Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-11-13 / 46. szám

s igy járva valóban csak nyitott ajtókat döngetnénk, ismeri azokat min denki s igy elsősorban kötelessége azokat ismerni a városi képviselőknek. S ha a kivitel elsősorban az ő áldozatkészségökre apellál, hisszük és reméljük, hogy ezt a készséget náluk meg is fogjuk találni. Nagy érdemül kell betudnunk városunk polgármesterének azt, hogy oly célszerű és üdvös tervezetet készített el, mely városunknak aránylag kevés anyagi áldozattal fog járni és mely tervezet alapján a Kossuth Laios-utca megnyithatásának finánciális része teljesen megoldható lesz. Ezen tervezet szerint nemcsak, hogy ezen utcában a házak értéke jelentékenyen f< 0 emelkedni, jóllehet ez magánérdek, melyet a közérdekkel ugyanis könnyen össze lehet egyeztetni, de egyszersmind a megépítendő nj házak adója bőven meg fogja hozi a megnyitandó utca területéért fizetendő vételári összeg kamatait. Amidőn újólag üdvözöljük ezen tervet, hisszük és reméljük, hogy városunk képviselőtestülete a Kossuth Lajos-utca megnyitására benyújtott polgármesteri tervezetet — mely a legközelebbi közgyűlés napirendjére lesz kitűzve — lelkesedéssel fogja fogadni és minden lehetőt el fog követni, hogy ezen utca mielőbb megnyittassék. l*ollatsck Frigyes. Annál hitványabb, korlátoltabb és gyámoltalanabb volt egyetlen fia, János. Az apja maga is csak mamiasznak nevezte. De azért az öreg Csabaki nem esett kétségbe. Megfogadta magában, hogy embert csinál belőle. — Gyönge fajta, urnák való. Csinált is belőle urat, tekintetes urat, megyei számvevőt. A dolog nem ment simán. Már a gimnáziumban az öregnek kellett kijárni, hogy egyik osztályból a másikba áthurczolkodjék. A gimnázium igazgatójának a legszebb fejőstehenét állította az istállójába, a többieket ugy kenyerezte le, ahogy tudta. Sok helyütt visszautasították a megvesztegetést, ki akarták dobni. Ilyen helyeken az öreg rimánkodásra fogta a dolgot. Még kérni is tudott, ha muszáj volt. Ugyanezt megismételte a jogi akadémián, ahol János tanult. Azaz tanult volna, ha az esze be tudta volna venni a jurisz prudenciát. De az öreg itt is kijárta neki a diplomát. Egyszer ki is fakadt az ő nyers, brutális modorában. Igy nyilatkozott fiáról: — De sok ökrömbe került az a szamár! A hivatalszerzés már vígabban ment. A gazdag Csabaki fiára minden megyebizottsági tag szívesen adta a votumát. Egyhangúlag választották meg s Csabakinak Az uj népoktatási törvényjavaslat, Berzeviczy Albert, közoktatásügyi miniszter alig melegedett bele a miniszteri székbe, máris olyan nemzedékekre kiható reformokat óhajt létesíteni, melyek joggal adhatnak reményt arra nézve, hogy a miniszter további működésében is ugyanilyen imencióktól áthatva, sok nagyszabású törvényt fog lélrehozni. A népoktatási törvényjavaslat egy nagyon messzire kiható és pillanatra alig észrevehető előnyöket rejt magában. A törvényjavaslat minden egyes pontja arra céloz, hogy az egész nemzeti életen egy egységes magyar kultura, magyar gondolkodás, magyar érzés és magyar nyelv vonuljon végig. A felekezet ne legyen hatvéd arra, hogy annak örve alatt a zsenge gyermekiélekbe minden iránt, a mi magyar, gyűlöletet csepegtethessenek lelketlen ellenségei a magyarnak. Gondoljuk meg csak, milyen hatalmas tényező a nemzet életében az, hogy ha egész nemzedéket nyerünk meg számára. Mert vájjon nem nemzeti vagyongyarapo dást jelent e az. a mikor a magyar nyelv révén abba a szellemi légkörbe jut az a tót. román vagy német gyermek, mely egész életére kihat, a mely vele vau fiatal korától késő aggsága napjáig ? Magyar tanítók, magyar iskolák. Ez a veleje az egész törvényjavaslatnak. Hacsak a közelmúltba tekintünk vissza, találkozni fogunk sok olyan tanítóval, a kik minden ok nélkül felhasználták az iskolát, mint a nemzetiségi papok a templomot arra, meglett az öröme, hogy mamlasz fia az ő kegyelméből ott ül a megyeházán. Azután feleséget nézett neki. Az elhunyt másodalispán leányát szemelte ki a fiának. Előkelő, uri famíliába akarta bejuttatni. Ezt is kijárta. Egy gyönyörű hatszázholdas tanyát móíingolt a fiatal aszszonynak, hozzá teljes fundusz instruktuszt, s tetejébe egy négyesfogatot. Az ilyesmit bajos visszautasítani, kivált, ha mindezeken felül egy óriási juss is néz a fiatal párra. Szóval hamarosan megülték a lakodalmat s Dömötör főleg azon örvendezett, hogy most már fia miatt nem kell az időt pocsékolnia. Van felesége, hivatala, tehát — ember. 0 nézhet a maga dolga után . . . Ugy is tett. A fiatal házasoknak keveset alkalmatlankodott, csak éppen ha arra vitte az utja, nézett be egy-két szóra. Hiába marasztalták, mindig ezer volt a dolga. Vagy három esztendő telt el minden nevezetesebb esemény nélkül. De a harmadik év fordulóján nagyon is nevezetes dolog történt. Egy este az öreg ott pipázgatott a nagy fehér ház oszlopos tornácza alatt, mikor János fia dúlt ábrázattal lépett eléje. Nagy nyöszörögve csak ennyit tudott mondani: — Jaj, édes apám, vége van mindennek, hazajöttem. Az öreg letette a pipát és erősen hogy csorbát üssenek a magyaron, azon a népen, mely minden más nemzetbelit soha erőszakosan magyarosítani nem akart, azon a népen, melyuralkodó államvallását más felekezetbelire rátukmálni egyetlen egyszer sem tartotta kívánatosnak. A kötelező szakvizsgálat majd uj irányt ad az ország egész közoktatásának és közvetve uj irányt, uj fiatal életet a magyarosodásnak. Akármilyen tannyelvű tanitó-képzőintézetben végezte légyen a jelölt a tankurzust, ha kinevezést vagy választást akar valamelyik iskolába, addig nem kapja meg az oklevelét mig a főtantárgyakból, magyar nyelvbeni jártasságát ki nem mutatja. Az ismétlő tanfolyam intézmény egyike a legüdvösebbeknek, a mit e téren csak elgondolni lehet. A fiatalság folyton az iskola művelő hatása alatt élnek, egyre a tanitó oldala mellett vannak és a helyi viszonyoknak megfelelően vagy gazdasági, vagy kertészeti, vagy háztartási, valamint közismereti tárgyak oktatását élvezik. Ez annál is inkább jó és célszerű, mert gyakorlati irányban ad nevelést a magyar ifjúságnak. Mostanáig agyonnyaggatták a szegény parasztfiukat a grammatika szabályaival, mintha nem is földmivelő, hanem nyelvész nemzet volnánk. A törvényjavaslatnak kétségtelenül legérdekesebb passzusa az, mely ugy rendelkezik, hogy azon esetben, ha a kormány a tanitó vagy tanítónőképző intézetben erkölcsi bajoknak vagy államellenes iránynak jönne tudomására és ezek ellenében az intézet illetékes felekezeti főhatósága utján gyökeres orvoslás nem szerezszemügyre vette a fiát. Igazán szánalmas alakot látott maga előtt. Valami rosszat sejtett. De hát mi rosszat tehetett ez a mamlasz? — Hát mi lelt, János? — kérdezte. — Az, hogy akár főbelőhetem magamat, — hangzott a kétségbeesett válasz. — Hát az nem nagy munka fiam, de el lehet az ember anélkül is. Mi történt veled ? — Megcsalt a feleségem. — Megcsalt? Az hiba, fiam, de a te hibád, az asszonyra vigyázni kell. Engem az egész megcsalna, ha hagynám ma gamat. — Nem érti azt, édesapám, — siránkozott a gyámoltalan ember — uri aszszonyt nem lehet megverni . . . — Nem-e? Próbáltad már? — Nem. — Nohát akkor, hogy tudod? Különben mondd el, miben áll a dolog. János igyekezett mindent elmondani, de azért persze sok homályos részlet maradt. Zorkay, a fiatal bérlő, aki az igándi uradalmat vette át, félév óta jár a házukhoz. 0 is szívesen látta, mert derék, művelt ember, ki nagyon jól eltudta őket mulattatni, kivált az asszonyt. Nem is gondolt volna soha semmi rosszra, de aztán besúgták neki, hogy a kis tanyán, mikor ő a hivatalában volt, Zorkay meg a felesége