószobább, alig hogy a kanalat letette. A mérnök egyedül talált engem a kicsike szobámban, ahol az aranyos kendőimet hirnezVARRÓNŐK FIGYELMÉBE! éjirruiJb-ájZiCsipke, szallag, zsinór, paszománydiszek, diszgombok valamint az összes szabMlékek Ko/idor és Hirschier „Divatvilága-áruháziba megérkeztek,