Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-11-13 / 46. szám

hető, a kultuszminiszter saját rendes vagy e célból különösen kiküldendő közegei által vizsgálatot teljesített és ha ezen vizsgálatok alapján olyan té nyek állapíttatnak meg, a melyek az állami és községi képzőintézetek igazgatójára és tanáraira nézve hivatalvesztést vonjanak maguk után, a vallás- és közoktatásügyi miuiszternek joga és kötelessége azon intézettől a veszélyes egyének eltávolítását követelni. Ez a passzus nyilván azért iktatódott a törvényjavaslatba, mert elodázhatatlanul nagy szükség van rá. Ott a tanítóképzőben keresendő leggyakrabban minden a magyarállam ellen irányuló bujtogatás, lázítás kútfeje. Ott kell keresni minden ellenségeskedést, a mit a leendő tanítókba ügyesen beplántálnak a lelkiismeret nélkül való tanárok, hogy ha már a maguk esztelen céljaikat nem érhetik el, legalább ne engedjék kiala kulni az egységes magyar államot. Ez a rendelkezés azonban útját szegi majd az eféle törekvésnek és kivá natos volna, hogy minél szigorúbban hajtassék végre a törvényjavaslatnak eme rendelkezése, ugy hogy nemcsak azon intézetben, ahol magyarállam ellenes irányok vetik fel a fejüket, koppintsanak az illető tanár urnák az ujjára, hanem erősen figyeljék és tartsák szemmel azokat a tanítóképzőket is, ahol közömbösek a hazafiság iránt. Mert vagy élünk magyar államban és akkor legyen minden olyan polgár, aki e földön született, a magyar nyelvhez és magyar tradíciókhoz hű, vagy pedig ha nem ismeri el a magyar nemzet hegemóniáját valaki, akkor legokosabb, ha kivándorol ebből az országból. Semmi kétség benne, az uj népoktatási törvényjavaslattól sokat, nagyon sokat lehet várni Az analfabéták is megkevesbednek, mert gondoskoskodva lesz arról is, hogy szigorúan tartassék be a kőtelező iskolába járás, de a mi fő, az egész vonalon egység, a magyar nyelv egysége lesz tapasztalható, mi a nemzet művelődését, számban és erőben való gyarapodását jelentené. Adja Isten, hogy ugy legyen ! Utasítás a kendertermeléshez, Nagyon is aktuálisnak tartjuk ezen kérdés szellőztetését és csakis gazdáink érdekét véljük elősegiteni, amidőn a szegedi kenderfonógyár részvénytársaság által beküldött „Utasítás" cimü füzet tartalmát egész terjedelmeben közöljük a következőkben : A kendertermelésnél kedvező eredmény elérésének első feltételét a talaj helyes megválasztása, főképen azonban annak gondos és szakszerű előkészítése képezi. — Legalkalmasabb a televényes, kövér, főleg pedig a porhanyós, továbbá az iszapos talaj, legelő, rét vagy erdőirtás. Amely talaj ezen tulajdonságokkal nem bir, mesterséges uton, trágyázás és mély szántás által javítandó meg. Okvetlenül szükséges az esetleges trágyázást, főleg azonban a mély szántást már őszszel végezni és az Így előkészített talajt tavaszszal a vetés előtt újból kevésbé mélyen felszántani. Tapasztalataink szerint vetőmagnak legalkalmasbb az olasz kendermag, mivel azonban ennek ára gyakran aránytalanul felszökik, ajánlatos minden évben csupán vetőmag termelésre használni valódi olasz .magot és igy gondoskodni a rost-termelésre a következő évben szükséges vetőmagról. A kendermag elvetése kedvező időjárás esetén már március második felében, leginkább azonban április folyamán végzendő ; szükség esetén azonban még május hó első felében is lehet vetni. Rost-termelésre egy katasztrális holdnyi területre 40 kgr. olasz, vagy 45 kgr. honosított kendermag szükséges, amely sorvetőxel 4 és fél hüvelyk sortávolságban, mintegy hüvelyk mélységben vetendő el. Rendes időjárás mellett a kender rostjának teljes megéréséhez mintegy 16 hét kell, az aratás tehát a vetésnek megfelelően augusztus eleje vagy vége felé esik. A kender megérése után, melyet annak elvirágzása, — felismerhető arról, hogy a kender a legcsekélyebb érintésre porzik, vagy mint mondani szokás „füstöl", — továbbá a szárak és levelek alulról fölfelé menő sárgulasa jelez, a kender aratása végzendő. A kendert a földhöz közel nádvágóval vagy aratógéppel kell vágni ; az aratás gyorsabb menete céljából gondoskodni kell arról, hogy az arató munkások éles nádvágóval (sarlóval) állandóan el legyenek látva. A levágott kender kezelése az időjáráshoz képest következő: 1. Száraz időben a levágott markok a tarlón akként fektetendők keresztbe, hogy a kender lombos része •— a levelek gyorsabb száradása céljából — a földet ne érintse, hanem az alantabb fekvő markok lombtalan részére essék. Két-három napi szárítás után 2—3 marok a középen alkalmazott kötés által összekötendő és továbbszáritás végett gulaalakban felállítandó, alulról lehetőleg lazán, hogy a gúlák biztosan álljanak, a szárak minden oldalról levegőt nyerjenek és egyenletesen tovább száradhassanak. A teljes száradás érdekében nagyobb gúlák lehetőleg kerülendők. Nyolc-tiz nap múlva a kender annyira megszáradt, hogy arról a levélzet könnyen leverhető. Ez ugy történik, hogy az egyes kévék lombos végeit a tarlóhoz vagy mái alkalmas tárgyhoz verik mindaddig, mig a kóró a szerződés követelményeinek megtöbbszor találkoztak, együtt sétáltak a kis mogyorófa-erdőben. Még azt is látták, hogy Zorkay megcsókolta a fiatal asszonyt. — De nagy tuss, — mondotta az öreg Csabaki, vállait vonogatva, — abba még egy asszony se halt bele. — Az nem ugy van, édesapám. Mindenki azt mondja a megyeházánál, hogy nekem el kell válnom a feleségemtől és meg kell verekednem Zorkayval. Már meg is biztam két segédet, ott tanácskoznak a nagyvendéglőben. Láthatja, édesapám, hogy mindennek vége van. — Vége ? — kérdezte az öreg csodálkozva. — Nagy mamlasz vagy te, János. Mar hogy lenne vége, hisz ez csak az eleje. Nohát csak heveredj le odabent, majd eligazítom én a többit. Azzal hirtelen befogatott s egyenesen Zorkay hoz hajtatott. Ott találta az udvaron a csinos, elegáns urat. Röviden tért a dologra. — Nem jó dologban járok én itt, kedves jó uram, a muszáj kergetett ide. — Mi tetszik? — Nem tetszik bizony nekem sehogyse a dolog, azért is vagyok itt. Hogy ne essék zokon a szó, de kimondom egyenesen : ne járjon az ur az én menyem után. Mert ha meghallom, pedig meghallom, hogy szóba állt vele, hát se szó, se beszéd : leütöm a derekát \ — Ejnye, adta parasztja, hogy mer velem igy beszélni ? — pattogott a fiatal bérlő. — Ugy van, jó uram, ahogy mondtam. Nem kívánom éli senkinek a kárát, de ha a menyemnek békét nem hagy, ott ütöm le, ahol érem. Ültem én már ilyesmiért másfél esztendőt legénykoromban, most is kiállóm. Minden jót kívánok. El akart menni, de Zorkay, ki egy kissé megszeppent, marasztalta s mentegetődzni kezdett, hogy igy nem igaz, ugy nem igaz. — Ő különben is itt akarja hagyni ezt a vidéket, ahol a bérlettel is becsapták. Az Öreg Csabaki hirtelen gondolt egyet. — Tudja mit, jó uram, átveszem én a bérletet czakkumpakk, akár most rögtön, ha megígéri, hogy holnap reggelre nem lesz se híre, se hamva. — Itt a kezem. Egy óra alatt megcsinálták a jegyzőnél a bérlei adási szerződést, s Zorkay, ki a kihívásról mifsern tudott, még azon az éjszaka felutazott a fővárosba. Csabaki uram pedig hajtatott egyenesen a menyéhez. — No, edes fiam. — kezdte nagy garral — ugy összeszidtam az uradat, hogy holtig megemlegeti. Micsoda alattomos kölyök! Milyeneket beszélt. Hanem megadtam neki, ami dukált. Még azzal a Zorkayval mert előhozakodni. Hiszen az nem is arra való ember. Most hallom éppen, hogy el is utazott, magyarán: megugrott. — Zorkay ? - kérdezte a fiatal aszszony csodálkozva. — Az hát, csak menjen; a varjú se károg utána. Te pedig ülj fel a kocsira s gyere hozzám, ott az urad, szidd meg istenesen. Ne félj. segítek . . . Az asszony felült a kocsira, s mikor a nagyvendéglő előtt elhaladtak, az öreg Csabaki megállíttatta a kocsit. — Maradj csak, leányom, egy szempillantásra; egy kis sorom van odabent. Azzal fürgén leugrott a kocsiról s felkereste fiának segédeitt — Kedves, jó urak, — kezdte nagy hálálkodással, — köszönöm a hozzánk való jóindulatukat, de hát nincs már semmi baj, mehetnek nyugodalmasan haza. — Mi történt? — Az történt, hogy semmisem történt. Nagy békességben vagyunk mindnyájan, én is, fiam is, menyem b. Tessék elhinni, nem is ér ám semmit a hercze-hurcza. Kutyáknak való a marakodás. Adjon Isten nyugodalmas jó éjszakát.