Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-04-09 / 15. szám

krajcárért csak 6 drb süteményt adnak, meglehetős kicsit és rosszat. A baromfit, a zöldséget és más élelmi cikkeket csak harmadkézből vehetjük meg, mert nálunk az a különös állapot létezik, hogy a kofák szabadon garázdálkodnak a piacon és akik a kora reggeli órákban már a város végén, de a piacon is a városi polgárok elől mindent összevásárolnak, hogy aztán tetszésük szerint szabják meg az élelmezési cikkek árát. Sokszor volt már szó a lapunkban e viszás állapotokról, de nem volt, aki megszívlelje és segitsen a bajon. Sohasem volt szükségesebb a hatóság szigorú felügyelete mint most és a város polgársága jogosan követelheti a tanácstól, hogy a legsürgősebben tegye meg az intézkedést arra nézve, hogy e bajok orvosoltassanak. Nem szabad a városi tanácsnak tétlenül nézni a drágaság növekedését, mert ha ez még tovább is igy tart, akkor a nyárral együtt megjön az inség is. Elhisszük, hogy azoknak, akiknek kötelességük lenne a polgárok érdekeit megvédelmezni, ez a drágaság nem drágaság, mert ők nem érzik meg, ha az élelmiszerek ily helytelen arányban megdrágulnak, a szegény ember nagyon is megérzi azt, ha a piac megdrágul és nehéz gondokat okoz. zet elég nedves ahhoz, hogy .őrfiszemeket hizlaljanak a kis női lábak, amelyeket suhogó csipkés alsószoknáyák ingerlően mutogatnak. A hadnagy ur megpödri kis bajuszát és csettint egyet. Aztán kardcsattogtatva siet a csöpp lábacskák után, mindég közelebb hozzájuk. A hölgy észreveszi. Megnézi erősen a hadnagy urat és meggyorsítva lépteit, nem fojthat el egy csintalan, kárörvendő mosolyt. A hadnagy ur, ha ezt a mosolyt látja, talán retirál, mert mikor a nő igy mosolyog, akkor valamit forral, valami boszun, megaláztatáson, vagy megszégyenítésen töri a kis fejecskéjét. A szép fejecskéjét, melyet simogatni, csókolni gyönyörűség, üdvösség. A hadnagy ur ezt gondolhatta, mert már bátran a nő mellé lépett és — szalutált meglepetve, szinte ijedten. De nem is annyira a bájos hölgynek, mint az első emelet egyik nyitott ablakán kinéző századosnak. És vissza akarna fordulni, de már késő. A kapitány ur, amint a távolból kiveheti, dühösen nézi, a bájos hölgy pedig kacagva dob csókot a kapitánynak. A hadnagy ur nem azért esett át anynyi kalandon, hogy ezekből hamarosan ne tájékozza magát, ne emelkedjék a helyzet magaslatára. Mikor a nő a kapun bemegy, vele megy ő is, bemutatja .magát és nyugodtan mondja : — Jól sejtettem, hogy a kapitány ur a nagyságos asszony férje lehet csak, mert hallottam a nagyságod szépségéről és amit hallottam, az csak a most látott lehet. Szükséges tehát első sorban, hogy a tanács mielőbb egy piacrendészeti szabályzatot alkosson, amelyet szigorúan be is tartasson. A polgár mester hívjon össze egy ankétet, ahhoz értő férfiakból, amelynek a feladata lesz, hogy megbeszéljék azokat a védelmi intézkedéseket, melyekkel megakadályozhatják a piac mesterséges drágulását és amelyekkel orvosolni lehetne, vagy legalább enyhíteni azokat a bajokat, melyek tagadhatatlanul nagy csapásként nehezednek a város szegényebb sorsú polgárainak a vállaira. Tehetne a város tanácsa sok oly intézkedést, amelyekkel segíteni lehetne a drágaságon. — Kérelmezze a kormái nál a fontosabb élelmi cikkek fogyasztási adójának egy bizo nyos időre való leszállítását. Szállítsa le a vágatási illetékeket és akadályozza meg minden körülmények között azt, hogy a kofák tovább is üzérkedhessenek az élelmi cikkekkel. Az összehívandó bizottságnak lenne feladata az orvoslatot megbeszélni és a város polgársága joggal el is várja a tanácstól, hogy a legsürgősebben intézkedjék élelmezési piacunk radikális rendezése ügyében és az árak mesterséges felemelése ellen minden lehető módon sikra szálljon. Reméljük, hogy ez mielőbb meg fog történni. .. ., Í

J ' _L M

Jgg A kapitányné nem szólt semmit, de ismét mosolygott. Am ez a mosoly már más volt, mint az előbbi. És már mintha féltené a hadnagy urat, intett neki, hogy távozzék. A hadnagy ur azonban ment vele tovább föl a lépcsőkön, sőt be a lakásba. A nő álmélkodva nézte a vakmerőt. Ő pedig higgadtan, katonai rövidséggel s: át a századoshoz : — Kapitány ur 1 Kötelességemnek tartottam, mint századjának uj tisztje, tiszteletemet tenni. — Ebben az időben, mint feleségemnek kísérője ? — kérdezte gúnyosan a kapitány. — Azért, hogy megmondjam a kapitány urnák, hogy a nagyságos asszonynak este nem tanácsos egyedül járni. „Nagyon is bájos hozzá", hallottam egy szemtelen ifjútól, akinek a tolakodásától mentettem meg a nagyságos asszonyt, ugy hogy helyette én ldsértem haza. — Köszönöm ! — mondá gúnyosan a kapitány. — De megengedi, ha a multakból következtetést vonva, kijelentem, hogy ez a kiséret sem biztosabb, mint amaz lett volna. — Bocsánat kapitány ur, a múltban is voltak szerelmeimnek hófehér napjai — azok, amelyeket kollegáim szentélyeiben töltöttem el. Szalutált és mig a kapitánynénak kezet csókolt, súgva egészítette ki szavait: — Mert ily angyali nőhöz csak megtisztulni, imádkozni járunk. Vármegyei közgyűlés. — 1995. április 3. — Vármegyénk törvényhatóságának mult hétfőn megtartott rendkívüli közgyűlése iránt vármegyeszerte nagy érdeklődés mutatkozott. Ezen érdeklődés teljesen jogosult volt, mert a közgyűlés egyik legfontosabb tárgya a Kolozsváry József volt vármegyei alispán hivatalos működésének megvizsgálására kiküldött bizottság előterjesztése és ezzel kapcsolatosan volt vármegyei alispánnak kérvénye nyugdijának megálladitása és folyósítása, volt napirendre kitűzve. Köztudomásu dolog, hogy mily nagy port vert fel annak idején dr. Ováry Ferenc megyebizottsági tagnak interpellatiója és vádjai a volt alispán ellen s igy nagy érdeklődés mellett várták ezen vizsgálat eredményét. A közgyűlés erre vonatkozólag az áll. választmány javaslatát fogadta el, melyet egész terjedelmében alant közölünk, mely szerint megállapitatott, hogy dr. Óváry Ferenc bizottsági tag által az 1904. december 12-én tartott közgyűlésben felhozottal- a valóságnak mindenben megfelelnek és ezzel a nevezeit közérdeket óhajtotta szolgálni. Ezzel kapcsolatosan az alispán évi nyugdiját 5472 koronában megállapította s azt 1905. év április hó 1 napjától folyóvá teszi. Hangoztatva lett, hogy ezen kérdésnél több felszólalás lesz várható, de ez nem bizonyult be s nagyon helyesen, amennyiben ezen határozattal el lehet mondani, hogy a kecske is jóllakott a káposzta is megmaradt. Amidőn még felemiitjük, hogy városunk és vidékéről a közgyűlésen : Ihász Lajos főrendiházi tag, Sült József kir. tanácsos, Lamperth Lajos h. polgármester, Bélák Lajos, Kőrmendy Béla, Jákói Géza, dr. Kende Ádám, Walla Géza, Mihályi Géza, Billitz Ferencz, dr. Kőrös Endre, Bottka Jenő, Herbst FeMég ezt sem tette. Hónapok multak és a kapitányéknál nem mutatta magát. Nem hívták, nem jött. Egyszer aztán mégis találkoztak egy vendéglőben. Köszöntötte őket és más asztalhoz akart ülni. A kapitány észrevette szándékát és mosolyogva mondta: — Hadnagy ur, ne fusson el! Felesóge kiegészítette szavait: — Még ha ellenségei lennénk is, akkor sem futhat meg a katona. — Nőiítől megfutni még a katonának sem szégyen! —• válaszolta a hadnagy, leülve a csintalanul mosolygó, bájos asszony mellé. — Sőt sokszor kívánatos, — mondá a százados. — Ugy van, kapitány ur. Es nekem kétszeres okom volt ezt tenni. — Kétszeres oka volt minket kerülni? — kérdezte az asszonyka. — Nem ismerem ezeket az okokat. — Első ok, hogy nem reflektáltak a látogatásomra, a második okot az első látogatás különlegessége, hogy agy mondjam: bizarrsága, vakmerősége teremtette. Azután a cél félremagyaráztatott volna. En pedig ezt nem akartam. A gyanúnak még látszatát is kerültem. Pro príma: mert a nagyságos asszony, mint a nőiesség eszményképe jelent meg előttem, aki mellett lelkünk felemelkedik a köznapi léhaság atmoszférájából, pro secundo: mert nem akartam a multat föleleveníteni akár okkal, akár ok nélkül. Okultam, féltem a karriéremet. — Félti tőlem, miattam?