Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-12-04 / 49. szám

ket naponként a legbarátságosabban köszönt és akinek ipartermékei jóságáról, szépségére

1, anyagának minémüségéről közvetlen-közeiből személyeden meggyőződhetünk — rendelést teszünk va> :ly újság hirdetési rovatábó

1 dgzatos reklám frázisai ut^n ismert budapesti vagy bécsi firmánál és hozatunk lábbelit, ruhát, xutort liocsir, lószerszámot, takarékil-helyt, kályhát, fürdőkádat stb. stb. dráj_ N pénzért és olyat, amely ami iparCoaink műhelyéből kikerülő hasonnemü cikkeknek nem fölötte ha nem mélyen alatta, nem előtte hanem jóval mögötte áll, — de hát mindegy, ha selejtes is az áru s az érte fizetett ár és busásan felszámított csomagolási no meg a szállítási díj kidobott és sárba tiport pénz is, de hangzatos reklám izü nagyvárosi cégtől való és ez előttünk több és értékesebb, mint a mi reklámmentes iparosaink igénytelen külsejű műhelyében készült legjobb minőségű iparezikkei és szükségleteinknek helyi ipartermékekből való fedezése utján való fellendítése a pangásban levő kisiparnak. A sokszor hallható felkiáltás : pártoljuk a hazai ipart! nem akként értelmezendő, hogy Agulártól hozas. sunk lábbelit, a fővárosból rendeljünk ide szabót, aki itt megrendeléseket vesz fel nyakló nélkül és elveszi a falat kenyeret a helyi szabók szájából, hanem a pártoljuk a hazai ipart! jelszót csak az értelmezi helyesen, váltja be igazán, aki szükségleteit a saját helyi iparosainál szerzi be, a saját helyi iparos osztályának teszi lehetővé a tisztességes megélhetést Átnéztek apróra minden tervet. Megvitatták az alaprajzot, a keresztmetszeteket, a hosszmetszeteket, a homloktért. az oldalszárnyakat. — Pompás ! Pompás ! Ez az elismerő szó a főhadnagy szájából hangzott el s az öreg ember mindannyiszor édes melegséget érzett a szive táján . . . Pompásan haladt a közelebbi ismerkedés, amikor egy váratlan kérdés ismét zavart okozott. — De hát lássuk csak az egészségügyi szempontokat! — Mindenre gondoltam. Ez apavillonrendszer, melyet én alkalmaztam először hazánkban — — •— Jó, jó! — szakította félbe a főhadnagy. De az elrendezés czélszerübb is lehetne. Itt ujjá kell alakitanunk mindent. — Halomra döntsem az eddigi müveimet ? Én nem 1 Soha ! Ha tetszik, dolgozza át mega, de én —• •— — Szívesen! II. Harmatos Gyula mindsürübben látogatott el az építési irodába. És különös, hogy Paula, ki ritkán tekintett be a rajzokkal, gipszmintákkal telerakott szobába: most minduntalan keresett valamit ott a főhadnagy közelében. Barnabás uram nem sokat törődött a lányával. Megbízott benne, mert Paula korán elvesztette anyját s már serdülő kora óta ő vezette a házat, az apa még felében sem volt a laktanya építésével, már a galambosvári református templomot tervezte. Egész szenvedélylyel dolgozott, alkotott az és az ipar fejlesztését. Hiszen azoknak a budapesti reklam-uraknak van miből élniök mi nélkülünk is és megvan a maguk publikuma, nekünk vidéki embereknek a magunk helyi iparosai számára illik és kell a meg élhetés és az iparfejlesztés lehetőségét előmozdítani. A hazafiúi kötelesség kétféle; olyan, amelyet a polgári törvény szab meg, és olyan, melyet az erkölcsi törvény ir elő. Csak az az igazi és kifogástalan hazafi, aki ugy a polgári, mint az erkölcsi követelményeknek mindenben eleget tesz. Csak az az igazi hazafi, aki tudja és érzi, hogy az a hely, — amelyben mozog, legyen az még oly szűk, alkatrésze a hazának és ehhez a kerethez és mindenhez, amit e keretben élő emberek, mindmegannyi magyar ember produkálnak vonzódik, ragasz kodik és iparkodik ezen produktumoknak minél szélesebb körben, minél tágabb mederben való terjesztésére. Stagnáló vidéki kisiparunknak fellendítése, uj életre keltésének processusában a lokálpatriotizmusra kell appellálnuuk és a lokálpatriotizmus tüzét kell meggyújtanunk. Ismerek egy asszonyt. Nem magyar földön ringott a bölcsője, férje honpolgári jogánál fogva lett magyarrá és férje illetősége révén pápaivá. Magyarabb, hazafiasabb szel• lemben nem neveli egyetlen született magyar anya sem gyermekét, mint ez a nő teszi. Lángoló magyar hazaszeretete mellett még annyira lokálpatrióta is, hogy az osztrák császárvarosban. Bécsben lakó hozzátartozóit öreg ur. Paula ezalatt édes titkot rejtegetett szivében. Megszerette Harmatos Gyulát, aki maga is lobogó szerelemre gyuladt a bájos leány iránt. De lehetett-e reményük, hogy a katona-gyülolő apa csak meg is hallgassa őket! — Elő kell készíteni apuskát. Majd én beszélek vele óvatosan — szólt Paula. •— De mirevaló e félelem ? Nincs-e tisztességes állásom? Nem előkelő-e a családom? Férfiasságom nem türi, hogy — Csitt! Jobban ismerem apuskát. Még aznap este, amikor fáradtan hazajött Barnabás uram s ledőlt a divánra, Paula, mint a hízelgő czicza, odasimult hozzá, csókolta a pirosas arczát s kicsi kezébe vette az ő súlyos öklét. — Apuskam, édes ió apuskám ! Hát mikor hagyod már abba ? Gazdag vagy, híres vagy, miért nem pihensz már? — De hát kire hagyjam az üzletet? Ki lehetne méltó utódom ? . . . Lásd, ez a Harmatos Gyula, ez a mundérba bujt építész, ez értene hozzá, de hát katona a boldogtalan. Nagyot sóhajtott Paula. Na már erre felugrott Barnabás uram. Egyenesen rátámadt a lányára : — Szereted ? — Szeretem apuskám. Ó is szeret. Ugy-e megengeded ? Ugy-e hozzá adsz ? — Katonához? Soha! Többet ez este nem is beszéltek erről. Paula egész éjjM nem hunyta -be a szemét. A legfurcsább ;ervek merültek fel agyában. Csak arra nem gondolt, ami a legtermészetesebb volt s ami másnap délelőtt hirtelen az eszébe jutott, amikor a is sikerült meggyőznie a pápai ipartermékek kitűnőségéről és ezek tényleg egész esztendőn át Pápáról, pápai iparostól is szerzik be egyes szükségleteiket és dicsekszenek a cikkek magyar és pápai eredetével, valamint jóságával. Igaz, hogy egy fecske nem csinál nyarat, egy család nem sokat lendíthet a kisipar előmozdításán, de mindenesetre például szolgálhat és sokan tanulhatnának tőle. Politikai szemüvegen keresztül nézve, undorral fordulok el a bécsi viszonyoktól, — de lokálpatriotizmus dolgában meg kell hajolni előtte. Ne gondolja senki, hogy Bécset talán az tette és teszi nagygyá, hogy elöljárói, tanácsa és képviselőtestülete folyton ujabb és ujabb területeket annektál az ösi területhez. Korántsem Bécset népének felülmulhatlan lokálpatriotizmusa emelte a continens legnagyobb, legnépszerűbb, legkeresettebb városainak egyiüéve. Nincs az az ipari, kereskedelmi, irodalmi vagy művészeti vállalkozás, mely önmaga számára nagyobb reklámot csinált volna, a milyet magának a vállalkozás székhelyének csinált. A suszter a cipó fülébe nem a maga cégét szövette, hanem Bécs egyik nevezetessebb pontjának képét. Nincs az a Bécsben vagy bécsi ember agyában megszülemlő gondolat, amely napfényre jutva bizonyos mértékben ne Bécs városát dicsőítené. Ahány színház ahány varieté, ahány Sangerei van nem múlik el előadás anélkül, hogy egy kupié, vagy egy strófa ne szólna Bécs dicsőítéséről vagy legalább egy célzás erre el ne hangzadélczeg termetű Harmatos Gyula belépett hozá s a leány szeme megakadt a főhadnagyi egyenruhán. — Fölbirná-e cserélni ezt a czifra öl-' tözetet az egyszerű polgárival ? Ha igen, akkor boldogok leszünk ! Harmatos Gyula szó nélkül átölelte Paulát. III. Még aznap teljes parádéba öltözött a főhadnagy ur és beállított leendő apósához, hogy ünnepélyesen megkérje a leánya kezét. És hozzátette : — Ismerem a föltételt. Nos, nem rajongok az uniformisért... Ha méltónak ítél arra, hogy folytassam a munkáját, hát én életczélomat látom ebben, de csak ugy, ha Paula, akit imádok, boldog lesz velem. — Derék embernek ismertem. Itt a kezem. Önnek adom egyetlen kincsemet. Csupán egyet kötök ki: Mig a református templomot be nem fejezzük, szó sem lehet az esküvőről ! De hisz akkor még két évet kell várnunk! — Nincs fölebbezés! Amíg az érczkakas nincs a torony tetején, addig szót se többet I Szép csendes nyárutói napon büszkélkedett először a kakas a torony tetején. Külön műszaki bizottság állapította meg a rudat is, a kakast is. 2s Harmatos Gyula meg Paula dobogó szívvel nézték, mint húzzák fel a vasszárnyast a magasba. A szomszéd város református hívei irigykedve nézték s méreg futotta el őket, amint a galambosváriak dicsekedve mondták: — Nincs ám több ilyen kakas az or-