Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-09-18 / 38. szám

ki Csura szerepében remekelt, ugyszinte magzatja Szigethy ki természetes humorával kacagtatott meg bennünket. Erődi ügyesen előadott vőfély mondókáját megismételtették. Hétfőn premierként „Pénz" került szinre, gyér közönség előtt. Ezen életkép a fővárosban is alig ért meg néhány előadást, de méltán. A nyomort illustrálja és a pénz hatalmát apostrofálja, színtelen alakokban, összefüggéstelenül. A szereplők derekasan megfeleltek szerepeiknek, de minden igyekezetük dacára sem tudták a közönséget a darab iránt érdekeltetni. Egyes jelenetekben Benedek, Benedeknél Haraszti Miéi, Illés Magda és Gergely tűntek ki. Kedden Offenbach bájos zenéjii operettje : „Orpheus az alvilágban" kitűnő előadásban ment Sziklai Szeréna felléptével, ki Euridike szerepében bájos játékával, énekszámaival és Ízléses toilettjeivel zajos tapsokra késztette a közönséget. A „légyária", mely egyike a legszebb énekszámoknak, sajnos, szerepváltozás miatt elmaradt. Papp kettős szerepében igen jó volt és szép baritonját érvényesítette. Benedek Jupiter énekes szerepébe beugrott, de azért nem ejtette el és a tőle megszokott rutinos játékával igyekezett a kihagyott énekszámokat pótolni. Igen bércig és kedves megjelenés volt Jakab ffy Jolán, mint Cupido, nemkülönben Haraszti Mici, mint Közvélemény. Szigeth ,Orfeusz) és Vári (Stix) kifogástab^ játszottak. A többi szereplők: Nagy Mari, Ráthonyi Stefi és Déry Giza az előadás sikerében méltán osztozkodtak. A kar és zenekar preciz volt. Szerdán délután ifjúsági előadás volt, iiit

1}

7 alkalommal a társulat igen sikerült eJŐac ísban mutatta be „A király házasodik" jutalmazott vígjátékot. Tüntető fogadtatásban és egesz előadás alatt zajos ovációkban volt része Haraszthy Micinek, ki a bán leányát természetes bájjal és igazi érzéssel játszta. Dicséretet érdemel Gergely, ki Lajos király szerepében megmutatta, hogy ambiciózus színész és a neki való szerepkörben teljesen megállja helyét. Színészpályáján szép jövőt jósolunk neki. Fenséges volt Benedekné a királyi Özvegy szerepében, ugyszinte nagy derültség közepette játszta Szigethy Kopjai szerepét. Torday kis szerepében kivált. Hatásos jelenete volt Benedeknek Kont szerepében, nemkülönben két jó alakot mutattak be Csolnakossy és Vári mint udvari tanácsosok. Az ifjúság a szereplők igyekezetét és jó játékát folytonos tapsokkal és kihívásokkal honorálta. Este Offenbach régi, de szép zenéjü operettje: „Párisi élet" került előadásra. Az előadás vontatott volt, a szereplők egy része a súgóra apellált, a zenekar a melodikus zeneszámokat nem volt képes kifejezésre juttatni és igy nem csoda, ha a közönség egész estén unatkozott, Nem vádoljuk az egyes szereplőket, kik szerepükbe beugrottak, de igenis nem tartjuk helyesnek az ily beugratásokat azokra nézve, kik a partner miatt nem tudják szerepeiket érvényre juttatni. Igy járt Ráthonyi Stefi, ki temperamentumos játékával és dalaival jóllehet nagy tetszést aratott, de az összjáték sikertelensége miatt a közönség lehángoltságát kénytelen volt érezni. Bájos és hercig volt Jakabffy Jolán és Haraszthy Mici kis szerepeikben. Csütörtökön reprise előadásban láttuk „Lötty ezredesei" operettet, Sziklay Szerénával a címszerepben. Ezen operette első előadásáról már referáltunk és most is csak a legjobbat írhatjuk róla. A szép számú közönség Sziklay Szerénát ez alkalommal is elhalmozta tapsokkal, amit ő többszöri ismétlésekkel viszonzott. Szigethy és Virágh a régi jók voltak az ezredesek alakításával. Taps és kihívásokban nem volt hiány. Pénteken „Rip van Winkle" operette ment gvér közönség előtt, ami részint a borzalmas időjárásnak, részint pedig a már nálunk agyoncsépelt darabnak tudandó be. Ráthonyi Stefi nagy igyekezettel és ambitióval játszta Lisbeth szerepét, de nagyon is észrevehető volt rajta, hogy nem volt disponálva erre a szerepre, sőt némi rekedtséggel is küzdött. A címszerepet Papp János remekül énekelte, melyért tapsokat is nyert, de fogyatékos játéka a szerep rovására ment. Virágh Jenő a polgármester szerepében ötletes humorával tetszést aratott. Kisebb szerepeikben Jakabffy Jolán, Déri Giza, Vági és Szigethi a legjobbat produkálták. Fess volt Rózsahegyi Sárika a levélhordó férfi szerepében. Nagy tetszést aratott az énekkar a szellemek áriájával. KARCZOLAT a mult ixé-fcx*ől. Hidegvér és elegáneia ! Régi jelszó, mely nálunk évekkel ezelőtt jött divatba és ha jól emlékszem, Sziklay Kornél — akkor még a Komjáthytársulat komikusa — egy operette librettójában használta és akkortájban uton-utfélen ez a jelszó járta. Akkortájt, ha a kávéházban két úriember nézeteltérésben volt, rögtön közbekiáltottak: „hidegvér és elegancia!", ha a főpincér becsapta az embert, a balek magában mondogatta: „hidegvér és elegáneia". Szóval akkor ez a jelszó volt a helyzet ura, de lassan-lassan mint minden, ilyen felkapott jelszó az ujabb és ujabb ferde szojátékok és rossz vicceknek a piacra való bocsájtása után, feledésbe ment. Nem hiába a seccessió korát éljük és miként a régi magyar dalok, a régi divatok ujjá vedlenek, épp ugy ezen jelszó ismét közszájra lett bocsájtva és pedig éppen ugy mint akkor a színtársulat köréből, jelenleg is ennek a jelentősége alatt történt ezen citátum felelevenítése. A színtársulatról mult heti karcoiatos komünnikém szolgáltatott okot erre a jelszóra. Egy uri ember, ki mellesleg nagy maccenása a színészetnek és emellett még telivérü bohém, elolvasva a színtársulatról megirt krónikámat, figyelmeztetett arra, hogy akkor, midőn színtársulatról szól a krónika, főleg pedig annak női tagjairól első sorban az legyen a jelszó, hogy „Hidegvér és elegáneia". másodsorban ne engedjem meg, hogy a „Szedő" holmi utóajánlatokat tegyen megjegyzések alakjában. Tehát fogadom el! Elfogadom a jelszót, mint olyant, melyet évekkel ezelőtt magaménak vallottam és igyekezni fogok, amennyire csak a bohém-élet alapszabályaival nem ellenkezik, a színtársulatról a -krónika részére feljegyezni igért további megemlékezéseimet a „hidegvér és elegáneia" keretében leadni. Azt hiszem, nem vétek ez ellen, ha megírom, hogy a direktor, ki eddig szalmaözvegy volt és akiről az volt híresztelve, hogy a parázs murit nem ellenezte, sőt nagyobb ütközetekben is vitézül viselte magát, erről a jó szokásáról nálunk nem adott bizonyságot, sőt most már ez teljesen ki van zárva, amennyiben a szalmaözvegységnek vége, jobban mondva megjött a direktorné és most a családi fészek képezi otthonát. Nem ér talán akkor sem vád, ha egyúttal jelzem, hogy a direktorné igen kedves asszony és jó családfő nemcsak otthon, hanem a színtársulat tagjainál is. 0 ugyan tiltakozik, hogy ő nem avatkozik a társulat administrális ügyeibe, de a kulisszák titkaiból tudom, hogy a hosszú gyeplő az ő kezében van és ő vezeti madártávlatból az egész verklit, melyhez a terveket a direktor csak szövi és megvalósítja. Az sem ütközik talán óvás alá, ha megemlékezem a társulat egy oly nőtagjáról, ki a névsorban mint subrette énekesnő volt feltüntetve és ki magában tehetséget vél felösmerni, de ezt nem tudja érvényesíteni, mivel mint mondják a direktor kiméli őt a szereposztásban. Jó vicc ! Tudtommal a direktor nem kíméli a tagokat, sőt osztja a szerepeket nyakra-főre és derüre-borura, 'mert nála az elv, ha fizet ugy a tagok játszanak és ne sétáljanak. Ez ugyan nem vigasztalás a névleg meg nem nevezett kis subrettre, de hát addig is mig türelem rózsát terem, fogadja el egyelőre tőlem azt, hogy „Hidegvér és elegáneia". Az sem szégyen, hogy a Benedek-pár most teljesen visszavonult családi hajlékába. Néhány évvel ezelőtt ők voltak éltető elemei a bohémiának városunkban, jelenleg csak a színpadon veszünk róluk tudomást, még pedig a régi jó hírnevükhöz méltóan. Hogy mit jelent ez a változás, azt kutatni, igazán nem volna megegyeztethető a „hidegvér és elegáneia" elvével. Az meg pláne nem szégyen, hogy a színtársulat nőtlen tagjai, számban öten egy közös „éjjeli menedékhelyében vannak Összpontosítva. A színtársulat tagjai ezt a helyet „csoda tanyának" nevezték el, azzal indokolva, hogy ott sok csoda történik. A csodatanyát, mint hallom, a színtársulat közkedvelt komik áj a ellenőrzi azzal, hogy naponta meglátogatja a tanyát és az esetleges kinövéseket ostorozza. Rendkívül jó kollega és ezért minden szavát parancsnak tartják. Különben a közkedvelt koraikának nagyon is ajánlatos a kedvébe járni, mert némileg a vagyonos osztályhoz tartozik, de főleg, mint a direktor sógornője sok tekintetben befolyását is érvényesítheti. Az ő jelszava is mint hallom: „hidegvér és elegáneia". Ha még azt jelzem, hogy ugy a Griff valamint a Hungária éttermében az előőrsök már erős szóváltásban vannak, a kibontakozás előjelei már erősen észlelhetők sőt már egyes esetekben a kávéházban a hangulatot előkészítették, nem csalatkozom tehát, ha legközelebbre már nagyobb összpontosításról és kapcsalkodzásról tehetek jelentést. Most pedig azt hiszem, hogy ama bizonyos inaccenás ur, ki eszembe juttatta a „hidegvér és elegáneia" jelszavát, ez alkalommal meg lesz velem elégedve. Ami pedig a „Szedő" megjegyzéseit illeti, azt nemcsak én, de maga szerkesztő sem korlátozhatja, mert mint ők mondják a „Typographia" alapszabályaiban — melyeket némileg az újság íróknak is kell respektálni J szinte azt a jelszót idézik alkalomadtán, hogy : „Hidegvér és elegáneia" ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa villamtelepénél a szén újra nagy port ver fel. Az hirlik, hogy Pápa városa a postaépület pályázatánál ki lett ház—-asitva. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk városunkba megérkezett és tengeri fürdő éleményeiről beszámolt. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk az izraeliták engesztelő napjára jött kiengesztelődni. Az hirlik, hogy a polgármester gyenge szivü, de nem mindent hisz el. Az hirlik, hogy a rendőrség meg lesz numeráivá. Az hirlik, hogy a Sport-egylet egyelőre ki lett kapcsolva. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat időzése óta erős az idegenforgalom. Az hirlik, hogy a színtársulat női tagjai egymással „szemben" igen előzékenyek. Az hírlik, hogy a színtársulat néhány férfi tagja egymás között ,fregoli" öltönyöket viselnek.