Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-09-18 / 38. szám

nek. Az ilyen megegyezést kartellnek nevezik. Igaz, tagadhatatlan, hogy a kartellnek néha — nagy ritkán — van némi jogosultsága. Amikor ugyanis a tisztességtelen konkurrencia a reálisnál jóval alább szoritja az árakat, a kartellt a gyárosok jogos önvédelmi eszközének lehet tartani. Ez az egy — ismételjük : ritka — eset oly fegyvert szolgáltatott a gyárosoknak, melylyel agyon akarják lapítani a fogyasztó erszényét. A gyárosok önkényüségétvégre már nem tűrhette tovább a fogyasztó közönség és igy jutott mozgásba az a hatalmas áramlat, mely hangosan követeli a kartellügy törvényhozási rendezését A kormány megbízta dr. Maiul el Pál országgyűlési képviselőt, hogy dolgozzon ki tervezetet, melynek alapján a kartell ügyet rendezni lehet. Ez a tervezet most elkészült, de — fájdalom — nincs benne köszönet. A fogyasztó közönség kívánságait teljesen figyelmen kivül hagyja. Csak a gyárosok érdekei találnak benne szószólót, vagyis nem céloz mást, mint hogy a kartellek utján történő önkényes ármeghatározásnak adassék meg a törvényhozási szankció! Éhség, inség, mit törődik vele! Csak legyen megóva hazánk nagyipara, ha mellette elpusztul is a fogyasztó. Nem, nem oda Buda! Nem tételezhetjük fel, hogy egyetlen egy társadalmi osztály nagyranövelése kedveért ezreknek, meg ezreknek nyekben szokásos, csak egymásra néztek, és azok a mélységes pillantások többet mondtak a szavakba öntött vallomásnál. — Nem fog-e elfelejteni? — kérdezte az ifjú lágy, meleg hangján. A leány nem volt. A könycseppek peregtek le szép kék szemeiből s merően nézett az ifjúra, mialatt a keblén viruló csokorból kihúzott egy rózsabimbót. — íme fogadja ezt tólem emlékül, ez a virág érzelmeimnek tolmácsolója. És most két év multán ismét visszatért. Vájjon nem-e felejtette el őt a leány, vagy valóban szerette-e igazán? Ilyen gondolatok vonultak keresztül az ifjú agyán, alig vette észre, hogy már a nagy kiterjedésű park közelébe jutott, hol az elébe siető lovász gondjaira bizván lovát, gyalog indult az ivezetes bejárat felé, hogy tanuja lehessen megjelenése hatásának. Hősünk elfogult érzésekkel tekintett körül a park jól ismert utjain. Juliska kedves nevét vélte hallani az erdő mélyéből felhangzó madarak dalaiban, az ő átlátszó, üde lényét látta a fák lombján csillogó harmatcseppekben. Minden, minden vele volt telve képzeletében. Tanulmányait befejezvén, annak a boldogságnak megvalósulására gondolt, melynek átérzésére keblét szűknek, kifejezésére minden emberi nyelvet szegénynek talált. Reményteljes, magasztos gondolatait megnehezítsék az életküzdelmet. Kell, hogy legyen mód, a tisztességes verseny szabadságával megmenteni az amúgy is sanyarú viszonyok közé jutott lakosságot a kartelltrafikálások túlkapásaitól. Most inkább, mint valaha, kell őrködni, hogy a nyomasztó viszonyok közé jutott nép lehető olcsó cikkeket kapjon, s rosszul fogják fel a helyzetet, kik biztosítani akarják a jól jövedelmezőséget azoknak, a kik kevésbé szenvednek a gazdasági devalváció alatt, mig általában a fogyasztó közönség még az áru cikkekért jogosan követelt árt is alig képes megfizetni. Nem hihetjük, hogy a kartelitörvény ennek a tervezetnek az alapján fog készülni ; sőt biztosan számítunk arra, hogy az uj kartelltörvény csak a tisztességtelen verseny leküzdésére fog módot nyújtani, egyébként pedig leghathatósabb pártfogója lesz a kelletén tul kizsákmányolt fogyasztó közönségnek. Színészet Pápán. A lefolyt hét újra fényes bizonyságul szolgál arra nézve, hogy közönségünk a színtársulattal teljesen rokonszenvez. Napontr, ha nem is zsúfolt, de telt házak előtt folynak le az előadások és a szereplőket valósággal tulhatmozza közönségünk tetszésnyilvánítással és elösmeréssel. A színtársulat e hó végéig időz városunkban és az eddig tapasztaltak után reméljük, hogy Micsey színigazgató, nemcsak erkölcsi, de anyagi elösmeréssel fog a pápai közönségről megemlékezni. Az előadásokról szóló referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton „Lötty ezredesei" bohózaegyszerre hangosan csengő hahota riasztotta föl. Összerázkódott. Ugy tetszett neki, mintha e nevetésben legszentebb érzelmeinek kigunyolását hallotta volna. Pár pillanatig fürkészve tekintett körül, nemsokára több férfihangot hallott felváltva beszélni, melyek közé egy ismerősen csengő női hang kellemes harmóniája vegyült. Hogy a nevetés onnan eredt, arról nem lehetett kétsége, de a fák szétágazó lombjai eltakarták szemei elől a vidám társaságot. Lépteit meggyorsítva, nyugtalan kíváncsisággal törekedett a hangok felé, midőn egyszerre széjjel vált előtte az ut. S a bámulattól megkövülten állt meg egy pillanatra. Több futólagosan ismert férfit látott egy csoportban és közöttük Kőrösy Juliskát, ki ragyogott a pajzán vidámság derűjében s bájainak hódító kellemét még inkább feltüntette a napjainkban még kissé szokatlan vadászöltözék. A bájos leány annyira körül volt véve a hódoló ifjak csoportjától s elfoglalva azoknak üres szólásformába öntött bókjaitól, hogy csak pillanatok múlva vette észre hősünk jelenlétét. —• László ! — kiáltotta ijedt meglepetéssel, melyet hasztalanul igyekezett nyájas mosolyával kiegyenlíteni. Az ifjú mély megütközését, hogy I tos operelte ment igen jó előadásban, a címszerepben Sziklay Szerénával. A vendégmüvé-znő ebben a szerepben újra fényes jelet adta subrette tehetségének. Dalait pajzánul, érzéssel énekelte, játéka játékmodora pedig rendkívül megnyerő volt. A közönség, amely csaknem zsúfolásig megtölté a színházat, bőven elhalmozta tapsaival és minden egyes énekszámát és táncát megismételtette. A két ezredes hálás szerepét Virágh és Szigethy kitűnő humorral játszták és a közönség teljes elismerését méltán kiérdemelték. Papp a Rájah szerepében kifogástalan volt és belépő dalánál remek baritonjában gyönyörködtünk. Benedek alapos ösmeretséggel játszta a színigazgatót, nemkülönben igen kedves jelenség volt Haraszthy Mici, mint szobaleány. Kisebb szerepeikben említésre méltók Benedeknél Illés Magda, Gergely és Vári. A kar és zenekar Bihari karmester ügyes vezetése alatt az előadás sikerét minden tekintetben emelték. Vasárnap délutáni előadásul „Arany virág" ment telt nézőtér előtt. A címszerepet Ráthonyi Stefi a tőle megszokott kedvességgel játszta és a közönség valósággal elhalmozta tapsokkal és kihívásokkal. Ugyancsak kijutott ebből Jakabffy Jolánnak, ki bájos játékával és énekével érdemelte ki az elismerést. Csolnakossy érces baritonjával és Szigethy remek táncával keltett nagy hatást. Este „Gyimesi vadvirág" népszínmű került szilire Sziklay Szeréna felléptével, Nem vonunk le Sziklay Szeréna művészi tehetségéből absolute semmit sem, ha Magdolna szerepét egyéniségéhez nem tartjuk megtelelőnek. Mindazonáltal közönségünk, mely teljesen megtölté a színházat, egész estén tüntető tapsokkal illette őt, mint dédelgetett kedvencét. Annál inkább egyénisegéhez teljesen megfelelő és hálás szerephez jutott ez alkalommal Jakabffy Jolán, ki Mária alakításával nagy hatást ért el. Sok ízléssel, kellemes hanggal és érzésteljes játékával méltán kiérdemelte azon tüntető tapsokat, kihívásokat, melyből ez estén bőven kijutott. Csolnakossy Fábián Gyurka szerepét nem elég érzéssel játszta, dalaival azonban szép hatást ért el. Igen ügyes volt Vári Balanka szerepében, amit nem mondhatunk Pap Jánosról, ki Presber szerepét teljesén elejtette. Zajos derültségben tartotta egész estén át Virágh a közönséget, Juliskát vadászöltözékben találta s a számtalan kérdést, melyek ajkaira tódultak, visszafojtva, látszólag nyugodtan közelitett a leánykához. — Én, feltételemhez híven, csupán önre gondolva, fejeztem be tanulmányutamat és most legyen szabad válaszát kérnem, vájjon megőrizte-e emlékében utolsó találkozásunk felejthetetlen pillanatát? — Feltétlenül! — válaszolt csengő kaczaj kíséretében a leány, — hiszen tudhatja, hogy mikor elment, szerelmes voltam magába, de annak nem volt semmi komoly alapja; mi azokat a kisleányos szerelmeket mindannyian csak fürtnek nevezzük a társaságban ; de ne vádoljon bizalmatlansággal, én is elmondom a két év történetét régen nélkülözött barátomnak; hogy mig távol volt, én a világban éltem s ujabb hódolóim közül már is választottam magamnak élettársat, egy kiváló sportmant. Talán hallotta is Iliiét báró Sóskuty Rezsőnek? — fejezte be a leány büszke önérzettel. Az ifjú szemei előtt egy perczig elhomályosult minden, azután bucsut mondva a leánynak, füleiben tompa zúgást vélt hallani s a leányka sértő kaczajat, ki leplezetlenül feltárta előtte, hogy mily kevéssé vette számba azt a felejthetetlen pillanatot, melyet ő szent ereklyeként őrizett szivében . . .