Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-09-25 / 39. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Kardinális hibánk. Nem akarunk pessimistáknak feltűnni és elösmerjük, hogy városunk utóbbi időben a civilizáció és a kultura szempontjából megtenni igyekezett a lehetőség minden lépését s legalább is tervbe venni igyekezett az alkotások nagy ábécéjéből a még hiányzó és szükséges intézmények létesítését, de mindazonáltal azt is be kell látnunk, hogy terveink és eszméinknél sokszor a késői bánat következményeivel is keli találkoznunk. Mindezt pedig azért mondottuk el, mert nemcsak mi, de mindazok kik élénk érdeklődéssel és figyelemmel kisérik Pápa város közügyeit kénytelenek arra a tapasztalatra jutni, hogy számos felvetett terv és üdvös eszme csak azért nem valósitható meg, mert a határtalan indolentia a közügyek iránt, kerékkötője marad minden ujabbi tervezett alkotátásainknak. TÁRCZA. NEtt AZ A SZENVEDÉS . . . Nem az a szenvedés, nem is az a bánat, Mikoron a lelkünk elérhetlen vágyat Kerget szünetlenül tüskén, bokron által, Sebezve, megtéve szúró tövis által; Nem az a szenvedés, nem is a bánat: Akkor álmodjuk a legmerészebb álmát, Szivünkben a remény akkor legerősebb, Édes sajogással vérezik a tört seb. Hanem a mikoron nincsen többé vágyunk, Kietlen pusztákon reménytelen állunk, Czéltalan bolyongunk, amerre a sors vet, Hordozva rogyásig a reánk rótt terhet, Nincs már vezércsillag, melynek rezgő fénye Vágyat költene a vergődő szivébe, Mikoron lelkünknek nincs már semmi álma, Hej, ez a szenvedés éltünk igaz átka. Egy, Usze-t-fcő, liárom - . Egy. Senkit sem bámultak és irigyeltek annyira, mint Pándy Pistát, a megye legdaliásabb, legszebb, legnépszerűbb emberét. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Sajnos, hogy anyagi erőnk csekélysége megfordított arányban áll megvalósítandó terveinkkel, de a haladó kor ujabb követelményei meg kívánják, hogy ez arányban tőlünk telhetőleg a legszükségesebb áldozatokat meghozzuk. De nézzük csak magát a helyzetet ! Mostanában Pápán nagyon sokat beszélnek szálloda építésről, Kossuth Lajos-utcza nyitásról, uj postaépületről, csatornázásról, de erről csak beszélnek, és mint a jövő reményét emlegetik. A közönség nem tesz semmit, nem érdeklődik, hogy létesüljön, szóval nálunk nincs vállalkozási szellem. Hanem azért követeli, hogy lésüljön mielőbb, mert a vállalat indirekt hasznát reményű élvezhetni. Városunk nagy közönsége foly ton panaszkodik, hogy nincs ipara, nincs kereskedelme, mindenkit hibáztat e miatt, csak azt nem látja be, hogy önönmaga a hibás. A maga sorsa intézésére s jövője elkészítésére mit sem tud tenni. Várja a sült galambot, hogy a szájába repüljön. Csak néhány dolgot sorolunk fel. Arról van most szó, hogy a Kosuth Lajos-utca megnyitásával két uj monumentális épület volna nyerhető, ahol esetleg a postaépület, takarékpénztári helyiség és gyönyörű magánlakások volnának nyerhetők. Kiszámitották, hogy nagyon jól behozná a befektetést és az illető vállalkozók biztos kamatot kapnának. A terv kész volna, a befektetett tőke is meghozná a polgári hasznot és még sem látunk mozgató erőt, mely ezen vállalkozást elősegítené. Tűrhetetlen állapot uralkodik a városházánál, a szűkeknek bizonyult hivatalos helyiségek miatt. Beszélnek róla, hogy a szomszédos takarékpénztár házat akarják megvenni, és a takarékpénztár ezáltal egy monumentális épület építését tervezi

; de ebben is csak tervezetekot látunk és marad minden amint volt. A szerencse a tenyerén hordozta ezt a barnaképű, feketehajú fiút, aki mindenben túlszárnyalt másokat. Ő volt a legjobb vadász, ő ülte meg legjobban a lovat, ő kártyázott a legnagyobb hidegvérrel és ő vette feleségül a megye legbájosabb, leggazdagabb leányát, akivel nyolcz év őta csodálatosan boldog házasságban élt. Három finom arczu, kényes baby röpködött a kastélyban, Velasqez ecsetére méltó uri apróságok, akik csevegtek-csivogtak örökké, mint a fiatal fecskék és kedves gyerekkaczagást vegyitettek a vendégek lármájába, amitől mindig hangos volt a Pándykastély. A fiatal, elegáns asszony rendkívül büszke volt az urára, akit minden megyei dáma irigyelt tőle. Boldog, szerelmes pillantásokat vetett rá a vendégek előtt és ha egyedül maradtak, nem félt a bizalmas magánytól, ahol minden szabad a férjnek ; nem gondolt unalommal arra, hogy a törvény nevében köteles elviselni valakinek a tolakodó fölheviilését, hanem a gyönyör igazi szomjával, a vágy mindig megujuló frisseségével dobta magát az érdekes, kívánatos ember karjai közé. Fényesen, melegen ragyogott a reggeli nap a Pándy-kastély széles terraszán ós az összegyűlt vendégek tátott szájjal néztek a szép, boldog, örömtől sugárzó házigazdára, aki perfekt vadászkosztümben ott állott a terrasz elején és harsogó hangon osztogatta parancsait az ispánoknak, a béreseknek, a hajtóknak, az egész futkosó, vágtató, szolgálatkész cselédségnek. Amint ott állott a napfényben ruganyos tagokkal, csillogó szemekkel, kevély tartással: olyan volt, mint az egészség, a boldogság eleven szobra, amit a természet műcsarnokában az Isten állitott ki közszemlére. A vendégek képzeletében Pándy Pista már ott ült a főispáni szék magasában. Sőt ebben a fényes, zajos perczben szentül meg voltak győződve róla, hogy ez a merész, kedves, szerencsés fiu minden lehetne, ha akarná. Lehetne miniszter, király, császár, pápa . . . Ostorpattogás hallatszott és kocsi gördült be a kastély udvarára. Amint a jóvérű paripák tüsszögve megállottak a terrasz márványos lépcsői előtt, egy gavalléralak ugrott ki a nyitott kocsiból, akiben Pándy Pista régi és előkelő barátját, gróf Bercs Aladárt ismerte íöl. FERENCZ JÓZSEF .KESERŰVÍZ , az egyedüli elismert kellemes izü természetes hashajtószer. -