Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-09-27 / 39. szám

jutna évődni az ő sorsukon, hát szerezzen meggyőződést fizetési viszonyaikról bármely bazai gyárban ab bol kitűnik tüstént, hogy az ily módon képzett kezdő fiatal embernek fizetése kétszer annyi legalább — gyakran azonban háromszorta nagyobb — akármely vele egyvivásu m. kir. államhiví'talnokénál, a ki keserűen gondol néha arra a porladóra, a ki öt úrrá faragta nagy ambiczióval. Bizony fölösleges vitázni afölött, mi itt a mi teendőnk. A város elöljárósága mozdítson meg minden követ, a sü't galamb ideje lejárt, ámbár azelőtt sem volt valami hálás mesterség az után lesni, de hát nálánk ez volt szokásban, — még most se késő letenni róla. Megszerezni egyet a kilátásba helyezett szakiskolákból, lesz legalább oly hasznos dolog, mint Pétert vagy Pált kiugrasztani a képviselőtestületből, sőt ha jól vesszük, lesznek so kan a kik határozottan elönyösebb dolognak tartják minden intrikánál a komoly és jó szándékot, mely a város üdvére irányul, ha ez a jó szándék mindjárt deputáczió képében is kerül a felszínre. A" nemzet gyalázol Városunkat közelről érinti az az országra szóló botrány, melyet most nap-nap után tárgyal ív budapesti sajtó. A magyar nemzet gyalázói Stuhly Lipót pozsonyi vadászszázados és Formanek prsemysli főhadnagy emberükre találtak egy derék magyar ember: Lovag Zolnai Zolnay tmmimm wsrii i iiiímiiáii ( ««i ' ^Mimmnmm — Gouoszlelkü ember vagy. mert eltagadod az igazságot. Hazudsz minden szavaddal. Majd eléd állítok én valakit, aki rád vall. Ugy, maradj állva. Meg se raoezczanj. A zoid biró idegesen nyul csengője után s becsöngeti áz ajtón álló hajdút. — Vezessék be Csinos Esztert. Jaj, csak azt ne. Csak azt ne! Ha most újra a szeme közé kell nézni, elfogja az igézet, meg szédül, megtántorodik s aztán . . . aztán . . . jaj, mi lesz aztán ? Csinos Eszter belép. A gyilkos vádlott majd elszédül s mind a két szeme odamered a fehér falra s czifra képeket lát ott pirossal, vérrel kifestve. Csinos Eszter reszketve, félve áll a biró előtt. Jéggé fagy benne a vér, mikor a szögletben hattal állva, a szeretőjét látja. Sok mindent kérdez a biró ur, ezt is, azt is, de ő mindenre csak ugy felel, r'int ki a halálos órájában nyöszörög még egyket szót. — ide nézz! Barna Jóska mátkája voltál ? — Az voltam. Megölték, eltemettük megsirattam, meggyászoltam. A mindenható legsúlyosabb két kezével verje meg a gyiikossát ! — Erre a legényre kéred az Isten haragját. Ez volt a gyilkos ! Fordulj meg Bandi! Nézz a szemei közé ! Viktor személyében, ki most városunkban időzik, s itt vivótanfolyamot tart. — Zolnay Viktor jó magyar emberhez illő felháborodásában a következő leveleket küldte a nemzet e merénylőinek: Stuhly századosnak 11 vadászzászlóalj Pozsony. Amiért Ön a magyar nemzetet megsértette, becsmérelte, éu Önt haszontalan pimasz fráternek nevezem, kinek piszkos száján keresztül vágok kardommal alkalmilag. Hadd lássuk hát azt a fennen hirdetett nagy bátorságot ! Pápa, 1903. szept. 22. Lovag Zolnai Zolnay Viktor. Előttünk : Beck János Savolyi Brúnó Formanek osztrák főhadnagynak Przeraysl. Mint a lapokból értesülök, Ön For" manek ur (?) a magyar nemzetet megsértette. Sajnálom, hogy nincs közelemben, hogy mi végre taníthatnám, s igy meg kell annyival elégednem, hogy Önt fecsegő szájhősnek nevezem, s kinek száján kardommal vágok keresztül nlakalmilag. Pápa, 1903. szept. 22. Lovag Zolnai Zolnay Viktor. Előttünk : Beck János Sávolyi Brúnó Stuhly százados megbízásából e hó 24 én meg is jelentek városunkban Ekl és Gr ellep ois vad ász századosok, hogy Zolnay lovagtól elégtételt kérjenek. Zolnay Viktor távirati uton felkérte tehát Lengyel Zoltán és Kubik Béla orsz. képviselőket, hogy ügyében segédkezést vállaljanak, ámde a zavaros politikai állapotok folytán a felszólítottak nem teljesíthették kérelmét. Ekl és Grellepois századosok a Griff szállóba szállottak, s este a diákság mintegy 10()-an, a szálloda előtt gyülekeztek és tüntetést rendezett ellenük, abban a hitben, hogy ők a nemzetgyalázó katonatisztek. Felvilágosítva lettek azonban, hogy ezek Egymás szemei közé néznek, de Bandi mintha villám sújtotta voln le, ijedve hátrál s eszeveszetten fordul a bíróhoz, nagyot üt annak az asztalára, s szinte ordítva mondja, hogy: — írja be, tekintetes uram ! Én vagyok a gyilkos. Most már miért tadadnám. Hűtlen lettél, Csinos Eszter. Téged büntessen meg a mindenható, hogy kárhozatba vittél álnok hitegetéssel. Csinos Eszter alig eszmél, hol jobbra, hol balra tekintget. Látja, hogy a biró nagy, nyílt szemeivel, félig nyitott szájjal és előre hajolt testtel lesi minden szavát, minden mozdulatát, aztán látja őrjöngeni szeretőjét, azt a legényt, kit már olyan nagyon régen nem látott. Agyában mint a raj, ugy zsibong a sok mondanivaló, de érzi, hogy azért egy árva szót sem tudna kiejteni, mert összeszorul a torka. Egy darabig Kapkod ide is, oda is, rángatja a kötője korczát, simogatja homlokát s rá se gondol, hogy azt a két nagy könyüt, ami alápereg az arczán, le kellene törülni. A legény pedig egyre dühösebb lesz, csakhogy nem tajtékzik az ajaka. Neki dühödve s ugy orditva, hogy Mácsik uramékhoz is bizonnyal minden szó eljut, — a nagy erőlködésben szinte a szavakat is megszakgatva, — kiáltja tovább, Eszter felé fordulva : csak mint segédek szerepelnek, lassanként szétoszlottak, de azért folyton csoportokba verődtek a szálloda körül. Derék diákjainkat kérjük, hagyják az e fajta tüntetések olcsó sikerét az egyetemi ifjúságnak, a hazaszeretet a honfiú önérzet ezér más módon nyerhet megnyilatkozást. Az ilyen tüntetések nem válnak dicséretére diákjainknak, attól eltekintve, hogy szülőiket is rettegésbe tartják, mert a tapintatlan rendőri, vagy pláné katonai beavatkozásnál könnyen bajuk eshetik. A tanári kart nem is kérhetjük eléggé, hogy a diákságot eltiltsa az ily fajta tüntetésektől. Minthogy Zolnay a fővárosból nem kapott segédeket városunkban felkérte Amberg József képezdei tanárt és dr. Fehér Dezső ügyvédet a segédkezésre, akik rögtön megkezdték a tárgyalásokat. Időközben érkezett azon hir, hogy Struehly kapitány és Bonis Sándor földbirtokos között felmerült lovagias ügy kardpárbajban nyert elintézést, mely Struehly sebesülésével végződött, ugyszinte Struehly kapitány nyilatkozata, mely szerint, amidőn ezen meggyalázó kifejezésekot használta ittas állapotban volt és ez eset felett sajnálkozását fejezi ki és bocsánatot kért a nemzeti érzület ellen elkövetett sértés miatt, Részint ezen bekövetkezett körülmény mely ugyan Miskolcon a párbaj előtt játszódott le, részint az, hogy Stuhly kapitány súlyosan megsérült a tárgyalások bizonytalan időre elhalasztattak. Formanek főhadnagy eddig nem jelentkezett a sértő levélre. Zolnay lovag az ország minden részéből üdvözlő leveleket és táviratvkat kapott, igy Pécsről, Miskolcról. Alsó-Lendváról, Du. na-Fóldvárról, Csanádpalotáról, Fiuméből és Budapestről. Majdnem négy heti itt időzés után eltávozott tőlünk Mezei Béla színtársulata, hogy csaltál engem, megcsalod az Istent. Hamis a két szemed, bűnös a két kezed. A fejeden fej kötő van! Asszony vagy, másnak a felesége lettel. írja be, tekintetes uram, én vagyok a gyilkos, én öltem meg Barna Jóskát. Hóhér akaszszon fel érte ! Most már magához tér Eszter, hanem e pillanatban sikoltás tör ki az ajakán s rémülten kap a fe>éliez. Leczibálja a. fejkötőt s görcsösen rángatózó ujjai között rongyokra tépi és ugy dobja a biró elé. — Nem, nem vagyok én asszony! — kiáltja azután. — Igy öltöztettek fel, hogy rászedjenek téged. Jól kiszámították. Most magadra vallottál. Csend lesz egy pillanatra. A gyilkos mintha átszellemülne, ma gába száll, hosszan, elmélázva tekint hű babájára s talán arra gondol, hogy: nagy az Ur hatalma! Nem bánja a vallomását, mert ha elveszik is az életét, most már szívesen hal meg. A könyező leány odaborul, odasimu^ szeretője kebelére, az pedig megtört han" gon szól a biró úrhoz : — Tegyenek a siralomházba, tekintetes uram, csak azt az egyet engedjék meg, hogy majd akkor az én kedves babám is ott virraszthasson velem halálom órájáig.