Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-04-16 / 16. szám

nem fogunk visszariadni azokra ujjal is rámutatni. Minden, városunkra nézve fontos kérdés megoldásánál ott látjuk a strébert s ha ugy forog a kocka, mint ő akarja, ugy kezdődik az aknamunka. Mi figyelemmel kisérjük őket s csak rajtuk múlik, hogy adandó alkalommal ne kényszerítsenek a végletekre. A legutóbb megtartott képviselőtestületi közgyűlésen is volt alkalmunk tapasztalni a stréberkedés hatalmas megnyilvánulását. Ezen szomorú tapasztalatok, melyek csakis küzügyeink rovására tudandók be, teszik kötelességünkké, hogy ezen rákfenéről a nyilvánosság előtt beszámoljunk. A mi jelszavunk „Le a stréberekkel

£

í kik közügyeinknek csak kerékkötői. Ezen elv mellett harcolni és küzdeni fogunk a közjó érdekében és reméljük, hogy ezen harcunkban városunk lakossága hathatósan támogatni fog. Végül pedig ki kell jelentenünk, hogy ezen felszólalásunkat a legutóbb megtartott közgyűlés hatása alatt irtuk, megjegyezzük, hogy: Akinek nem inge, ne vegye magára ! jPollatsck FrigjeN. Városi közgyűlés. — 1905. április 10. — Pápa város képviselőtestületének hétfőn tartott, reudkivüli közgyűlése nagy érdeklődés közepette folyt le. A közgyűlésen heves, de egyszers mind meddő viták is folytak. Különösen mondhatjuk ezt a villamtelep részére beszerzendő uj gépek beszerzésénél. Egyes képviselők teljes tájékozatlansága órahosszáig tartó vitát provokáltak sőt egyes képviselők még ettől sem riadtak vissza, hogy a közügy rovására tetszetős jelszavak leple alatt képviselőtársaikat tévútra vezessék. Különben ezzel lapunk vezérhelyén bővebben foglalkozzunk. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Lamperth Lajos h. polgármester jelenti, hogy a polgármester szabadsága folytán, neki jut a tisztség az elnöklésre, amidőn üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesitesére dr. Rechnitz Ede, Kórmendy Béla, Walter Sándor, Besenbach Károly és Vágó László képviselőket kéri fel. A rault ülés jkve felolvastatván, ahhoz többen hozzászóltak, de végeredményben tudomásul vétetett. A felszólalásra az adott okott, hogy a jkvben a Kossuth Lajos-utca megnyitása kérdésénél két ház megvétele „a szegény alap terhére" lett jelölve, mely határozat ugy is hozatott. Napirend előtt elnök beterjeszti Mészáros Károly polgármesterünk kérelmét, melyben a szabályrendeletben meghatározott 1 hónapi szabadságon tul még 1 hónapi szabadságot kérelmez. A képviselőtestület a kért szabadságidőt egyhangúlag és készséggel megadja. Ugyancsak napirend előtt Lamperth | Ferenc képviselő kérdést intéz aziránt, hogy : a katonai beszállásolási illetékek mért nem | lesznek számarány szerint felosztva és miért | kell a felrótt összeg után bélyegilletéket fizetni ?. Elnöklő h. polgárgmester kijelenti, hogy az illetményeket a vármegye állapítja meg és a bélyegilletékek kötelezők, mely vál?szt miután ugy interpelláló, valamit a képvisetestület tudomásul vette, áttértek a napirendre. 1. Az árvaszék beterjeszti 1904-ik évi gyámpénztári számadások megvizsgálásáról szóló jelentését. A képviselőtestület Freund Ferencz főszámvevő jelentését tudomásul veszi és jóváhagyás végett az alispán utján a belügyministerhez felterjeszteni rendeli. 2. Kriszt Jenő plébános kérvénye a szt.-Ilonai ápokla után kirótt községi adók elengedése iránt. A képviselőtestület a kérelemnek helyt ád. 3. Kovács István ápoldai gondnok kérvénye, az ápolda után kivetett községi adók léirása érdemében. A képviselőtestület a kérelemnek helyt ad. 4. Horváth Gyula és Molnár Kálmán pápai lakosok ajánlata, Pápa város tulajdonát képező, házbirtoknak 25.000 K vételári összegben leendő átengedése iránt. Minthogy a Kossuth Lajos-utca megnyitásába eső ezen ház megvételére vonatkozó közgyűlési határozat felebbezés alatt áll, ennél fogva addig mig ezen határozat jóváhagyva nincs, ezen ügy napirendről le; vétettni határoz tátott. 5. A villám világítási felügyelőbizottság javasolja, hogy a villam-telepre egy harmadik gép még a folyó év folyamán szereztessék be. Bermüller felvilágitássul szolgál, hogy ezen gépek beszerzése a várost nem terheli és ez a telep hasznos befektetését célozza. Ugyancsak ily értelemben szólal fel dr. Antal Géza és dr. Steiner József. Steinberger helyesli a gépek beszerzétem. Kissé meglepetve állt meg az ajtóban és szomorúan kérdezte : — Nem kapok kávét ? — Ha fölolvassa az ujságbeli regényfolytatást — mondtam neki suttogva — megkapja a kávéját, mint'rendesen . . . Lekuporgott az alacsony kertiszékre s lelkesedve olvasott egy fejezetet a szegény vicomte történetéből, aki büszke, de fájdalmas mosolylyal intett bucsut a hegy ormáról a grófnénak ... A grófnő szivébo baljóslatú sejtelem lopózott, a vicomte pedig, miközben pilláin egy könyet morzsolt szót, halkan azt rebegte: Folytalása következik. A regény-közlemény ugyanis véget ért a vicomte szétmorzsolt könyeinél s Tárnoki igy szólott kissé megindultan : — Szegény fiu, — ez is akkor hallgat el, mikor a legérdekesebb mondanivalója lenne . . . — Ez is ? Hát még ki ? Elpirult és lesütött szemmel susogta: — Például én . . . — Őn ! — Hányszor hagytam én is abba a beszédet, mikor legérdekesebb mondani valóm lett volna! ... De a vicomte-nak könnyű, — ő a holnapi folytatásban mégis csak elmondja, amit akar, mig én . . . — És ön miért nem mondja el ? Megindultan nézett rám és hirtelen megkapta a kezemet. — Akarja, hogy beszéljek! — kérdezte. — Nem értem, hogy mit mond . . . — Nem érti — szólott most valamivel bátrabban, — hát igazán nem érti, nem látja ? Klára kisasszony, hát tudja meg, hogy szeretem ... Ha maga is szeret, mondja meg bátran ... és a többit nyugodtan rám bizhatja . . . — Istenem . . . hogy tudjam . . . hogy felelhessek . . . Tárnoki elkapta a kezemet és heves csókokkal borította. Aztán átölelt és a homlokom: rró csókokkal illete. A hajamat is megcsókolta, sőt később az arcomat is — és én mit sem tudtam szólni, csak ezt: — Hagyjon . .. Tárnoki, hagyjon . . . mert megfulladok . . . Mikor Paizsné idáig ért az elbeszélésben, az ura sapadtan törte kétfelé az imént meggyújtott cigarettjét. •— És maga — szólt halkan, félelmesen (mintha nem is ő beszélt volna, hanem egy különös idegen) — és maga is viszonozta a csókjait ? Pajzsnéban most hirtelen föltámadt az asszonyi nem évezredes kacérsága. — Akkor nem . . . hiszen majd megölt az az izgalom, melyet a Tárnoki vallomása okozott ... De utóbb . . . két nap múlva . . . mikor nagyapó ismét elaludt egy ebéd után . . . — Megcsókolta ? — kérdezte Pajzs lihegve. — Egyszer . . . egyetlen egyszer . . . oly alázatosan kért, hogy a szivem majd meghasadt a fájdalomtól . .. Megcsókoltam a homlokát és rémülten kiszaladtam az éléskamrába . . . Csak estefelé jöttem ki a spájzból, mikor nagyapó az aludtejért kiabált . . . Tárnokinak akkor már hire-hamva sem volt ... és mivel két hét múlva viszszahivták a vármegyéhez, a kis regény hirtelen véget ért . . . Tárnokit csak három év múlva láttam viszont, amikor már mint a maga mennyasszonya néztem meg a tavaszi műkiállitást . . . A fiatal asszony kipirulva nézett Pajzs úrra, aki homlokát a kezére támasztva, hangosan, fájdalmasan sóhajtott. Oly ijesztő volt Pajzs ur állapota, hogy Klári asszony rémülten kérdezte: — Valami baja van ? — Semmi bajom, — rebegte Paizs ur megtörve, — de igen boldog lennék, h meghalnék. — Miért . . . — Még kérdezi ? Mindeddig fölemelt fejjel jártam az utcán, mert még álmomban sem jutott eszembe az a gondolat, hogy a feleségemről rosszat gondolhat valaki . . . De most! . . . — De hiszen még éretlen gyermek voltam . . . — Egy tizenötéves leány nem gyermek többé 1 — És magáról még azt sem tudtam, hogy a világon van. — Melyik leánynak nincs meg a regénye tizenötéves korában? Ha minden férj ilyen tragikusan venné a felesége gyerekkori szerelmi idilljeit, ma csupa elvált aszszony járna a budapesti utcákon . . . — a. tisztességes férfiak mind komolyan vesszik, Klári. — És maga talán sohasem csókolt meg egy leányt, mielőtt engem megismert volna? — Én, oh az egészen más 1 A férfi jellemén nem ejt foltot az ilyen könnyelmű csók, mert a nőtlen férfiak kátéjának az a legelső pontja: Sohase mulaszsz el egy