Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-11-20 / 47. szám

fJVi évfolyam. Pápa, 1904, november 20. 4

1?. szára? ^KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : gmit&WSEW FHIOTES. HIRDETESEK es NY1LTTEREK felvétetnek a kiadóhívatalbaiues NOBEL ÁRMIN' könyvkereskedésében. Piacunk drágasága. Alig vau város Magyarországon, amely nem tett volna valamely védelmi intézkedést a piaci árak mesterséges emelkedése ellen. — Csak Pápa városa nézi tétlenül, hogy miként üzérkednek egyes emberek a saját zsebük érdekében. Alkalmunk volt e napokban meggyőződni arról, hogy Pápán hasonlíthatatlanul rosszabbak a viszouyok a piaci árak tekintetébe mint más vidéki városokban. Igy például szomszédos hasonló városokban a hus ára 46—52 krajcár, a pékek szép és kifogástalan 7 drb süteményt adnak 10 krajcárért, az apró jószág és a zöldséges piac 30—40 százalékkal olcsóbb, mint nálunk. Minden városban van piacrendészeti szabályzat, — a melynek értelmében a kofahadnak tilos a környékből behozott élelmezési cikkeket öszszevásárolni mindaddig, mig a lakosság a maga szükségletét be nem szerezte, vagyis reggeli 8 óra előtt nem vásárolhat a kofa. — Lássuk, hogyan állunk e dolgokkal itt Pápán. A hus ára 60 krajcár, de ha még ez is kifogástalan jó minőségű I rendű hus volna, de többnyire sovány csaknem élvezhetetlen marhák husa. A pékek kartelt kötnek és 10 krajcárért csak 6 drb süteményt adnak, meglehetős kicsit és rosszat. A baromfit, a zöldséget és más élelmi cikkeket csak harmadkézből vehetjük meg, mert nálunk az a különös állapot létezik, hogy a kofák szabadon garázdálkodnak a piacon és akik a kora reggeli órákban már a város végén, de piacon is a városi polgárok elől mindent összevásárolnak, hogy aztán tetszésük szerint szabják meg az élelmezési cikkek árát. Sokszor volt már szó a lapunkban e visszás állapotokról, de nem volt, aki megszívlelje és segítsen a bajon. Sohasem volt szükségesebb a hatóság szigorú felügyelete, mint most és a város polgársága jogosan követelheti a tanácstól, hogy a legsürgősebben tegye meg az intézkedést arra nézve, hogy e bajok orvosoltassanak. Nem szabad a városi tanácsnak tétlenül nézni a drágaság növekedését, mert ha ez még tovább is igy tart, akkor a téllel együtt megjön az ínség is. Elhisszük, hogy azoknak, akiknek kötelességük lenne a polgárok érdekeit megvédelmezni, ez a drágaság nem drágaság, mert ők nem érzik meg, ha az élelmiszerek ily helytelen arányban megdrágulnak, a szegény ember nagyon is megérzi azt, ha a piac megdrágul és nehéz gondokat okoz. Szükséges tehát első sorban, hogy a tanács mielőbb egy piacrendészeti szabályzatot alkosson, amelyet szigorúan be is tartasson. A polgármester hivjon össze egy ankétet, ahhoz értő férfiakból, amelyfíEH TÁRCZ

A. A fehérhajú. Az öreg gróf de la Grenéét egy egész sereg fiatal ember vette körül a cercleben, mikor beszélni kezdett. — Mit beszéltek gyerekek? Hogy nem hiszitek, hogy egy éjjel meg lehet őszülni? Hogy ez csak bolond próféták ügyetlen kitalálasa ? Mondok én erről nektek egyet — s az én szavaimban ugy-e nem kételkedhettek ? Hiszen én sem költő, sem regényfirkász nem vagyok. — Kérdezzétek meg anyáitokat — ók ismerték épp oly jól, mint egész Páris a fehérhajú Germaine de Grandpres grófnőt. A haute volée ismerte, mert közéje tartozott, a röghöz kötött misera plebs ismerte, mert minden nyomort, ínséget meg tudott enyhíteni jó szivével. Most kezdem a mesét: A hatvanas évek végén történt . . . Hirtelen jött májusi fergeteg, zuhogó zápor kényszeritette Grandpres grófnőt és leányát, Germainet delelőtti sétájukban a rue de la Faisanderie egyik házának kapuja alá menekülni. Kicsi selyemcsipkés napernyőjük, könnyű tavaszi toalettejük egy kicsit megázott. és nagyon epedtek egy szerény fiáker után, ami őket haza szállítaná. Az udvarban, az Üvegtetejű baldachinos ajtó előtt egy coupé állt két szép vasderessel. Nemsokára az ajtóban megjelent egy fiatalember — a togat tulajdonosa, keztyüsen, fényezett cipőkben és magastetejü kalapban. Eles szeme rögtön észrevette a kapu alá szorult két hölgyet és nem késett fogatát a szolgálatukra bocsátani. — Grandpresné hálásan köszönte meg az ajánlatot s el is fogadta. Akkor találkozott először Germaine de Grandpres Lucien de l'Ormemel. Futó semmiség volt az egész. Lucien a nevét sem tudta meg Germaineaak és csak homályos emléke maradt a fejében a fiatal leány bájos, üde szépségének — el is feledte volna, ha néhány nap múlva egy lakodalmon nem találkozik vele. Egy nagv füszerkereskedő adta férjhez a leányát, akinek a bourgeois hiúságának hízelgett, hogy a vőfélye Lucien de i'Orme gróf, nyoszolyólánya Germaine de Grandpres legyen. Itt kötöttek ismeretséget. Két elite lélek találkozott. Lucien egyike volt azoknak, akik a mai aszfalt-betyár legények közé nem illenek be, viszont Germaine a hajdani jól nevelt — a fllirtet nem ismerő uri leányok közé tartozott. — Nektek, kis süvölvények eszmétek sincs arról, mi volt hajdan, az én időmben az „uri leány" ? Az ideálja mindannak, ami szép, tiszta, szerény, — a quintessentiája a jó nevelésnek ; és talán tudjátok ti is, hogy nevelt embernél kezdődik az ember! Egy kicsit desoricntálva voltak az ismeretlen, szokatlan környezetben, de azért haladtak szépen az árral. Megették a Maire vendéglője ebédjét, s felültek a képtelen czudar landaukra, hogy lerobotolják a köteles „tour du lac"-ot, a Bois de Boulogneban, ami nélkül polgári hazasság nem házasság. Nem volt ez regény; mert mikor a két fiatal — mondjuk: gyermek — tiszta, igaz szeme összevillant, akkor egyszerre megértette mindenik, hogy meglelte a test,vérleikét és támadt a lelkükben forró, oiihatatlan, igaz szerelem . . . Nem az a világokat felforgató, tűzhányó, gyilkos szelelem, ami addig ég, mig a meggyújtott szalmakazal, hanem az a lassú, de biztosan, ilr™

v 0

n jó kávét inn

i? r/ii irt atnv" ÜAdJ. Akkor ve3yen csaki

s „11 d III ál L u fc Kapható Pápán minden jobb fJszerüzlatban. Ára kjr.-Jcánt 4 korona. UiiílÉ