Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-04-24 / 17. szám

elzárt korlátolt bérkaszárnyába hol az emberi tehetség és inventió elvész a tömegben és minden emberi munka erő a motor közkatonájává válik. Erre kell vigyázni, csak olyan gyárakat létesítsünk' Pápán a melynek produktumai abból a brancheból való, melylyel a mi pápai kisiparunk egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis dimenziókban foglalkozik. Mert a pápai iparos polgárok szerves faktorai voltak ennek a város fejlődésének anyagi erejükkel, áldozatkészségükkel és a város érdekeihez való meleg tapadással megszerezték a közoltalom, az érvényesülés jogát és ezt a szerzett jogot még a tovább fejlődés árán is respektálni kell. A fennálló szövőgyár tényleg úttörő és kitűnő szervezetnek bizonyult mert egy olyan ággal foglalkozik a melyet a pápai kisipar egyáltalán nem produkált és csakis jót hozott, mert nagy emberanyagnak ad existentiát, nem fojtott meg egy embert sem, de kenyeret adott százaknak. A másik kereskedelmi szervezetünk a bőrszövetkezet, bár minden tekintetben ethikai niveaun áll, mégis kiskereskedők hulláit okozta fejlődésével. Már pedig ölni nem szabad. Minden gazdasági törekvés, az érvényesülés minden módja lehetőleg a szeret«t és béke korlátai között maradjon, igy is nehéz harczok dúlnak, elég kemény a küzdelmünk a természet resistentiája és az elemek ellen, az embernek az emberrel való versenyében meg kell csillani a jóság, a testvériség fénysugarának, mert aki megszületett annak élni kell. Aliqins. Színészet Pápán, Múltkori felszólalásunk megtörte közönségünk közönyét, amennyiben színházunk S várta napról-napra, hogy el fog érte jönni, hogy hazavigye a kicsi Gyuriczához. De Abonyi László nem jött s a kicsi aszszony végre már Híreimét vesztve, végső kétségbeesésében megmondta az öreg Bartalos ügyvédnek, hogy siettessék a válópört, legyen vége mielőbb, mert ha soká tart, ő nem birja ki, belépusztul. Az öregügyvéd csóválta a fejét és elment, a kicsi asszony szivéből pedig lassan-lassan kitört a fájdalom s odaborulva az ablak párkányára sirt, könyei gyors egymásutánban peregtek le arczán s ráhullottak az ölében heverő fehér rózsákra, amit a nénje hozott be neki e kertből. Egészen átengedte magát fájdalmának s csak akkor eszmélt fölt, amikor két édes kis kar fonódott a nyaka köré s egy édes félig siró, félig piszmogó hang vigasztalta, éppen ugy, mint négy hónappal ezelőtt az ura házában. — Mamuska, kicsi édes mamuskám, ne sirj! Giresi Edith azt hitte, álmodik. Ott állt előtte a kis Gyuricza sápadtan, nagy kék szemei beesve, a szép göndör aranyhaja gorombán lesimítva. Egyszerre az ölébe kapta a gyermeket, a mostohafiát, ugy ölelte, csókolta. — Gyuricza, egyetlen édes kicsi fiam, hát eljöttél a kis mamádhoz, eljöttél ? A kis Gyuricza pedig, ahogy fölkuporodott a mostohája ölében, egyszerre panaszkodni kezdett. — Ugy-e kis mamám, hogy otthagytad Gyuriczát, pedig mondtam, hogy ne menj el, de apa meg nagymama rosszak majdnem minden este megtelt. Mezei Béla színigazgató ebből levonhatja a konzequentiát. Figyelembe kell neki venni, hogy a tavaszi szezon nálunk kísérleti állomás és közönségünk ha meggyőződik arról, hogy a társulat megérdemli a pártolást, ugy azt tőle nem vonja meg. Mezei nagyon alhamarkodott, midőn megrövidítette a szezont azzal az okolással, hogy társulata nem lesz pártolva és innen N.-Kikindára viszi társulatai. Igazolja ezen állításunkat azon körülmény, hogy közönségünk elösmerve a társulat nívóját, utóbbi időben méltó pártolásban részesítette a társulatot. Mezei mára hirdette az utolsó előadást de a vasúti strájk miatt még néhány előadással megtoldja a megrövidített évadot. Hogy meddig? Azt sem ő sem mi nem tudjuk még biztosan megállapítani. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton ez évadban harmadszor „Tavasz" operette került színre szép számú közönség előtt. Az előadás kifogástalan menetelü volt és a közönség a szereplőkkel szemben elismerést zajos tapsokkal honorálta. Különösen kijutott ebből Kállay Jolán és N. Váradíj Margitnak. Utóbbit tisztelői egy szép csokorral tisztelték meg. Vasárnap délutáni előadásul „Az árendás zsidó" ment. A színház zsúfolásig megtelt közönséggel és alig volt vége-hossza a tapsoknak, melyet Váradíj Margit és gzar vasy dalaikkal, Agotay és Németh jóizó mókáikkal méltán kiérdemeltek. Este „Parasztkisasszony" népszinműben gyönyörködött a szép számmal egybegyűlt közönség. Az est kimagasló alakja Kállay Jolán volt, ki határtalan jókedvvel játszta a minden tekintetben neki való szerepét. A közönség nem is fukarkodott a tapsokkal, melyet ugy játékával valamint gyújtó dalaival kiérdemelt, Méltó partnere volt Szarvassy fátyol Gergely szerepében. Igen ügyes volt Remete a ficsúr, valamint Agotay Matyi szerepében. Mezeiné nagy havoltak ngy-e? Mikor eljöttél, apa átvitt nagymamához, de én mindig sirtam, mert nagymama mindig haragos és olyan nagyon szigorú, mindjárt kiküldött Vilmához, de Vilmának sok a dolga, s azért sokszor goromba volt hozzám. Ő mondta azt is, hogy te hozzád is nagymama volt rossz, mert őneki rossz szive van. Akkor elhatároztam, hogy elszököm hozzád én jó mamám. Vilma mondta, hogy te Judith néninél vagy. Es én odaadtam a fekete lovacskámat, amit apa hozott, a házmosterék rPistijének, és ő elvezetet egész a kapuig. És most már sohasem megyek el tőled, kicsi mamuskám. Gyuricza átkarolta a mostohája nyakát ugy könyörgött. — Ugy-e kis mamuskám, nem mégy el te sem többet Gyuriczától ? Giresi Edith könyes szemekkel, meghatva ölelte magához a mostohafiát, s ugy érezte, az az aranyos hajú kicsi fiu, az ő imádott, egyetlen édes gyereke. S mikor Giresi Judith rövid idő múlva bejött, hogy megnézze, mit csinál a huga, bámulva állt meg az ajtóban. A kicsi aszszony kipirult arczczal, kaczagva hempergett, játszott, ugrándozott a szőnyegen a csöppnyi fiacskájával. III. Azalatt az Abonyi László házában tűvé tettek mindent, felforgatták az egész házat, hasztalan : Gyuricza nem volt sehol. — Akkor jött a levél Giresi Edithtől, Gyuriczát ne keressék, ott van ő nála, halvány, sápadt csaknem beteg, vissza nem akar menni, csak sir, egyre sir. 0 nem erőlteti, nem kitással játszta Gönczölnét, Nagy Mariska és Halasi a házaspár szerepében az előadás sikerében osztozkodtak. Hétfőn egy régi, de azért mindig vonzó zenéjü operette „A bányamester" került előadásra. Közönség kevés volt ugyan, de azért a szereplők nem panaszkodhattak tapsok hiányáról. Zoltán Ilonka remek koloraturájában volt újra alkalmunk gyönyörködni, ki a grófkisasszony szerepében valósággal brillírozott. Ugyanezt mondhatjuk Kállay Jolánról, ki Nelly szerepében teljesen elemében volt. Szarvassy a címszerepet elég ügyesen játszta, de a „Ne duzzogj" gyönyörű dallal nem tudott hatást kelteni, Németh a bányaigazgató és Nagy Mariska Elfridát a közönség folytonos derültsége között játszták. Agotai és Beckői a két hivatalnokot kitűnő maszkban mutatták be. A kar és zenekar remek finálékat produkáltak Ligeti Géza karmester vezetése alatt. Kedden premiérünk volt az „Egyenlőség" előadásával. Modern darab, mely az aristokrácia és demokrácia közötti egyenlőtlenséget van hivatva illustrálni. Az előadás kitűnő rendezesét kell dicsérnünk. A szereplők közül Kürthi Margit és Németh váltak ki, kik kitűnő felfogással alakították és domborították ki szerepük jellegét. Igen hercig volt Peterdi Etus a cselédleány szerepében. A többi szereplők Ágotái, Remete, Szári assy, Szőke Gizella, Soltisz Ferike és Toronyi kifogástalan játékukkal az előadás gördülékeny menetéhez nagyban hozzájárultak. Szerdán operette premiérünk volt. A Király színház kaszadarabja „Aranyvirág" zsúfolt házat csinált. A címszerepet Kállay Jolán játszta, ki ez alkalommal felülmulta magát ugy játékban valamint énekében. Elemében volt úgyannyira, hogy a közönség valósággal tüntetett mellette. Dalait több ízben meg kellett újráznia. Kedvess megnyerő volt Váradi Margit, ki dalait szinte nagy hatás között énekelte és a tapsokból neki is bőven kijutott. Remete napról-napra jobban megkedvelteti magát közönségünk előtt. Az angol lord szerepében oly kvalitású bonvivántnak mutatkozott, melyre valóban büszke lehet. Kék-vók táncát Kallayval zajos tapsok uian meg kelnozza, tessék, csináljon Abonyi László belátása szerint. Abonyi László, ahogy elolvasta a levelet. nagyon elsapadt, azután bement az anyjához, dehogy ott mit végzett, nem tudni, csak aztán, hogy kijött az öreg Abonyiné nagy dirral-durral, azonnal csomagolt s ment a lányához Sárosfalvára. S nem telt bele egy óra, Abonyi ott állt Giresi Edith előtt bűnbánóan, lehajtott fejjel. — Edith, bocsáss meg, igaztalan voltain, nagyon igaztalan, de mindent elhittem az anyámnak. Régen beláttam, hogy hibát követtem el, régen el akartam jönni, hogy jóvátegyem, Gyuricza azonban megelőzött. — Bocsáss meg Edith és gyere vissza hozzánk. Latod, nem élhetünk nélküled, én sem, ő sem, — mondta rámutatva a fiára, aki ott ült a mostohája ölében. Aranyos szőke fejét boldogan hajtva a kicsi asszony vállára. Estefele, amikor az öreg Bartalos ügyvéd átjött, hogy egyet-mást megbeszéljen a kicsi asszonynyal, Giresi Judith egyedül jött elé, s ahog}' kezet nyújtott az ügyvédnek, ugy tetszel, mintha az öreg lány sápadt arcza pirosabb lenne, a az ajka mosolygott. amint csendesen odaszólt az ügyvédnek : — Egyedül maradtam, kedves barátom, mert hiába, a madár is visszatér az elhagyott fészkébe, de hát igy van ez jól. S mintha a hervadó, bágyasztó illatú fehér rózsák is rábólintottak volna : — Igy vau ez jól, igy !