Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-01-17 / 3. szám

&IV. évf&ymm, Pápa, 180-4., ianssái* 17 3. szám KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP, - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELORZETÉSi ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára oO fillér. Hq! késik a bejelentő hívaía! ? Évek hosszú során halljuk hangoztatni, hogy városunkban a bejelentési hivatal létesítése aktuálissá vált, sőt már ez érdemben a rendőrkapitány egy szabályrendeletet is készített, de mindezek dacára nem látnnk semmi oly jelenséget, mely ezen fontos intézmény megvalósítását némileg is előmozdítaná. Ezen körülmény késztet bennünket a felszólalásra és intéző köreink figyelmét ezen kérdés szorgalmazására felhívni. Bizonyára neru mondunk uj és meglepő dolgot, ha azt állítjuk, hogy közigazgatásunknak sok mizériája van, s nem is igen fog ellen mondásra találni az sem, hogy a közigazgatásnak leggyengébb, legkorhadtabb részét a községi adminisztráció képezi,- sőt e sajnálatra méltó fokozás folytatásként egész bátran megkockáztatliatjuk azon állítást is, hogy legrosszabban a rendezett tanácsú városok vannak adminisztrálva s nem alaptalan azon LAPTULA IDONOS és KIADÓ : 4L&TSIH: HiWBETESEK es NYÍLTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R tű S N könyvkereskedésében. keserű évelődés, mely e kifejezésben „rendezett tanácsú város* bizonyos akaratlan humort iát. Pápa városa is rendezett tanácsú város. Nos, ha valaki csak legkisebb forgalommal bír egy 17000 lelket számláló rendezett tanácsú város közigazgatásáról, be fogja ismerni, hogy Pápa városának bejentési hivatalra nagy szüksége van. Pápa városába elég olyan ember költözik be, akik itt évekig ellaknak, de azért a hatóságnak nincs tudomása róla. Vannak, akik itt megtelepülnek, használják a polgárság által nagy fáradtság és költséggel létesített hasznos intézményeket, de eszökbe sem jut, hogy lákositásért folyamodjanak s a szabályrendeleíileg megállapított Összeget befizessék. Már en :edelmet kérünk az intéző köröktől, különösen a városi natóságtól, de azt nem tudjuk megérteni, hogy ez miként lehet Pápa városában eképen ? Eltekintve, íu^y így nagyrészt MgBtawBFsnrMr •• ísuítjooi ? of^ TÁRCZA. Az obstráczió leszerelt. Hirtelen megállt és figyelni kezdett Gabriella. Lépések közeledését hallotta a külső kert ösvényei egyikén. Pár lépéssel az orgonabokrok sárguló lombozata mögé rejtőzött;, mert nem akarta kedves gondolatmenetét megszakítani. Nemsokára feltűnt az átjáróban Sóváry Alfréd alakjá, Egy ismeretlen, 50—6Q év közötti, derésedő, magas, szikár; napbarnított arczu férfiúval — halkan beszél

1 getve közeledett. Visszafojtott lélekzettel állt mozdulatlanul helyén Gabriella s csaknem eszméletét vesztei,te bekövetkezett felindulásától, midőn a közeledők előtte megállapodva, általa is eléggé hallatóan folytatták beszédjüket franczia nyelven. Alfréd sápadt volt az izgalomtól mig a másik kérlelhet IHI szigorral mondotta. — Ön a legközelebbi gyorsvonattal útnak indul Rotterdamba s onnan az első postahajón Philadelphiába hajózik, Ott titkárunktól megkapja további rendelkezésemet . . . — Tehát nem hiszi el, bogy lelkem már teljesen egybeolvadt e nemes lénnyel s ha tőle elszakít, az reám halálos ítélet leend — mondja fölsóhajtva Alfréd. — Önnek emlékeznie kell fogadalmára — vüaszol amaz. Midőn ön belépett társaságunkba, megismerte feltételeinket, amelyek nyíltan megmondják, hogy a. négy hónap legfölebb három héttel hosszabbítható meg. Ön kötelességéhez híven bejelentette az óráf, amelyben szivének érzelmét felismerte. A négy hó lejárt, sőt távirati kérelmére engedélyeztem a pót időt is. Az ma reggel letelt. Ön tehát rendelkezésem alá került és megszakítja' á viszonyt azonnal ! — Bemutatom' Önnek őtrszé! közbe Alfréd, és .beszéljen rólam Ön vele, s ha .ki nem ismeíi beszédjéből, hogy szeret engem ugy lehet, hogy csalód tára és akkor talán... — Semmi talán! — vágja el a szót ismét az idegen, szabályainktól el nem térhetek. Azt pedig ön jól tudja, hogy szabályaink kizárják a feltételeket, mert ha a megjelölt idő alatt, egy férfi-erély annyira meg nem hódit egy nőt, egy törékeny női szivet, hogy a nő előtte megnyilatkozva öt férjéül meg nem kéri, akkor nyomban és bucsu nélkül abban hagyandó a további érintkezés és soha az életben többé házasság; czélzatíal közeledni azon nőhöz nem szabad. — Ignz, — mondja megtörten Alfréd, hogy a halál is elszakíthatja egymástól a% egybeforrott lelkeket, azonban az megnyugtatóbb lehet a hátramaradottra, mivel egyedül ő viseli a csapást, és lelkifurdalást nem a polgári kötelességüknek nem tesznek eleget, de sőt sokszor oly eset adja magát elő, hogy a városi hatóság azt sem tudja, valljon egy bizonyos nevű egyén tartózkodik-e a városban vagy nem, holott már éveken keresztül itt időz városunkban. A rendőrségi szolgálat is nagyban volna könnyitve, ha a bejelentési hivatal könyveiből kiolvashatnánk, hogy ki honnan mikor jött ide, mi a foglalkozása, hol van állandó lakása stb. Nem fejtegetjük ezt tovább hanem rámutatunk, hogy a bejelentési hivatalra közegészségi tekintetből is nagy szükségünk van. Ha bejelentési hivatalunk volna, a hatósági orvos azonnal megtudhatná, hogy honnan hová, minő száinu és foglalkozású munkások érkeznek városunkba, mi a njai Körülményekhez képest igen fontos tényező, mert igy sem a felsőbb hatósági rendeleteknek sem egészségügyi követelményeknek eleget tenni nem lehet. okozhat neki semmi, mig igy a másik talán jobban szenved, de sőt becsületében is anynyira méghurezoltátik, liogy nemes emberhez illetlen do>og és Önmagunkra leglealazóbb az, hogy mindezeknek kitegyük azt akit előbb — a határidő utolsó pillanatáig érdemesnek ítéltünk arra, hogy életünket hozzákössük a sírig. Látja, Elnök ur óra volna életem zárórája, ha erős meggyőződésem nem az volna, hogy sikerülni fög társaságunkat oly elhatározásra bírni, rainszerint egy napon feloszlatjuk azt, mi önmagunk és továbbra szabad menetében nem gátoljuk az érzelemvilágnak örökre kiismerhetlenül sejtelmes homályában rejtődző sajátságos folyását. — Nono! Ön ismét a férfiúi tekintély aláásására irányítja tervét, — mondja az idegen. Feledi, miszerint máris annyira előtérbe nyomult a nőknek vezérszereplése, hogy csakis társaságunk Önérzetes és változhatlan- álláspontja mentheti már meg a férfikart attól, hogy a világuradalomban továbbra is ő maradjon meg e vezetés jogában. Nyugodjék csak Ön meg sorsában ! — Idővel éppen az ilyen figyelmen kívül maradt szerelmesekből válik társulatunknál a legjobb tisztikar. — Idővel mindinkább be fogja ön is látni, hogy a férfira a világ kormányzójára tűrhetetlen lealázás az, hogy ő esengjen alattvalójának, — ellenkezőleg, amaz tartsa szerencséjének, ha kérésére a férfi hajlandó lesz őt magához felemelni j