Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-03-29 / 13. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Rendszert a közügyekben ! Tagadhatatlanul tény az, hogy városunk utóbbi években nagyon sokat haladt és fejlődött, de az is igaz, liogy ez a fejlődés nem rendszeres és ezt a hátrányt városunk polgárságának nagymérvű közönyének kell betudnunk. El kell hogy ösrnerjük, miszerint városunk polgárságában él és uralkodik a lokálpatriotizmus érzése, ragaszkodás a röghöz, a tégla és kőrakáshoz, melyet magáénak vall s a büszkélkedés, mellyel alkotásain végig tekint, az igyekezet mellyel a haladás utján előre tör, azonban alig van a Dunántulban egy ilyen város, melynek polgársága — fogyatékos anyagi erejét tekintve — annyit áldozna városa szépítésére, nagyvárosias jellegének emelésére, mint éppen Pápa város közönsége és mégis azt kell tapasztalnunk, hogy az öszszes városi alkotások rend és rendszer nélkül történnek. • T O Z Laptulajdonos és kiadó : Erglélf. Eszembe jutsz te még. Gyakorta Vegyül neved a sóhajomba. Óráin az ábrándozásnak Hozzád ragadnak még a vágyak. Otthon vagyunk. Edes közelben, Öleljük egymást önfeledten. S hogy nem akarsz meglátni többé: Szerelmed átvállik közönnyé. Szállsz, szállsz hódítva, tündökölve Gyönyörből, mind ujabb gyönyörbe. Az én könycseppimen keresztül Elválásunk fájdalma, rezdül. S csak azért élek, küzdve lázzal, Teérted mind hőbb lángolással: Hogy végre is ösmerj meg engem, S meleg tűzhelyt találj szivemben! Senki sem nyul szívesen darázsfészekbe, de előfordulhatnak olyan I körülmények, melyek azt is a toll megragadására kényszerítik, kik azt I csak nagyon erős belső impulznsra veszik csak a nyilvánosság előtt igénybe. Ilyen városunk jelen helyzete. Erős belső forrásban, a multak sok mulasztását pótolni, igyekszik mo; hón helyrehozni az elöljáróság élén i a fáradhaílan polgármesterrel és ezt I mindenki csak legnagyobb méltánylással hálálhatja meg, de ha közelebbről tekintjük a dolgokat és a külső rohamos fejlődéstől elkábítani magunkat nem hagyjuk, akkor az árnyoldalok erősen mutatkoznak. Es a sötét foltok kezdenek erős fellegeiké tornyosulni nálunk, kik a közéletünket teljes beborulással fenyegetik. Kik figyelemmé! kisérik közügyeinket tapasztalhatják, hogy nincs mdg a tervszerüleg elkészített programm, minek keretében céltudatosan is következetesen lennének megJ\ VWfqqs^ÍGÍI nyéllel. — Még meg se virradt, Matild. A lámpából kifogyott az olaj; éreztem, hogy éjfél felé mécsesre szorultál. Olyan kiállhatatlan volt a faggyuszag. Rettenetes az ilyen éjszaka, főleg ha a múlttal, a jelen nel, a jövővel tépödik a vak. Nehéz fekete árnyak lebegtek mindenütt s a fagyunál borzasztóbb halottszág csapkodott felém. Téged láttalak a koporsóbban és olyan fekete, ijesztő, üres leit az egész világ. Pedig tudom, boldogság vár reád. Feküdj vissza, édes ! Matild, a kis púpos varrólány, hirtelen megtörölte a szemét, hogy Ágnes néni ne lássa pilláján a fájdalmas könnyek nyomát. Pedig a nedves pincelakásban koromsötét uralkodott és a jő néni világtalan volt, Ma! gára kapkodta szegényes öltözetét és sokáig küzködött, amig elüldözte közeléből a saját fájdalmas árnyait, amig lebirkózta a hangja ! reszketését. — Már régen megvirradt. A pereczes j fiu végigsipolt az utcán. Olyan kellemes a ; nyári reggel, hogy vétek volna ellustálkodni I az ágyban. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. oldva mindazon feladatok, miket a város közönsége a közszükséglet és a modern élet belátása alatt maga elé tűzni kénytelen. A következetes rend helyett mostanában pillanatnyi ötletekkel, az erőteljes munka helyett kapkodással és a befejezett tények helyett kísérletezésekkel pocsékolódik el az. Mert hiányzik a szigorú, teljesen tárgyilagos városi képviselőtestület, mely kemény bírálatával megnyesné a hatalmi túltengés akarata ellenére is növekvő fatytyuhajtásait és erös fékező erejével az ingadozásokat megakadályozná. Természetesen nem a minden áron ellenzékieskedni akaró törekvéseket kell helyeselni, valamint az örök hizelgést és hátgörnyesztést sem, hanem mindig meg kell adni a férfias igazmondásnak, a szókimondó nyíltságnak a maga helyét és hogy az érdek nélküli képviselőt értéke szerint becsülni és nem üldözni kell. Azt nem szükség talán külön han— Hiszen ha gyönge, beteges nem volnál I De mostanában sokat köhécselsz, főleg amióta eltávozott Lajos s utána mindig ugy hörög a mellecskéd. — Rossz szokás az egész, Ágnes néni. Nincs semmi bajom. Aki sokat varr, végtére megszokja, hogy a csendességben utánozza a gép beeregését. Ilyenforma esztelen hanggal rémítettem meg csupán. Aztán sietnem kell a varással, hogy kifizethessük a házbért. Ágnes néni gyötrődve sóhajtott. — Az bizony nem ismer irgalmat. Ha itt az elseje, már hajnalban besivit^ hogy meg ne feledkezzünk kötelességünkről. Matild ekkorra már felöltözött. Meggyújtotta a szomorú faggyumécsest s hogy lassan terjedő nehéz szagával ne gyötörje a nénit, kitárta az ablakot. Szeméből friss kutvizzel kimosta az álmosságot, hiába : a gyötrő, fekete arnyakat, amelyek kemény fekvőhelyén egész éjszaka marcangolták, nem tudta kiüldözni a szobából. Főleg egy erös, villogó ember árnya sötétlett előtte, aki véresre sebzett szivét szorongatott a' í kezében, az ő szivét. Hiába erőlködött, nem tudta elérni, hogy kiragadja a kezéből. Ar1 nyék volt: tovatűnt. Az volt a. végzete, KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes ixü természetes hashajtó szer*