Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-09-18 / 38. szám

mutassanak a bajoknak szerintük való okaira. Minél többen szólanak a felmerülendő kérdésekhez, annál jobban lesz megvilágítva a helyzet képe, annál több oldalról s több szempontból lesznek megvitathatok a kérdések és annál biztosabb alap adatik városunk jövőjének. Csak ennyi önállóságot kérünk, kívánunk s talán követelhetünk azoktól a férfiaktól, kik kedvező vagyoni állásuk, vagy polgártársaik bizalma folytán mintegy a város közönségét képezik. Vállalkozási szellemet várunk tőlük, főleg pedig konzequentiát. Városunk jövő fejlődésére és haladására számos üdvös terveket sorolhatnánk melyek elintézésre várnak, r mi ez alkalommal a legközelebb napirendre kerülő kérdésre, városunk létkérdésére, a csatornázás negv?^ósitására szorítkozunk. Készséggel elösmerjük, hogy ilyen fontos tárgyban elhamarkodva ítélni nem szabad és a döntésre hivatottak helyesen cselekszik, ha kellő megfontolással járnak el, mindamellett elérkezettnek látjuk az időt, hogy városunk csatornázásával komolyan és behatóan foglalkozzunk és azt megvalósítsuk. Ne feledje tehát a városi tanács és a képviselőtestület, hogy városunk jövője első sorban az ő kezükben van. Ha ők nem törődnek közügyeinkkel, mástól hiába várunk és kérünk. Follatsek Frigyes. — Nos, ha ők nem keresnék, akkor bizonyára nagyobb sürgés-forgás támadna az újonnan feltűnő csillagok körül, — jegyezte meg egy jól táplált uri ember, ki háttal ülve a társaságnak, hosszan előre nyújtotta lábszárait és csendesen gondolkozva folytatta : — Az imént felvetett tárgy ellen határozottan tiltakoznom kell barátom, a szép leány érdekében, mert ő voltaképpen nem mi utánank, hanem nagybátyjához, Szentpótery báróhoz jött, most is, mint minden évben vadászatok alkalmával és miután ő félig-meddig el van jegyezve, sehogy sem tulaj donithatjuk magunknak a szerencsét. — El van jegyezve? — hangzott a kíváncsiság felkiáltása minüen oldalról. — Es ki a szerencsés választott ? — Még az eljegyzési jelentések nincsenek széjjelosztva, — válaszolt a kérdezett angolos nyugalommal. E pillanatban hangzott fel a csengetyü szava. Az indulást gazdag reggeli szokta megelőzni. Az étterembe jutva, néhány fiatal hölgy köré csoportosult a férfitársaság, kik szintén részt kívántak venni a vadászaton. A főszerepet a sokat emlegetett Kőrösy Juliska vitte, ki sajátságos bübájával minden alkalommal magára vonta a közfigyelmet ; pedig ez a leány nem volt szépség, de volt valami megjelenésében, a mi megmagyarázhatlanul a virág fakadására emléKartell törvény. Évek óta halljuk a panaszhangokat, hogy nem ugy van már, mint volt régen. Pang az ipar, hanyatlik a kereskedelem, — a mezőgazdaság élet-halál harcot küzdvén lételeért, nem elégítheti ki azokat az igényeket, miket a még mindig első sorban agrikulturájára utalt ország füz hozzá. Egyszerre aztán, a mikor már valamelyest gördülékenyebb útra tereltetett volna az egyenetlenség posványába sülyedt gazdasági jármű, még hangosabb vészkiáltás riasztja el a továbbhaladástól! Göröngyök, gödrök állják el az utat. Terméketlen a föld ! Ott, a honnan előbb szedtük az Isten áldását, sivárrá, szikárrá vált a vidék. Elpártolt hát tőlünk az anyaföld is. Eddig még legalább egy jól, vagy félig-meddig sikerült termés kárpótolt némileg a gazdasági válság okozta bajokért. Most teljes súlyával csapott reánk a baj, szükiben vagyunk a gabonának s nincs mivel etetnünk a jószágot. Keserves idő köszöntött reánk. Ha meggondoljuk, szinte eláll a lélegzetünk. Legjobb volna fatalistának lenni s némán tűrni. Ám a mai élet praktikus. Könyörtelenül eltiporja a fatalstát, mint a hitvány férget, mely a láb nyomása ellen védekezni nem tud. A kegyeimet nem ismerő élet megtanított arra a mathematikai feladványra, adott számokból oly eredményt kihozni, mely a helyes meg oldásnak kétséget kizárólag megfelel. keztetett, kék szemeiben pedig ott fénylett az a homályos vágyódás, mely ellenállhatlan varázst kölcsönzött finom vonásainak, de ifjú lelkét nem az élet prózája, hanem ragyogó, villámos káprázatok hatották át ós abból nem is csinált titkot, elmondta nyíltan, sokszor kegyetlenül, a mint valaki félénken közelített felé, vagy követelőleg lépett fel. A lányka, kit minden oldalról kényeztettek, már élte tavaszán teljes öntudatával bírt értékének ; legmerészebb vágyait sem hitte elérhetlennek. De hogy azok a kápráztató álmok és vágyak, a szív vagy ész világából származtak-e ? — az ki fog tűnni e rövid rajz homályából. És most térjünk vissza a díszesen terített asztalhoz, hol az ízletes étkek s különböző italok hatása alatt a neki hevült ifjúság csaknem rímekben beszélt jókedvében ; a poharak vidám csengése mellett élezés megjegyzések hangoztak minden oldalról; mindenki igyekszik felülmúlni szomszédját a vadásztörténetek szellemes előadásában, mely Kőrösy Juliskát rendkívül érdekelte, ki minden sportban otthon érezvén magát, lelkesülni szokott a ritka, vagy éppen meg nem történhető események részletei iránt. A vidám társaság észre sem vette az égen gyorsan támadt borulatot, m szél csendes zúgását, sem a kanyargós uton közelgő magános lovagot. Számolnunk kell tehát, akarva — nem akarva. Mivel pedig a mathézis az abstrakt kicsapongásoknak kérlelhetlen ellensége, ugy kell megejtenünk a számadásunkat, hogy az eredmény fedezze az adott tényezőket. Sajnos, az idén számadásunk a legszűkebb korlátok közé szoríttatott. Kevesebb a bevétel, okos, helyes gazdálkodas mellett kevesebbnek kell lenni a kiadásnak is. A parancsoló szükség nemcsak arra kényszerit, hogy minden felesleges árucikk és élelmiszer beszerzésétől tartózkodjunk, hanem egyszersmind arra is, hogy a vásárolt dolgokért ne adjunk többet, mint a mennyit megérnek. Ez a helyes gazdálkodási elv azonban keresztülvihetetlen, mert a számadást a korcsmáros nélkül csináljuk meg. A korcsmáros követelődző. Nem éri be a tisztességes polgári haszonnal, hanem — még ez általános rossz viszonyok között is — futó lépésben akar rohanni a meggazdagodás felé. Azaz, hogy nem egyedül egy korcsmáros, hanem va lamennyi, vagyis a jelen esetre alkalmazva, az összes gyárosok. Nem uj keletű dolog, — a fogyasztó közönség már régen megsínyli —- hogy a gyárosok összeállanak, önkényesen szabják meg a vásárra bocsátott cikkeik árát és közösen, egymással egyetértve, értéküknél jóval többet követelnek, mint a mennyit a nyersanyag ára és az előállítási költségek, meg a megfelelő mértékelt haszon hozzászámitása révén követelhetnéPedig ha kitekintenének, már felismerhető lenne az ifjú, ki sötét pejménen léptetve közeledik. Talán lovát kíméli, avagy a kies vidék szépségében gyönyörködik. De ha közelebbről vizsgálódunk, látni fogjuk, hogy nem a vidék, hanem egészen más foglalkoztatja szellemét; szabályos, napbarnított^ vonásain s a nagy oiiv szemekben a nyugtalanság félreismerhetlen kifejezése tükröződik, mintha valami nagy boldogságnak menne elébe. Vájjon miről gondolkodhatott, mi vonta el annyira figyelmét ? Saját múltjának bűbájos képei tűntek elébe. Két év előtt egy verőfényes délután ott a kastély erkélyén beszélt utolszor Juliskával. A legkisebb részlet is eszébe jut; látja a leányka kecses alakját fehér ruhájában, keblén a rózsacsokrot, szemeiben önhitt ragyogását a leányi büszkeségnek. Sokat találkoztak, gyakran voltak együtt s mintha egy szív, egy lelek lett volna, bár nem vallottak szerelmet egymásnak, az ifjú mégis szeretni vélte magát. De ki tudja, hogy a hódolók seregétől környezett leány képes volt-e mélyebb szerelemre ? . . . Utolsó délután volt. A fiatal embernek hosszabb tanulmányútra kellett menne, szemei előtt tartván a jövendőt. S a búcsúzás nehéz pillanatában sem ígértek egymásnak örök szerelmet, mint a regé-