Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-12-04 / 49. szám

nék. A bécsi lokálpatriotizmusnak va­lóságos irodalma van. Majd ha bennünk is több lesz a lokálpatriotizmus és be fogjuk látni, hogy a mi, szerény viszonyok közt levő helyi kisiparosunk különb dolgot, szebbet, jobbat, tartósabbat és ol­csóbbat produkál, mint a nagyvárosi reklam-kolompárosok, akkor a mi kisiparunk sem fog többé pangani, hanem egészségben élni és virá­gozni fog. Pártoljuk a hazai, de mindenek­előtt a pápai ipart és iparost. Kemény Béla. Az „Uj párt" megalakulása. Nagy érdeklődéssel kisérte városunk választó polgársága azon előkészített moz­galmat, mely célul tűzte ki magának, hogy városunkban az „Uj párt"-ot megalakítja. Az „Uj párt" előkészítő bizottsága tőle telhetőleg mindent elkövetett, hogy ezen pártnak híveket szerezzen, melynek elérésében nagy agitációt fejtett ki és a pártalakulásra egybehívott gyűlés leírhatat­lan lelkesedéséből konstatálható volt, hogy városunkban az „Uj párt"-nak sok hive van, kik nemcsak a párt programmját. ma­gukénak vallják, de a kibonto!t zászlónak győzelmében határozottan bíznak. A mult vasárnapra a Griff-szálloda nagytermében egybehívott pártalakuló gyű­lésen, melyen mintegy 250—300 választó és a termet majdnem a padlózat lesza­kadásig fenyegető közönség vett részt, nagy lelkesedés mellett kimondatott, hogy az „Uj párt" városunkban megalakult és a további intézkedések megtételével a „vezető bizottság" megbízatott. A pártalakuló gyűlés lefolyását adjuk a következőkben : A gyűlés délután 4 órára volt egybe­liiva, de már jóval ezen idő előtt tömege­sen vonult a közönség a Griff nagytermébe, mely annyira zsúfolva volt, hogy az ülés megnyitásakor a padlózat egyik helyének leszakadásától kellett félni és intézkedés is történt, hogy a közönség a féltett helyről eltereltessék, mely félelemre való okot a közönség egy része eleinte „kortesfogá?nak" vélte, de később tényleg konstatál tátott, hogy ezen intézkedés eíővigyázatból té­tetett. A gyűlést Hajnóczky Béla ipartestületi elnök, az előkészítő bizottság megbízatása folytán nyitotta meg. Üdvözölve a megje­lenteket, jelezve ezen gyűlés jelentőségét kéri, hogy a szokásos formák megtartása szempontjából a gyűlés elnököt jelöljön ki. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel őt vá­lasztotta meg elnökül, kinek indítványára jegyzőkül: dr. Csoknyay János, dr. Lakos Béla és dr. Fehér Dezső éljenzés közben foglalták el helyeiket az emelvényen. Hajnóczky elnök ezután az uj párt programjának legtetszetősebb pontját az önálló vámterület üdvös voltát fejtegette és statisztikai adatokkal kimutatta, hogy ha­zánk iparának és kereskedelmének jövőjét csakis az önálló vámterülettel biztosíthatjuk. Hosszantartó és lelkes éljenzés követte' az elnök fejtegetéseit, melynek végeztével Borsos István főgimnáziumi tanár lépett az emelvényre és lelkes beszédben méltatta az uj párt proggramjának egyik sarkalatos pont­ját a magyar önálló hadsereg létesítését Történelmi hűséggel emlékezett az Ár­pád korszaktól egész a Habsburg ház ural­máig nemzeti hadseregünk létjogosultságá­ról ós végül kijelenti, hogy a nemzeti had­sereg felállítását a 67-es kiegyezés alapjait jogosan követelhetjük. Végül buzdítja váro­sunk választó polgártársait a kibontott zász­lóhoz való tömörülésre. A zajos éljenzésekkel többször félbe­szakított lelkes beszéd után dr. Kende Ádám szólalt fel és majdnem másfél óráig tartó beszédben tetszetős és meggyőző érvekkel bírálgatta a politikai helyzet hátrányait és elitélte a jelenlegi kormány politikáját. Lelkesedéssel és hévvel beszélt jog­tiprásról, törvénysértésről és nagy hatást keltő beszédjében élesen aposztrofálta a kormány kinövéseit. Szónoki készségéről dicsérettel kell szólnunk, melyet a gyűlésen megjelentek is elösmertek azáltal, hogy beszédjét helyen­ként percekig tartó tüntető tapsokkal és él­jenzésekkel szakították meg. Beszéde végén felhívta a választó polgárokat, hogy tömö­rüljenek a kibontott zászló alá, hogy azt győzelemre vihessék és egyben határozati javaslatot adott be, melyben a párt meg­alakulását mondja ki. Billitz Ferenc a helybeli kereskedők, Marton Antal az iparosok és Kovács Sán­dor a gazdaközönség nevében szólaltak fel és kijelentették a párthoz való csatla­kozást, mire Hajnóczky elnök lelkes és hosz­szantartó éljenzés között az „Uj párt" meg­alakulását kimondotta. Elnök indítványára a vezető bizott­ságba Hajnóczky Béla, dr. Hirsch Vilmos, Adamovich Lázár, dr. Kende Ádám, Torok János, Luka Károly, Borsos István, Neh­raann Gábor, Győri* Gyula, Lippert Sándor, Berecz János, Tarczi Dezső, Bódai István, Rozs Ferenc, Wittmann Ignác, Kohn Miksa Mihály, Gyuk Nándor, Billitz Ferenc, Lázár Ádám, Marton Antal, Rechnitz Béla, Piatsek Gyula, dr. Herzog Manó, Kovács Sándor, dr. Hoftner Sándor, Rácz Kálmán, Gaál Gyula. Giezi Gábor választattak meg. Jegyzőkül: dr. Csoknyay János, dr. Fehér Dezső és dr. Lakos Béla választat­tak meg. Adamovich Lázár indítványára elhatá­roztatott, hogy a gyűlésből kifolyólag Bán­ffy Dezső bárót és Kossuth Ferencet táv­iratilag üdvözlik és az uj párt elnökségét felkérik, hogy alkalmas időben Pápára el­jöjjön. Csoknyay János dr. szólalt fel ezután és örömének ad kifejezést a pártgyülés látogatottságáról, mely egyszersmind remélni engedi, hogy városunkban ezen zászló dia­dalra fog jutni. Számos példákkal illustrálja, hogy téves az a nézet, mintha csak azon városok fejlődhetnek, melyeknek kormány­párti képviselőik vannak. Élteti a pápai „Uj párt" választópolgárait. Miután még Halász Mihály a sociál­demokraták csatlakozását jelentette be, Hajnóczky Béla elnök összetartásra buzditó szavai után a gyűlés a Kossuth-nóta ének­lése közben oszlott szét. szágban, még a szomszéd éké is csak ba­romfi ehhez, ami királyi madarunkhoz képest ! A mátkapár boldog volt. Még egy-két hét és mehetnek a paphoz. De ekkor közbejött valami. A műszaki bizottság megvizsgálta az érczkakast és nem volt vele megelégedve. Rögtön hivatták Barnabás uramat és Harmatos Gyulát. — Uraim! A kakas hátsó fele nagyon is alant van. Ez nem maradhat igy I — Tisztelt szakférfiak ! — jelentette az elnök — a fizikai törvény azt tanítja, hogy az egyensúly akkép jőn létre, ha az illető tárgy egyik fele épp olyan nehéz, mint a másik. — Helyes! De mit csináljunk, hogy az egyensúlyt helyreállítsuk? — kérdezte Harmatos Gyula, a vőlegény, aki most is folyvást a szép Paulára gondolt. — Le keli valamit reszelni a kakas farkából! Hadd legyen könnyebb! Majd le­hajtja aztán a fejét a daczos jószág. A vőlegény már-már közel volt a kétségbeeséshez, amikor egyszerre mentő­gondolata támadt. — Üres a begye annak a kakssnak? Mintha villamos ütés érte volna az egész műszaki bizottságot ott, a torony csúcsán ; mert hát fönn, az állványon folyt a nevezetes vita. Valaki annyira elbízta magát, hogy már élczelni is mert és hety­kén vetette oda: — Biz' ez a vas-kakas éhes ! — Tele kell tömni a begyét ólom­söréttel ! Ez volt a döntés, Paula könyes sze mekkel fogadta a határozat hírét és nya­kába borult Harmatos Gyulának. — Hát mégis boldogok leszünk nem­sokára ! Még aznap megetették a néhány kiló ólomdarabkát a kakassal. Az Archimedes összes tudományával keresett, lázasan ku­tatott egyensúlyt végre helyreállították. Az első huszonnégy órában semmi baj sem volt. Kis szélben, nagy szélben, mindig vidáman, derülten nézett körül a madár. És Barnabás Timót megengedte, hogy a pap először hirdesse ki Paula és Gyula leendő házasságát. Két hét múlva átadja a templomot és meglesz az esküvő. De egy éjjel igen barátságtalan orkán toppant be. Harmatos Gyula éppen a meny­asszonyától ment haza. Paula utána nézett a zárt ablakon. Rettentő vihar tombolt. A vőlegény azonban vidáman haladt el a teljesen kész templom előtt, melynek kakasa fönn vígan forgoló­dott és a boldog Gyula elbizakodottságában travesztálni kezdte Arany János balladáját: Sűrű sötét az éj, Dühöng a déli szél . . . Az uj templom magas Tornyán az érczkakas Csikorog élesen . . . Felöltője gallérját a fülére hajtotta, ám azért jól hallotta a jajveszéklésszerü csikorgást. Mintha csak vesztét érezte volna a több száz ólomgolyóval megterhelt kakas. Másnap, amint a vőlegény kimegy az utczára: látja, hogy egész tömeg ember szállta meg a templom előtti tért. Mi tör­tént? Fölnéz a magasba, ahová ezer szem , pillantott. — Szent Isten ! Hát megint felbomlott az egyensúly! ? Mint az őrült futott Barnabás Timót­hoz. Ott volt szobájában Paula is. — Végünk van! — kiáltotta. Hiába tömtük a kakast, akár valami ludat . . . Most áll csak ferdén ! Csúfsága a városnak ! — Elferdült a kakas ? — A rud! A rud! A kakas megáll emberül, de mert nehezebb lett, hát nem bírta a gyönge vasrúd . . . Após és vő, meg Paula is azonnal kisiettek a szerencsétlenség színhelyére. — Bizony, szánandó állapotban lógott a vasmadár. Mindenki nevetett rajta. Nap-nap után ott vihogtak az utczagyerekek, a bámész nép, a Galambosvárra rándult idegenek. — Valósággal híressé lesz ez a vá­ros ! — élczelődött sok gonosz nyelv. — Nem ! Ezt nem tűrhetem és nem tűrheti a református hitközség sem ! Barnabás uram kiadta a parancsot leendő vejének, hogy építtesse föl újra a szétszedett állványt . . . Majd aztán fölmegy az újból összeszervezéndő műszaki tanács, hogy uj konzíliumot tartson a magasban . . . Orvoslása nem lészen olcsó . . . — Rettentő kakas ! — sóhajtott Har­matos. Biztos, hogy újból elnyel hatezer koronát a telhetetlen baromfi. De minden kitartás czélt ér. Az uj rud már helyt áll. Barnabás Timót kemé­nyen helyt állt szavának. Az uj templom­ban az első oltári áldást a szép Paulára és a meggyötört Harmatos Gyulára adta a pap.

Next

/
Thumbnails
Contents