Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-12-04 / 49. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. Miért pang

1 nálunk a kisipar? Deák Ferencnek igaza van ; nem lehet egyszerre hideget is, meleget is fújni. Az őszinte ember nem lehet mindig udvarias és az udvarias ember nem lehet mindig őszinte. Ha igazán jóakarattal viseltetünk valaki iránt, bizony isten nem Jehet neki mindig szépeket mondani, olyanokat ami a szemének, szájának tetszik, hanem meg kell neki mondani a rosszul eső igazságot is. Igy az, akinek a nagyközönség, a nép jóléte igazán, őszintén és önzetlenül szivén fekszik, akinek a lelke nem öncélokért rajong, hanem neki a közérdek minden előtt, nem beszélhet mindig rokokó pózban és nem húzhat glaszé keztyüt a tollára hanem — hogy az aktuális politika nyelvén szóljak — fel kell áldoznia a formát a lényeg kedvéért és ki kell vágnia a leplezetlen igazságot még ha a nyelvét tépik is ki miatta. Igaz, hogy az igazság, az őszinteség ősidőktől fogva darázsfészek, melybe belenyúlni kész veszedelem. Hiszen a közmondás : szólj igazat, betörik a fejed nem mai keletű és az igazságot, a valóságot fügefa levél nélkül kimondani merészelő embert már Aesopus idejében is haldokló oroszlánnak tekintette az igazság nyomasztó súlyától megroppant, rugdalódzni szerető gyáva szamár. De hát mindegy. Ez nem baj és nem akadály. A nem üzletszerűségből, nem önérdekből cselekvő őszinte ember veleszületett igazságosságával halad tovább is a maga egyenes bár sokszor útonállóktól veszélyeztetett utján, azt tartva, hogy a kinek az igazság törött bors az orra alatt az menjen Tatába brikettnek. Egy leplezetlen igazságot akarok e helyütt kimondani. A kérdés : miért pang nálunk a kisipar ? A felelet: mert kevés bennünk a lokálpatriotizmus. Huzódozunk mindentől ami a mienk és vonzódunk mindenhez ami idegen. Nézzünk körül, de ne csak felületesen hanem akarjunk látni is. Azt fogjuk tapasztalni, hogy tökéletesen kifejlett iparral rendelkezik városunk és olyan iparosaink vannak, akiknek műhelye több méltánylást és nagyobb keresettséget érdemelne részünkről mint aminőben valósággal részesül. Ha valakire, ugy iparosainkra áll az, hogy legkevésbbé épen a saját hazájukban próféták, mert ha széttekintünk a mi iparosaink által látogatott vásárokon, azt látjuk, hogy igenis a vidék és a vidéki közönség teljes tudatában van a mi iparosaink műhelyében készült termékek kifogástalan minőségének és ezért a pápai iparos által előállított iparcikk a vásár egyik legkeresettebb és legvonzóbb anyaga. De még állt-e valaha és valahol kiállítás, melyen pápai iparos tett ki közszemlére szakmájába vágó cikket és ez a cikk a látogató közönség valamint a juri figyelmét külső csin és belső érték tekintetében magára ne vonta volna ? Bravó — mondjuk mikor egyikmásik iparos ösmerősünknek valamely kiállításon nyert elismeréséről veszünk hirt a lapokból, aztán nyugodtan Íróasztalhoz ülünk és mellőzve azt az iparost, aki velünk egyazon levegőt szivja, aki a mi húsúnkból való lius, a mi vérünkből való vér, aki velünk örül, ha örömünk van, velünk szenved ha baj van, akivel naponként találkozunk, aki bennünTÁRCZA. éjOCzJ^LSbJSLSbS. 1. Megbízhatatlan madár a kakas. Már Péter apostolnak is háromszor okozott kellemetlenséget. Nem csoda, ha Galambosvár uj kálvinista templomának építőjét is megtréfáta. Volt az épitő urnák, Barnabás Timót uramnak egy nagyon szép leánya, Paula. Afféle szőke csoda, mintegy százezer forint hozománynyal. Az öreg Barnabás sok házat, templomot és kaszárnyát épített. Különben ki nem állhatta a katonákat. Résztvett a szabadságharczban s mint huszárkapitány csodákat mivelt, amit maga is legkevésbé tagadott. Nem tudta később se becsülni azokat, akik ellen valamikor vitézkedett. Rendes szavajárása volt: — Sok furcsaság van ezen a furcsa világon, de legfurcsább az Olyan katona, ki nem a hazának s az alkotmánynak, hanem a szomszéd ország császárának esküszik hűséget! Kerülte a katonákat; még akkor is, amikor kaszárnyát épített nekik. A galambosvári lovaskaszárnyát is Barnabás uram tervezte. Akkoriban történt, hogy egy nap beállít hozzá a kiküldött katonai szakember. — Harmatos Gyula főhadnagy — mutatkozott be feszesen a látogató. A műszaki csapatnál szolgálok, és . . . — Van szerencsém! Mindent tudok. Műszaki csapat ? Hm ! S persze azért jött a főhadnagy ur, hogy . . . — Az ezredes parancsából. Itt a megbízatásom. S átadta a hivatalos iratot. — Ismerem. Volt már efféle a kezemben. Nos, hát azért jött, hogy katonai szakvéleményével támogasson. Hát épitész a főhadnagy ur ? — Okleveles épitész, igenis. Csak azt tekintse bennem. — És persze ellenőrizni akarja a terveimet, helybenhagyni vagy elvetni, amit kieszeltem ? Harmatos Gyula jóvérű magyar fiu volt. Ismerte a véli kuruczot s nagyrabecsülte nemcsak a hazafiasságát, hanem a nagy tudását is. Aztán a lányával, a szép Paulával néhányszor tánczolt. Tetszett neki a lány, de nem merte megkoczkáztatni, hogy mint látogató bekopogtasson. Most is csak az építési irodába jött. A hideg fogadtatás kissé megzavarta, mégis nyájas szeretett volna lenni. De aztán felülkerekedett a büszkesége. — Ismétlem, nem a magam jószántából vagyok itt. Ez a barátságtalan hang tehát -- tette hozzá nyugodtan — nem engem illet, hanem az ezredesemet. Magam tán eltűrném, mert tisztelek minden öreg embert, de a följebbvalóm iránt, ki nincs jelen, tiszteletet kérek. Tiszteletet az ezredesem parancsának ! — Parancs? Nekem ugyan nem parancsol semmiféle följebbvaló, még ha ezredes is. — De nekem parancsolt s ha őt képviselem itt, akkor ezt a tiszteletet magamnak követelem. Barnabás uram nagyot nézett. Elhallgatott egy pillanatra, miközben a terveket rendezgette az asztalon. Aztán hirtelen megragadta a szivaros tálczát és odatartotta a főhadnagy elé. — Tán rágyújtanánk. — Köszönöm. Munkaközben soha I Az öreg épitész félrelökte a szivaros tálczát és boszusan dörmögte: — Hát fogjunk hozzá a munkához. Ön jő kávét inni? Akkor vegyen csakis Kapható Pápán minden jobb füszerüzletben. Ára kgr.-ként 4 korona. ,.Z a in a t o s" NÉ