Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-09-27 / 39. szám

Győrött folytassa az előadásokat. Közönségünk az őszi évad alatt úgyszólván állandó tanújelét adta szinpártoló hajlamainak, s ha a műsor egybeállításában a társulat művészi és technikai erői szabadabb kezet engedtek volna az arra hivatott tényezőknek, ugy még nagyobb közönség gvült volna egybe estérőlestére a színházban. Hiszen az utolsó előadások is bizonyságai annak, hogy a jó újdonság jó előadásban föltétlenül telt házat csinál több izben is. Ugy látszik, hogy a tavaszi szezon kissé kellemetlen eredményei Mezei igazgatót nemcsak arra az időre kedvetlenítették el, de elriasztották a jövőre nézve is, ugy hogy a pápai szezont minden nagyobb költség nélkül akarta szervezni. Azt hisszük most meggyőződött róla, hogy érdemes a pápai közönségért is egy kis költséget és fáradságot áldozni és reméljük, • hogy jövőre a szerzett tapasztalatok, nem pedig a futólagos első benyomások szerint, szervezi a szini szezont s akkor meg fog róla győződni, hogy városunk a győri szinikerületnek nem egyik szükséges rossz, hanem egyik kisegítő állomása. Ebben a reményben mondjuk, hogy a viszontlátásra! A befejező előadásokról a következőkben referálunk. Vasárnap délutáni előadásban hatodszor „A drótostót" ment zsúfolt nézőtér előtt. A közönség falrengető tapsokkal jutalmazta Polgár művészi játékát, nemkülön ben kijutott ezekből a tapsokból Kállay Jolánnak és Várady Margitnak. Este színtársulatunk újonnan szerződtetett főrendezőjének Deréky Antalnak népszínműve „Napraforgó" került előadásra telt ház előtt. A címszerepet Pataki Riza játszta nagyon gyenge felfogással és színezést nélkül. Annál jobb volt Várady Margit, ki hercig játékával és bájosan előadott dalaival sürü tapsokat nyert. Szarvassy fátyolozott hanggal énekelt. Sokat nevetett a közönség Nagy Imre jóízű mókáin. Jó maszkja volt Tóthnak a csavargó szerepében. Barna Jolán kis szerepét rendkívüli tetszés mellett játszta, ugyszinte Kürthy Margit és Margittay Gyula. Az előadás kerekded és öszszevágó volt. Hétfőn Ernyey János jutalomjátékául 1 „Hamlet" tragédia került szinre gyér közönség előtt. Ernyei teljesen átérezte nehéz szerepét és ugy a szerep tudásával valamint hatásos jeleneteivel teljes sikert aratott és azt közönségünk nyilt jelenetekben is elösmerte. Bájos és fenséges szép megjelenésű volt Pataky Riza Ofélia szerepében és örülési jelenete zajos tapsokra késztette a közönséget. Szimpatikus alak volt Mar gittay Horatió szerepében ugyszinte Bogoz Leartes alakításával. Balázsy, Mezeiné, Tóth Lajos a kitűnő előadásban osztozkodtak. Kedden közönségünk kedvenczének Kállai Jolánnak jutalom játé kául „Svihákok" remek operett került előadásra. A közönség J ez alkalommal zsúfolásig megtölté a színházat és egész estén tüntetett kedvencze mellett. Tisztelői megjelenésekor gyönyörű csokorral kedveskedtek neki, ki ezt méltán megérdemelte, mert egész estén át pajzán jókedvvel és nagy sikerrel játszta szerepét. Méltán kiérdemelte még a tapsokat Solti Vilma is, ki a színésznő szerepében remek koloraturáját ragyogtatta. Tisztelői őt is megtisztelték egy remek csokorral. Nagy Imre felülmulhatlan jó volt a svihák alakításában és egész estén közderültséget keltett. Fessek voltak Pataki Riza és Kürthy Margit a tisztek uniformisában. Várady Margit belépő dalával nagy tetszést aratott. Kalmár a keringő éneke? teljesen elejtette. Az előadás Szenger karmester preciz vezetése alatt kifogástalan volt. Szerdán Várady Margit jutalomjátékául „Talmi hercegnő" operettben gyönyörködött a közönség, mely a jutalmazandó tiszteletére zsúfolásig megtölté a színházat. Váradit megjelenésekor számos csokor és hoszszantartó taps fogadta és a tetszésnyilvánítások minden énekszáma után ismétlődtek. Méltó partnere volt Kállai Jolán is a hercegnő szerepében. Grotesk alakítást láttunk Polgár hercegében, ki discrét komikumával folytonos derültségben tartotta a közönséget. A derültséget fokozta Nagy Imre a báró szerepben. Igen ügyes volt Szarvassi és Ernyeiné kettős játéka. A kar és zenekar Szenger karmester vezetése alatt precizen működött. Csütörtökön utolsó előadásul és egyszersmind Balázsy Sándor jutalomjátékául „Éjjeli menedékhely" ment szép számú közönség előtt. Balázsy művészi játékát egész estén át a közönség számos kihívásokkal és tapssal honorálta. Művészi alakításban láttuk a zülött báró szerepét Polgár személyesitőjében. Pataki Riza állatias szerepében rikácsolt, annál jobb volt Kürthy Margit és Barna Jolán. Margütai, Nagy Imre, Ernyeyné, Rogoz és Sándory a régi jók voltak. Ezzel az előadással véget ért a szeptemberi sáis'on. * ^m tmmw m A műit hétről. Finita la komédia! Ezen kifejezés rendesen egy-egy sziniévadunk befejezésének hattyúdalát jelenti a krónika részére. Egyforma a nóta szövege csupán néha-néha a melódiában van csekély változás. Színtársulatunk távozásánál jobban mondva búcsúztatójánál gyenge melódia járta azokhoz a szép motívumokhoz képest, melyek évekkel ezelőtt hagyományos szokásként lettek rögtönözve és a viszontlátás reményében rendezve és lejátszva. A búcsúzás napján semi olyas sem történt ami a krónika részére esetleg feljegyezni való volna, de igenis volt egy melódia a búcsúnap előtti való estéjén, melyet körülbelül amolyan „Polter Abend" címmel illethetném és a melynek színhelye a Hungária étterme volt és résztvevői nagyrészt a „Polgár" asztaltársaságból kerültek ki. Az úgynevezett „muri" rögtönözve lett és ezzel meg is volt adva ennek a síkeres estélynek jelentősége, mely a bohémvér nagy látkörében nyert kifejezést. Hogy miként kezdődött és hogyan vágódott össze a „Polgár" asztaltársaság a szomszédos bohémvérü civiltársasággal egy kalap alá, azt talán maguk a résztvevők sem tudták megmagyarázni. Elég az hozzá, hogy azon vették észre magukat, hogy a titkos imádók, nyilt udvarlókká és a platonikus érzelműek, érzelgő lovagokká szellemültek át. Ezt a metamorfózist kapiskálta a közelben cirkáló és a hangulatot figyelemmel kisérő cigány prímás is, és nem várta be a szokásos meghívást, hanem a helyzetet jól kiismerve ráhúzott egy oly nótára, melyre mindent csak „nem"-et mondani lehetetlen. Mit mondjak még? Azaz mondok, mert nemcsak a kedélyes hangulat és a nótázás járta, hanem tényleg egy oly melódia 'is járta, mely eddig ugyan is ritkaság számba ment. Terpsichore nemcsak régi hanem uj „Cake walke" zeneütemeire is megeredt a tánckeclv, mely járta azután fokozódott jó mértékben hajnali 4 óráig. A mulatság oly kitűnő hangulat mellett folyt, hogy a „drótostót" négyes figurái is lejátszódtak. Ez a „Polter Abend" volt egyszersmind a buesuztatója annak a társaságnak, mely esténként jelképzői voltak a bohémyérüeknek ós kik részint közvetve részint közvetlenül töltöttek el egymás közelében az estéket, melyek esetleg hajnalig is kihúzódtak. A színtársulat zöme a buesuelőadás utáni másnap reggel távozott el városunkból, melynek tagjai között láttunk csokrokat is, de ezek jól informált adatok után zártkörű jelleggel voltak felruházva és igy a nyilvánosság kizárásával lettek átszolgáltatva. Egyes diákcsoportokat is láttunk megjelenni a pályaudvaron, kik platói érzelmüket a vonat sípolása közben éljenzéssel fűszerezték. Volt még a héten egy kis esetünk, mely tényleg senzáció számba megy nálunk. Országos jelentőségű események színhelye lett városunk és az egész ország ki váncsian leste a fejleményeket. Ehhez a senzátióhoz ugy jutottunk, hogy jelenleg városunkban időző Zolnai lovag vívómester azon két katonatisztet, kik gyalázó szavakkal illeték magyarjainkat, ugyancsak nyilt levélben lemóresezte és erre már az egyik tiszt reagált azzal, hogy két tisztársát Pápára küldte elégtételvételre. Diákjaink neszét vették a tiszteknek, azon Íriszemben, hogy ezek a magyargyalázók, egy kis parázs tüntetést szándékoztak rendezni, de értesülve a tévedésről elállottak ettől, de azért minden egyes vonathoz kiindultak és várták a firmákat paradicsom záptojás és más efféle megtisztelő tárgyakkal. De ez sem sikerült nekik, mert hát az ipsék még nem jöttek meg. Hogy még se maradjanak tüntetés nélkül, hát Zolnai mellett tüntettek lakásán aki azután kijelentette, hogy legyenek csak nyugodtan és ne tüntessenek, riiert igy még elriasztják, hogy ide jöjjön. Igy most már minden csendes a Tapolca mentén. Ezek az eseményekről a fővárosi lapok is részletes tudósításokat hoztak és igy jöttünk mi pápaik is könnyedén a világ forgalom eseményei közé, sőt még az „Esti levél" is Pápáról ir hymnuszokat. És ezután ki meri még mondani, hogy Pápa nem halad ? Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város villamos világításánál a „pár-duczok" sok helyen a közforgalmat akadályozni fogják. Az hirlik, hogy Pápa város villamos telepén nem a „vis-major", banera a „szerelő major" fog beállani. Az hírlik, hogy Hegedűs képviselőnk mandátuma nem lesz, hanem — volt. Az hirlik, hogy a polgármester városunkban a legmagasabban hordja a fejét. Az hírlik, hogy a főiskola diákjai a mult héten ki-tüntették magukat. Az hirlik, hogy Pápán a hetivásárok alkalmával méter-számra verik egymást. Az hírlik, hogy Pápán van egy fiatal ember, ki nemcsak a zavarosban, hanem mindenütt „halász". Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja privátára is járt. Az hirlik, hogy a színtársulat tagjai között sok „díjmentes" volt Az hirlik, hogy a színtársulat női tagjai között nagy volt a konkurencia. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja lábbal is énekelt. Az hirlik,kogy a színtársulat #